;

film;Sylvester Stallone;Rambo;

A Rambo V: Utolsó vér című filmben sok a dramaturgiai és ízlésbeli döccenő

- A filmsztár, aki nem szeret meghalni

Sylvester Stallone minden ellenmondás ellenére igencsak szerethető figura. Minden lehetséges szintjén járt a tengerentúli show-biznisznek: szerepelt erotikus filmben, ugyanakkor színészként és forgatókönyvíróként eljutott az Oscar-jelölésig, sőt, többször kipróbálta magát a kamara mögött is.

A filmtörténészek sosem fogják olyan magaslatokba emelni „Sly-t”, mint Sir Alec Guiness-t, ám az elmúlt negyven évben Sly rajongói gondoskodtak arról, korunk mozgóképének egy legnagyobb alakja legyen. Csináljon bármit is éppen. Ami a közös a műveiben – legyen benne szereplő, író vagy rendező, esetleg ezek kombinációja – hogy kifejezetten olyan meséket ad elő, melyekben az emberi akarat leküzd minden akadályt.

„Ars poeticám, hogy sose különbözzek másoktól. Én is ugyanazoktól a veszélyektől tartok, mint minden más ember. Ugyanúgy leszek magányos, elhagyatott, félelemmel teli és ha valamiben sikeres vagyok, akkor a győzelem ereje is ugyanúgy megszédít. Ha alkotóként ezt a folyamatot sikerül hitelesen elmesélni, akkor minden egyes ember tud az adott történethez viszonyulni.” – mondta Stallone az idei Cannes-i fesztiválon, ahol igazi hősként fogadták és méltatták.

Felállni a legnagyobb bukásokból és ebből erőt meríteni – ez Sly ars poeticája. Tegyük hozzá, a legátütőbben a Rocky első részében jön át ez a szív. Ez a mű, nem mellékesen átírta az Oscar történelmet, hiszen ez volt az első mű, mely bearanyozódott és egy szimpla bunyós sztoriját adta elő. Nem volt epikus, kosztümös hömpölygő tabló, esetleg depresszív társadalmi tabló, csak egy emberi sztori: egy férfié, aki totálisan izolálja magát a világtól, amíg rá nem bukkan egy nőre, így újraértelmezi az életét és kvázi újjászületik. A Rocky az amerikai álom ideájának mintamozija, melynek szellemisége a mai napig érvényes. Nem véletlen, hogy a harmadik rész idején készült Rocky-szobor Philadelphiában a szépművészeti múzeum előtt maradt évekig, mígnem átkerült a város egy másik részére.

A Rambo első része hasonló csoda volt. Lassan derült ki Sly számára, hogy ez a mű sokkal több mint egy akciófilm. Ahogy Cannes-ban fogalmazott, politikai szinten ateista. Csak az emberi drámát látta, a társadalom iráni elidegenedés miértje.

„A regényben Rambo annyira sérült, hogy meg kell ölni. De én nem szeretek meghalni a vásznon, így a rehabilitáció üzenete izgalmasabb volt. Nem gondoltam volna soha, hogy ezt a világ úgy értelmezi, hogy ez részemről politikai állásfoglalás volt. Nem akartam, de ma már látom, hogy az tényleg volt – tőlem függetlenül. Sírni tudtam volna, amikor Trump azt mondta: Rambo republikánus.” - húzta alá a filmcsillag.  

Rambo, lenullázvaEgy biztos, az Utolsó vér az a Rambo kaland, ami elsősorban azoknak ajánlott, akik nem látták az 1982-ben készült első részt. Ugyanis a Ted Kotcheff rendezte klasszikus, David Morrell regényének alapfelvetéseit nem mellőzve készített el suspense-el teli akciófilmet, gondosan körüljárva azt a jelenséget, hogy az amerikai társadalom nem tudja/akarja visszafogadni a háborúból visszatérő, poszttraumás stressz szindrómától szenvedő veteránokat. Nos, az egyre brutálisabbá váló, háborús környezetben játszódó három folytatás után jött az ötlet: az utolsó vérben személyes sérelem érje John Rambót (az öregebbnél is öregebbnek tűnő Stallone), akiből aztán újra feltör a szörnyeteg. Adrian Grunberg rendező ezt egy fájdalomig ismert, brazil szappanopera brutálisan igénytelen képi világával és érfelvágással felérő dramaturgiájával képzelte el: adott egy farm Arizónában, ahol Rambo együtt él egy mexikói nagymamával és annak unokájával. Az egykori gyilkológép, most heroikusan embereket ment, illetve lovakat tenyészt – kivéve, amikor nem tör rá valami semmitmondó flashback. Egészen addig, míg a „kislány” el nem dönti, meglátogatja a Mexikóban élő, őt kiskorában elhagyó apját. Talán mondani sem kell, az apa egy igazi seggfej (a B-kategóriás filmek szabályainak értelmében), mire a lány bánatában nem hazamegy, hanem bulizni, ahol emberkereskedők és bordélyházakat üzemeltető kartell kezébe kerül. Mivel Mexikóban mindenki rossz (negatív országimázs a köbön) Rambo elindul megmenteni fogadott lányát – nem is mesélem tovább, a lényeg, hogy a mű utolsó húsz perce egy brutális leszámolás. De olyan, mintha egy horrorfilmet néznénk, ahol minden gagyit az arcunkba nyomnak a csonkolástól az altatás nélküli szívkitépésig. Az utolsó vér tehát abszolút nem visszatérés az első rész szofisztikált világához, inkább arra megy rá, hogy vizuálisan sokkoljon. Persze, ennek is megvan a maga közönsége, ám kérdés, Sly-nak miért éri meg a saját mítoszát kvázi semmissé tenni? Rambo V: Utolsó vér Forgalmazza a Vertigo Média

A kortárs művészeti ékszer műfajának a megszokottól gyakran eltérő alkotásaival a Ráth György-villában találkozhatunk.