A művészeti alkotások és a befogadók közti viszonyt már számos esztétikai tanulmány boncolgatta, a fesztiválok lelkes közönségét látva persze föl sem vetődhet, hogy ezt a kapcsolatot bármi megterhelné. Bár a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programjának javát nem a hollywoodi futószalagról lepottyanó mozgóképek jellemzik, a tömegek áradása – a tizenhatodik fesztivál utolsó napjaiban – már-már „szokásos” jelenség. Igaz, az Oscar-díjas brit filmrendező, Asif Kapadia (Senna, Amy: Az Amy Winehouse-sztori) nem sorolható a legelvetemültebb független filmesek közé, nem volt csoda, hogy új filmje, a Diego Maradona vetítéseire csak a legelszántabbak jutottak be. Kapadia mintegy tíz évvel Kusturica Maradona-filmje után jelentkezett újabb opussal az isteni Diegóról, az argentin futballzseni magyarországi nimbusza láthatóan mit sem csökkent.
Csütörtök este a Művészetek Házában szintén tömeg és álló ováció fogadta a fesztivál Európai Mozi Nagykövete díjával kitüntetett olasz színészt, Franco Nerót és feleségét, az angol Vanessa Redgrave-et. (A 2016-ban alapított díjat korábban Juliette Binoche, Magda Vásáryová és Krzystof Zanussi vehette át.) Az élet, a valóság és a művészet viszonyáról Platóntól Woody Allenig sok mindenkit lehetne idézni, de tény, a két színész Joshua Logan 1967-es musicalfilmje, a Camelot forgatásán − a filmszerepeiknek megfelelően, Sir Camelotként és Guinevere-ként − szeretett egymásba. (Azóta is együtt vannak, bár az esküvővel vártak majd’ negyven évet.) Franco Nero köszönőbeszédében a film világát egy nagyvároshoz hasonlította, ahol különböző etnikumú és bőrszínű ember él együtt, és ez a valóság mindig is létező lesz, amíg továbbra is álmodni tudjuk az álmainkat. „Ahol nincs szabadság, ott nincs mozi sem” – fogalmazott, majd arról beszélt ironikusan, hogy mit köszönhet a több mint kétszáz filmszerepének. „Beutazhattam a világot és mindig a főbejáraton mehettem be. Fontos emberekkel vacsorázhattam: kormányfőkkel, elnökökkel, hercegekkel és hercegnőkkel. De sokszor szerény emberekkel is: farmerekkel és halászokkal. Utóbbiak sokszor bölcsebbek voltak és kellemesebb vacsorapartnerek.”
„Megláttam benne a nagyságot, hogy valódi színész, elhittem neki, hogy tényleg ő Sir Lancelot” – idézte meg első találkozásukat a hatszoros Oscar-jelölt Vanessa Redgrave, akinek szintén több száz szerep van a háta mögött. A neves angol színházi dinasztia képviselője a miskolci fesztivál közönségnek első színházi szerepéről mesélt, amit még négy és fél évesen játszott, és a szövege ennyi volt: „Hajótörött lettem egy lakatlan szigeten.” Vanessa Redgrave egyike volt annak a 650 ezer gyereknek, akiket Londonból evakuáltak vidékre még a Blitz, a brit főváros 76 napig tartó német bombázása előtt. „Menekült voltam a saját országomban a két és fél éves testvéremmel együtt. Nem tudtunk sok mindent az ellenségről, arról, mi történik, csak azt tudtuk, hogy segíteni szeretnénk. A nagyapám, apám, a két testvérem a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, egyik nagybátyám a csendes-óceáni hadszíntéren halt meg. Egy színdarabot késztettünk, a fél pennys belépőjegyek bevételét azoknak a hajóknak a költségére akartuk áldozni, amelyek az élelmiszert hozó kereskedelmi hajókat kísérték. Nyolc ember el is jött az előadásra!” Azóta Redgrave hitvallása, hogy mindig felkarolnia és segítenie kell a menekülteknek. „Ezért lettem színésznő és lehetek most itt” – hangsúlyozta.
Tóth Barnabás (Susotázs, Újratervezés) már a CineFest indulásakor is jelen volt, a fesztivál „házirendezője” magától értetődően Miskolcon tartotta a versenyprogramba is beválogatott nagyjátékfilmje, az Akik maradtak premierjét. Az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című művéből készült mozifilm eredetileg televíziós alkotásnak készült, sokat várnak tőle: Oscarra nevezték, és az Oscar előszobájaként számon tartott coloradói Telluride Filmfesztiválon is bemutatták, ahogy korábban a Saul fiát is. A két filmben látszólag még közös a holokauszt valósága, ám Tóth Barnabás alkotásában a szereplők már túl vannak a legnagyobb retteneten: a középkorú, depressziós nőgyógyász (Hajduk Károly) feleségét és gyerekeit gyászolja, míg a vadóc, okos kamaszlány Klára (Szőke Abigél) képtelen elfogadni szülei halálát. A jelen háttere: besúgók, csengőfrász, ÁVH. (A Rákosi-korszakot megidéző látványvilág megteremtése Rajk László egyik utolsó munkája volt.) Az Akik maradtak az érzékenység filmje, ahol nem a nagy, látványos konfliktusok, hanem két ember apró gesztusokkal is egymásra gyakorolt hatása viszi előre a történetet. Ami végül sosem válik Lolita-történetté, bár billenhetne arra is.
A tiszta, gyógyító szeretet csodáit bemutatni – didaktikusság és giccs nélkül − már-már a legmerészebb vállalkozásnak tűnik irodalomban, filmen egyaránt. Az íróban, a rendezőben volt ehhez bátorság, a tehetség is. Az akik maradtak szeptember 26-tól látható a magyar mozikban.
