A tavalyi újságírógyilkosság végképp átrendezni látszik a szlovák politikát. Először csak a Fico-kormányt és magát Robert Ficót temette maga alá a lavina, majd az önnön erejét megtapasztaló civil szféra jelentkezett be, nem is sikertelenül a nagypolitikában, ahol mindmáig zajlik az átalakulás, immár a jövő évi parlamenti választásokra koncentrálva.
Áprilisban az addig szinte ismeretlen, a civil szférából érkező Zuzana Caputova fölényesen nyerte az elnökválasztást egy frissen alakult zöld-liberális párt, a Progresszív Szlovákia (PS) színeiben, majd néhány hét múlva ugyanez a párt a szintén új „civil” formációval, a SPOLU-val koalícióban az EP-választást is megnyerte, közel 5 százalékot (20,11 – 15,72) verve a legnagyobb kormánypártra, a Smerre. Aztán kissé megtorpant a PS lendülete, miután ugyanazon a térfélen kezdtek ellenfelek is megjelenni. Míg néhány éve Szlovákiában a jobboldali populista és szélsőséges formációk szaporodtak gomba módra, egymással versengve, Caputova és a PS-SPOLU sikere az elkötelezett euroatlantista, liberális, zöld erőket mozgatta meg. A leköszönt Andrej Kiska elnök a nyáron új pártot hozott létre, Za ludi – Az Emberekért néven, Tomás Drucker volt egészségügyi miniszter pedig szeptember közepén kezdeményezte a Dobrá voľba - Jó Választás nevű, erős szociális programot hirdető pártja bejegyzését.
A FOCUS legutolsó felmérése szerint Zuzana Caputová államfő Szlovákia legmegbízhatóbbnak tartott politikusa, száz napos elnöksége elég volt ahhoz, hogy letaszítsa a képzeletbeli trónról a Robert Ficót váltó Peter Pellegrini miniszterelnököt. Caputová bizalmi indexe szélesebb, mint pártja törzsszavazói közönsége, a megkérdezettek 56 százaléka szavazott bizalmat az új államfőnek. Az augusztusban még vezető Pellegrini kormányfő a második, de már 10 százalékos hátrányban van az elnök mögött. A harmadik helyen a leköszönt államfő, Andrej Kiska állt, aki az ország első embereként, párton kívüliként is mindvégig népszerű volt, de immár a Za ľudí párt vezetőjeként jelenik meg. Vagyis, egyetlen populista vagy szélsőséges párt vezetője sem fért fel a dobogóra, a három legnépszerűbb politikus vagy új párt vezetője, vagy egy régi párt új arca (Pellegrini a korábban Ficó vezette Smer politikusa). Negyedik helyen áll viszont az egykori üzletember, Boris Kollár, aki 2015-ben hozta létre a Sme rodina (Egy Család Vagyunk) elnevezésű, igen zagyva ideológiájú populista pártját, és 2016-ban máris parlamenti erővé lett. Kollár és formációja nem annyira szélsőséges, mint Marian Kotleba neonáci alakulata, de a migránsellenes kártyát kijátssza, és az EP- választások előtt bejelentkezett a Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter nevével fémjelzett Népek és Nemzetek Európai Szövetségéhez.
A nagy meglepetés, ami az utóbbi idők eseményeinek fényében valójában már nem is meglepetés, Bugár Béla népszerűségének megroppanása. A magyar politikus hosszú ideig Szlovákia egyik legmagasabb bizalmi indexszel rendelkező politikusa volt, mára ez 18 százalékra apadt. Vele együtt roppant meg a 2009-ben általa létrehozott, jelenleg a hárompárti kormánykoalíció legkisebb pártjának számító Híd-Most magyar-szlovák vegyespárt is. A Híd már a májusi EP-választáson is csak 2,59 százalékot ért el, így nem is tudott képviselőt küldeni a brüsszeli törvényhozásba. A nagy rivális, a Magyar Közösség Pártja (MKP) is megelőzte, a szlovák parlamentbe 2010 óta bejutni nem tudó magyar, etnikai alapon szerveződő formáció 4,96 százalékot ért el. Azóta Bugár pártja javított helyzetén, a legutóbbi, szeptember eleji felmérés szerint már a szavazatok 4,1 százalékát szerezte volna meg, az MKP-ra pedig 3,3 százalék voksolt volna. A másik két magyar tömörülés, a Hídból kivált volt alelnök és miniszter, Simon Zsolt új pártja, a Magyar Fórum 0,3, míg a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség 0,2 százalékot kapott volna.
Bugár Béla és pártja népszerűségvesztése a 2016-os koalícióba lépéssel kezdődött. Konzervatív jobboldali, főképp nagyvárosi választói egy része Fico alternatívájaként szavaztak Bugárra, nem pedig koalíciós társaként. A Kuciak-gyilkosság után pedig azt várták sokan, hogy a Híd lépjen ki a kormányból. Az EP-választás kudarca nyomán újra felerősödött a magyar összefogást sürgetők hangja, de többrendbeli tárgyalás után sem sikerült a Híd és az MKP újraegyesülését, sem valamiféle választási koalíciót elérni. (Bugár az MKP egykori elnöke volt, abból lépett ki, és hozta létre 2009-ben új pártját.) Az igény viszont létezik, hiszen a rendszerváltás óta mindig volt valamilyen néven és formában parlamenti képviselete a felvidéki magyarságnak, ám a jelenlegi erőviszonyok között nincs reális esély erre a jövő évi parlamenti választásokon. Az elégedetlenkedők ezért hozták létre az Összefogás mozgalmat augusztusban, amelynek még egyelőre nem sikerült megszereznie a pártbejegyzéshez szükséges tízezer aláírást. Ezt a még nem létező pártot ugyancsak 0,3 százalékon mérték.
A legnépszerűbb párt különben újra az immár Pellegrini nevével fémjelzett volt Fico-párt, a Smer (21,7), második a PS/Spolu (13,3), harmadik pedig a Marián Kotleba vezette szélsőjobb Mi Szlovákiánk-Néppárt (LSNS) 10,6 százalékkal. Kiska volt elnök pártját máris 6,5 százalékon mérik, a volt egészségügyi miniszter hivatalosan meg sem alakult formációja, a Dobrá vol’ba is már 2,1 százalékos támogatottságot tudhat maga mögött.
A magyar pártok, mindenekelőtt a Híd támogatóinak elszivárgása is annak köszönhető, hogy bővült a választék a kisebbségek számára is, az új modern, a nemzetiségekre is figyelő többségi formációk megjelenésével. Emellett a rendszerváltás óta eltelt évtizedek során bár volt számos oktatási, nyelvhasználati eredmény, amely a magyar pártok politikai szerepvállalásának köszönhető, a nagy áttörés elmaradt, a magyar választók egy része - főleg a fiatalabbak, a nagyvárosiak, a magasan képzettek – kezdenek a feléjük nyitó szlovák pártok felé tekingetni. A Progresszív Szlovákia magyar platformot hozott létre. Elnöke Forró Tibor mérnök, gútai városi képviselő lett, és a PS magyar részlegének teljes vezérkara igen fiatal. Minden bizonnyal a Dobrá vol’ba is meg fogja szólítani a magyarokat, hiszen ide igazolt át a Híd egyik legnépszerűbb politikusa, Cséfalvay Katalin, a külügyi bizottság vezetője, aki jelezte, kész a kétnyelvű kommunikációra és kampányra.
Sőt, a nem éppen újnak számító ellenzéki OĽaNO mozgalom is bejelentette, helyeket ajánl fel a magyar, roma és ruszin kisebbség képviselőjelöltjeinek. Az Igor Matovic vezette formáció eddig nem mutatkozott sem magyarbarátnak, sem semmiféle másság pártolójának, de amint maga a pártelnök is jelezte parlamenti beszédében, a felmérések szerint a kisebbségi választók voksai a következő parlamenti választásokon elveszhetnek. És erre az elkövetkezőkben egyre több szlovák párt fog odafigyelni, hacsak valamely magyar formáció nem tudja visszatornázni magát az 5 százalékos küszöb fölé.
Már megkezdődtek a tárgyalások az MKP és az OĽaNO között az esetleges koalícióról. Ami viszont eléggé furcsa, hiszen az Orbán Viktor és a Fidesz stratégiai partnere, a budapesti kormány által egyetlen magyar képviseletként elismert MKP korábban Bugár pártját is azért utasította el, mert „vegyespárt”, ezzel a koalícióval pedig épp eddigi "kizárólagos magyarságát” adná fel. Ám ez is azt jelzi, hogy a helyzet valóban rossz, három évtizeddel a rendszerváltás után magyar képviselet nélkül állhat fel az új pozsonyi törvényhozás 2020-ban.
A Hídnak máig nincs alternatívája
A többség-kisebbség közös pártja nem szokványos jelenség az etnikai feszültségek uralta Kelet-Közép-Európában. Egyedül a Híd-Most képviseli ezt az ideát. Ám az, hogy újra az MKP-val próbáltak közös magyar/kisebbségi képviseletet létrehozni, azt sugallja, Bugár Béla pártjából is eltűnőben a szlovák háttér. A szlovák kulturális minisztérium államtitkárát, Rigó Konrádot, a Híd-Most politikusát kérdeztük.
- Mi történik a Híd-Most-ban, minek köszönhető ez a tömeges kilépés? Bugár Béla elnök úr szerint nincs szó tömeges menekülésről. De akkor miről van szó?
- Egyetértek abban Bugár Bélával, hogy nem nevezhető tömeges menekülésnek. Lejárt a koalíciós szerződés, az MKP-val nem lépett a párt koalícióra és egy nagyon felhevült politikai helyzetben a kampány előtt több párton belül is zajlik átrendeződés. Nagyon sajnálom, hogy a Hídtól két jelentős politikus távozik Nagy József és Cséfalvay Katalin személyében, de ez az ő egyéni döntésük.
- Van-e ennek köze a sikertelen EP-választásoz vagy a Híd-MKP tárgyalások kudarcához?
- Minden bizonnyal van, de lévén ezek egyéni döntések, erről az érintetteket kell megkérdezni.
- Ha a Híd az MKP-val hozna össze közös listát, akkor nem épp a lényegéről a "közös párt" jellegről mondana le, és térne vissza az egykori helyzethez, az etnikai képviselet kizárólagosságához?
- Én úgy gondolom, egy választási koalíció nem jelenti két párt összeolvadását. A közös érdekek mellett megőrizhetőek a lényeges különbözőségek is. A Híd például egy olyan, Európában is egyedi, formáció, amely a többség és a kisebbség egy párton belüli azonos súlyú szerepvállalásával hitelesen képes az egész társadalmat érintő problémákra megoldásokat kínálni, ugyanakkor pedig igazán hatékonyan képes kisebbségi kérdésekben kiemelkedő eredményeket elérni. Erről lemondani oktalanság lenne. A Híd-Most – MKP koalíció létrejöttével annyi történt volna, hogy 2020-as választásoknál nagyobb súlyt kaptak volna a kisebbségi témák - erről írtam az Új Szó vitasorozatában is. A párt szervei viszont nem támogatták ezt a koalíciót, én pedig respektálom ezt a döntést.
- Lemondtak a szlovák-magyar közös képviseletről, vagy a Progresszív Szlovákia elszívta egykori szlovák nemzetiségű híveiket?
- Amíg nem jelenik meg egy olyan párt, amelyben azonos súllyal bír a kisebbség és a többség, addig a Hídnak nincs alternatívája. A Progresszív Szlovákia nem ilyen. Az, hogy erről a választók is így gondolkodjanak, az lesz a kampány legnagyobb feladata számunkra. Annyi bizonyos, hogy ezt elérni nem lesz könnyű.
