Egy hónap haladékot adott a Magyar Traumatológusok Társasága (MTT) a pénteki rendkívüli közgyűlésén a kormánynak arra, hogy ígéretének megfelelően rendezze az ágazat finanszírozását. Kevésbé tűnik megengedőnek és türelmesnek a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet 68 traumatológusa, akik azért kezdtek segélykiáltással felérő akcióba, mert szerintük az elégtelen finanszírozás miatt ma már olyan kritikus a szakember- és eszközhiány, hogy az veszélyezteti a betegek ellátását. Emiatt – ahogy arról lapunk elsőként beszámolt – főorvosok, rezidensek, szakorvos jelöltek, szakorvosok és még osztályvezetők is felmondási szándéknyilatkozatot írtak alá: október elsején felmondanak, ha nem rendezik a finanszírozást. Az orvosok ma döntenek felmondásukról.
Lapunk több érintett orvossal is beszélt, ez alapján vettük sorra, hogy mi vezetett példátlan akciójukhoz.
Egy eset, több orvos, sokféle bér
Tavasszal súlyos bérfeszültség alakult ki az Országos Traumatológiai Intézetben, amely azóta sem sikerült feloldani. Áprilisban bértárgyalásokat kezdeményeztek az intézet baleseti sebészei, mert legalább annyi óradíjat szerettek volna maguknak, mint amennyit az aneszteziológusok kapnak. Elfogadhatatlannak ítélték, hogy miközben ugyanazokat a betegeket látják el, a zömében vállalkozóként dolgozó aneszteziológusok bére jelentősen magasabb. A jelenséget az egyik névtelenséget kérő doktor úgy magyarázta: az intézmény számos orvosi és szakdolgozói állás betöltéséhez külső vállalkozókat alkalmaz, akik jóval nagyobb juttatást kapnak mint az ugyanazon a munkahelyen dolgozó állami alkalmazottak. Hozzátette: a közhiedelemmel ellentétben nem igaz az, hogy a traumatológusok hálapénzben megkeresik a különbözetet. Számos orvos ugyanis egyáltalán nem fogad el paraszolvenciát, és jelentős részük teljesen lemondana róla.
Súlyos feszültségeket szít az is, hogy a krónikus emberhiány miatt számos kórház már szakvizsgával nem rendelkező orvosokat is alkalmaz baleseti sebésznek. Így papíron ugyan megvan a szükséges emberszám, de valójában korántsem biztos, hogy éppen olyan képzett szakemberek dolgoznak ott, mint amilyenekre szükség lenne.
Lepasszolt sérültek
Egy szakorvos arról beszélt: nem ritka, hogy egy-egy kórházban – szakember vagy eszközhiány miatt – már azokat az egyszerűbb végtagsérüléseket sem tudják ellátni, amelyekre hivatalosan lenne kompetenciája az intézménynek. Ilyenkor pedig a sérültet elutaztatják a baleseti intézetbe. És bár ott csak a legsúlyosabb és a legspecifikusabb tudást igénylő eseteket kellene ellátni, onnan senkit nem küldenek tovább. „Mindezek következménye a teljesen átláthatatlan, drágán és rosszul működő rendszer, ami ellen most a szakma tiltakozik” – vont mérleget forrásunk.
Mindez ráadásul egy már eleve kifeszítetten működő rendszert terhel. Ahogy az egyik orvos emlékeztetett, a nyáron a kórházban dolgozó egyetlen, folyamatos készenlétben dolgozó érsebész halála okozott súlyos fennakadást, az érsebészt igénylő esetek biztonságos ellátásában. Hozzátette: az érsebészeti készenlét biztosítása még most sem teljesen megoldott.
Elavult védőfelszerelés
Az orvosok közben nem csak a betegek, hanem saját biztonságuk miatt is aggódnak. A nyár elején a kórház dolgozóinak kezdeményezésére az Atomenergia Hivatal tartott egy vizsgálatot, és számos hiányosságot tárt fel. Ehhez képest a lapunknak nyilatkozó orvosok úgy látják: a hiányosságok pótlása még most, több hónappal a vizsgálat után sem fejeződött be, sugárzásmérő készüléket (dozimétert) is csak 2-3 hete kaptak az orvosok, a sugárvédelmi felszerelést, például pajzsmirigyvédőket csak korlátozott számban szereztek be. Arra is felhívták a figyelmet: noha a jogszabályok alapján a sugárvédelmi problémák megoldásáig le kellett volna állítani a sugárforrást igénylő műtéteket, az orvosok az elmúlt hónapokban a hiányos védőfelszerelésben, egészségüket kockáztatva dolgoztak. Az Atomenergia Hivatal hiányosságok sorát feltáró jelentés azért is figyelemreméltó, mert nem sokkal a vizsgálat előtt még maga a kormányszóvivő jelentette ki – a sugárvédelmi felszerelésre utalva – , hogy „nincs baj a Péterfy Kórház kötényeivel”. Pedig az Atomenergia Hivatal vizsgálati jegyzőkönyve szerint a korábban használt védőfelszerelés több, mint 20 százalékát találta kifogásolhatónak. A lapunknak névtelenül nyilatkozó baleseti sebészek szerint voltak olyan kollégáik, akik a nem tisztázott sugárveszély miatt egyszerűen felmondtak – állítják.
Infarktus után is műtenek
„ A napi munkát nem segíti, hogy maga az intézet épülete sincs jó állapotban. A műtőkben vagy nincs klíma, vagy ha van, elégtelenül működik. Így nyáron a negyvenfokos helyiségekben, a még ólomöltözéket is viselő sebészek elképesztő fizikai terhelésnek vannak kitéve miközben nagy koncentrációt igénylő sürgős műtéteket végeznek. Az orvosi helyiségek rendkívül elavultak, a műszerpark jelentős része cserére, leselejtezésre szorul.” – fogalmazott egy orvos. Hozzátette: jellemző, hogy a negyvenöt év feletti orvosok jelentős része szív eredetű megbetegedéssel küzd, számos sebész már több infarktuson is túl van. A legtöbb orvos másod- harmadállásban is dolgozik.
A kórház heti hét nap 24 órában lát el teljes körű baleseti ügyeletet. Bár papíron az ÁNTSZ minimum feltételei adottak, az óriási betegforgalom mellett a feszített tempójú ügyeletben nemegyszer szakorvosi kontroll nélkül kénytelenek a fiatal orvosok műtéti és egyéb, kompetenciájukat meghaladó orvosi tevékenységet végezni. Felvetésünkre, hogy ha ez veszélyezteti a betegellátást, akkor miért mennek be a műtőbe a fiatal szakorvosjelöltek – egyikük rávágta: „Mit kéne tenni? Hagyjuk ellátatlanul a beteget? Próbálunk a lehető legkörültekintőbben dolgozni, de nyilván nagyobb a rizikója egy ilyen műtétnek, mintha több szakorvos lenne jelen az ellátásnál.”
Hittek a kormánynak
Egy másik orvos azt idézte fel: a szakdolgozói hiányra jellemző, hogy nemegyszer nővér, illetve adminisztrátorok nélkül kell a munkájukat elvégezni. Tavasszal emiatt az orvosok felmondták az önként vállalt túlmunkát, illetve a szabályok betartását követelték. „Sajnos két hónap alatt kiderült, hogy az intézmény teljesen működésképtelenné válik, ha valamennyi jogszabályt be kívánják tartani a kollégák. Ekkor egyeztünk meg az intézmény vezetésével arról, hogy a nyári fokozott terhelés miatt nem állunk le, a problémákra rendszerszintű megoldást keresünk, ezután kezdődtek meg a tárgyalások az Emberi Erőforrások Minisztériumával.”
„Az ígéretre, hogy lesz gyors megoldás, az önként vállalható túlmunkát nyáron visszavették azok, akik korábban felmondták. A baleseti ellátás így maradt zavartalan a fővárosban. A minisztériummal való szakmai megállapodást követően ugyanakkor szeptember közepéig nem történt érdemi előrelépés az ügyben ” – mondta egy fiatal szakorvos.
Miután a traumatológusok, és a humántárca által megbeszélt szeptemberi határidő lejárt, a baleseti sebészek írásban többször is érdeklődtek a tárgyalások eredményének véglegesítéséről, elfogadásának idejéről. Érdemi választ nem kaptak, ezért fogalmazták meg azonnali hatályú felmondási szándékukat – ahogy a levelükben fogalmaztak – „végső kétségbeesésükben”.
Arra a kérdésre, hogy valóban beadják-e rendkívüli felmondásukat október elején: azt felelték, erről hétfőn, azaz ma közösen döntenek.
