2018 novembere és 2019 márciusa között a gyerekek online kérdőívben mondhatták el véleményüket az őket érintő legfontosabb hét témában. Fókuszcsoportos beszélgetést is folytattak 50 olyan hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő gyerekkel, akik másként nem tudtak volna részt venni a felmérésben.
Mi a fontos?
A jó minőségű oktatás a legfontosabb a gyerekek számára. A válaszadók 30 százaléka érzi hasznosnak azt, amit tanul, és elsősorban ennek alapján ítélik meg az iskolájukat. A felmérés igazolta, hogy a jó iskolákban nagyobb a tanulási kedv. Tíz gyerekből kilencnek nem öröm a tanulás, és a gyerekek ötöde szerint túl sok a bántalmazás az iskolákban.
A második legfontosabb dolognak azt tartják a gyerekek, hogy több lehetőséget kapjanak az ország jövőjével kapcsolatos döntések befolyásolására. Míg a családban általában figyelnek a véleményükre, csak a gyerekek negyede érzi úgy, hogy az országos vagy helyi ügyekben számít a véleménye. Az iskolák többségében pedig hiába működik diákönkormányzat, a diákok fele úgy érzi, nem fontos, mit gondolnak. A felmérés alátámasztotta, hogy a gyerekek aktív részvétele, meghallgatása összefügg a biztonságérzetükkel és azzal is, mennyire érzik úgy, elfogadják őket.
A gyerekek fontos szerepet tulajdonítanak a környezetvédelmi intézkedéseknek. A klímaváltozással szembeni fellépés a harmadik legfontosabb kérésük az állam felé, és egyúttal ez a gyerekek második legfőbb aggodalma a jövőt illetően.
A gyerekek több elfogadást és az egyenlő bánásmódot is szeretnének. A kitöltők fele úgy véli, jobban meg kell küzdenie az álmaiért, mint a társainak. Az érzelmi biztonság, az emberi tényezők sokkal hangsúlyosabbak számukra, mint a fizikai biztonság. Az iskolát szerintük az elfogadó légkör és a támogató felnőttek tennék biztonságosabbá, nem pedig a biztonságtechnika vagy a fizikai környezet, ahogy az orvosi ellátásban is jobban számít nekik a szakemberek viselkedése és bánásmódja, mint a kórházak állapota. Az egyenlő esélyeknél is az elfogadást, odafigyelést hangsúlyozták az anyagi lehetőségekkel szemben.
Az eredmények felhívják a figyelmet arra a felelősségre, hogy milyen információkkal segítik a felnőttek a gyerekeket. Tízből nyolc gyerek hallott a kötelességeiről, de a jogairól csak négyen. A gyerekek jelentős részével nem beszélnek arról, mit tegyen, ha bántják (iskolában 60, otthon 40 százalékukkal nem esik szó erről), ahogy tabu a drog (40 százalék) és a szexualitás (50–60 százalék) is. A szöveges válaszokban erőteljesen
Egy gyerek helyzetét és véleményét jelentősen meghatározza, milyen a háttere. A fiúk inkább érzik úgy, hogy figyelembe veszik a véleményüket – különösen a közéleti kérdésekben –, a lányokkal többet beszélnek a szexualitásról, a drogokról és az alkoholról. A szakiskolások, szakközépiskolások között gyakoribb az iskolai bántalmazás, nehezebben tudnak tájékozódni, kevésbé férnek hozzá a szabadidős tevékenységekhez. A diáktüntetésekről, a menekültekről pozitívabban gondolkodnak a fővárosi gyerekek, mint a falusiak, míg a falvakban a biztonságérzetük és a közügyekbe való beleszólásuk magasabb.
Magyarországnak ötévente jelentést kell készítenie az ENSZ-nek a gyerekek helyzetéről, hogy mit tett a kormány az 1990-ben jogszabályba foglalt Gyermekjogi Egyezmény végrehajtásáért. A kormányjelentés beszámol a törvényi garanciákról, a hivatalos statisztikákról, az elindult programokról, intézkedésekről. A civil szervezetek egy alternatív jelentésben erősítik meg vagy árnyalják a képet. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által kezdeményezett, „Te hogy látod?” kampány elsőként vonta be a gyerekeket a civilek nemzetközi jelentéstételébe.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága augusztus végén megkapta a gyerekek véleményét összegző jelentést, októberben pedig személyesen is meghallgatja annak képviselőjét. A gyerekek tapasztalatai befolyásolni tudják az állam számára 2020 elején elkészülő javaslatokat.
