A víz növekvő hőmérséklete megzavarja a korallok és a velük életközösségben élő algák szoros kapcsolatát. Ha a koralloknak túlságosan melegük van, eltaszítják az algákat, ami ahhoz vezethet, hogy idővel „éhen halnak”. Ez a folyamat a korallfehéredés, amely különösen az Ausztrália vizeiben elterülő Nagy-korallzátonyt érinti a klímaváltozás miatt.
Verena Schöpf, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója és munkatársai a Nature Communications című szaklapban mutatták be a területen végzett kutatásaikat. Schöpf hosszú ideje kutatja a Nagy-korallzátonyhoz képest jóval kevésbé ismert korallzátonyokat a nyugat-ausztráliai Kimberly régióban.
Az ottani különleges korallok a nagyobb hőmérséklet-különbségeket és a nagyobb mértékű apály-dagály változást is jól viselik. A szakértők a régióban már mintegy 40 Celsius-fokos hőmérsékleteket is mértek.
A kutatók a korallokat különböző körülmények hatásainak tették ki: egy részüket kilenc hónapon át 4 Celsius-fokkal hűvösebb vízben tartották, mint a megszokott környezetük. Egy másik részüket fél éven át az átlagoshoz képest 1 Celsius-fokkal megemelt hőmérsékleten tartották. Ezután mindkét csoportot két héten át az átlagos nyári hőmérséklethez képest még 1 Celsius-fokkal magasabb hőségnek tették ki.
Az eredmények azt mutatták, hogy az állatok a rövidtávú szélsőséges hőmérsékletekre jól reagáltak, a hosszan tartó terhelés viszont képességeik határait feszegette. Ez azt jelenti, hogy a "szuperkoralloktól" sem várható el minden, és hogy ezek sem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz.
Hogy ugyanez érvényes-e más korallokra, például a Perzsa-öböl korallzátonyaira is, még nem tudni. A kutatásból azonban kiderült, hogy bár a klímaváltozás hatására már erősen károsodott korallzátonyok számára „időt lehet nyerni” szuperkorallok betelepítésével, ez már nem sokáig lesz így. Végre globális megoldásra van szükség a Föld felmelegedésének megfékezésére – hangsúlyozta Schöpf.