Izraelben majd egy éve már annak, hogy tavaly novemberben Avigdor Lieberman akkori védelmi miniszter lemondott és kivezette pártját a kormányból, mert nem engedték neki, hogy háborúba kezdjen a gázai övezetet uraló Hamásszal. Nem kellett sok idő, és decemberben az egyetlen mandátumos többségűre szűkülő koalíció új választások kiírása mellett döntött. A megszokott kőkemény kampány után azonban az áprilisi voksolás sem hozott megoldást. Hiába szerepelt kiválóan a jobboldali Likud, és hiába tűnt fel üstökösként a politikai palettán a centrista Kék és Fehér, patthelyzet alakult ki. Sem Benjamin Netanjahu miniszterelnök, sem a magyar felmenőkkel rendelkező Beni Ganz volt vezérkari főnök és Jair Lapid vezette szövetség nem tudott kellő többséget összehozni a kormányalakításhoz. A politika körbeért: a kerékkötő ismét Avigdor Lieberman lett, aki ezúttal az ortodox zsidók besorozására vonatkozó törvény miatt gáncsolta el a koalíciót. Így Izrael történetében először megállapodás nélkül zárultak az egyeztetések, újabb választásokat kellett kiírni.
Kedden tehát ismét az urnák elé járulnak az izraeli polgárok. A szavazás igazi kérdése: vajon megbüntetik vagy megjutalmazzák Liebermant, amiért ilyen keményen kötötte az ebet a karóhoz? A legutolsó, múlt pénteki közvélemény-kutatások szerint taktikája bejött, a szélsőjobboldali Izrael a Hazánkat 8-10 mandátumra mérik a legutóbbi 5 helyett. Pedig Benjamin Netanjahu egész kampányát arra alapozta, hogy befeketítse egykori védelmi miniszterét. Elmondta őt baloldalinak, aki kész lepaktálni az arabokkal, valamint a hajrában még Szocsiba is ellátogatott udvarolni egyet Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy elhódítsa az orosz származású izraelieket a szovjet gyökerű Liebermantól.
Ha a felmérések bejönnek – áprilisban volt néhány komolyabb mellélövés – akkor a sok hűhó a semmiért volt. A Likud és a Kék Fehér fej-fej mellett haladnak, a 120 fős törvényhozásban egyaránt 35 mandátumra számíthatnak, azaz nagyon távol állnak attól, hogy önállóan kormányt alakítsanak, szükségük van a kisebb pártokra. Hiába történt azonban némi átrendeződés a politikai palettán, – az arab pártok például ismét egyesítik erőiket, de történelmi mélypontra zuhant a Munkapárt – az előrejelzések alapján a jobboldali, vallásos, és a centrista-baloldali blokknak sem számíthat egyértelműen a kellő többségre. Sok múlik azon, hogy a bejutási küszöbön ingázó kisebb pártok közül végül ki ugorja meg a 3,25 százalékot, és hogy mennyire sikerül mozgósítani a fásult szavazókat, valamint a hagyományosan távol maradó arabokat.
Elképzelhető, hogy végül marad a patthelyzet, és Avigdor Lieberman, a királycsináló szerepében. Hogy minek köszönheti a minden hájjal megkent, héja természetéről ismert politikus a sikerét, nehéz megmondani. Egyrészt jól játssza ki a „szekuláris kártyát”, az egyetlen olyan jobboldali erőként fellépve, amely nemet mond az ortodoxok követeléseinek. Másrészt valószínűleg az újdonsült ellenzéki szerep is a malmára hajthatja a vizet, a Likudból kiábrándult jobboldaliak átszavazhatnak rá.
Az izraeli politika sajátossága, hogy a különféle etnikai, vallási, ideológiai törésvonalak mentén nagyon sokszínű a pártpaletta. A mostani választáson is 30 alakulat méreti meg magát, bár jó kétharmaduknak persze esélye sincs átlépni a bejutási küszöböt. A kormányalakításhoz mégis sokpárti együttműködésre, kemény kompromisszumokra van szükség, így aki egyszer már a knesszet falain belül találja magát, nagyon erős pozícióból tárgyalhat. Ezért aztán jelenleg még tucatnyi különféle forgatókönyv elképzelhető. Az eredmények ismeretében akár hetekig tartó alkudozás kezdődhet, amelynek végén masszív jobboldali, centrista-baloldali, vagy akár nemzeti egységkormánya is lehet Izraelnek.
És persze az sem zárható ki, hogy ismét mindenki kudarcot vall. Ebben az esetben leghamarabb decemberben rendezhetnek újabb választásokat. Ez azonban nem csak nagyon drága, de politikailag is rendkívül kockázatos manőver lenne, amit a pártok először biztosan megpróbálnak majd elkerülni. Netanjahu vállát duplán nyomja a tét, hiszen ha nem nyer, nem tudja keresztülvinni a törvényhozáson a törvénytervezetet, amely mentességet biztostana számára korrupciós ügyeiben. Ráadásul a belpolitikai csatározások közepette ismét csúszhat Donald Trump által rég beharangozott „évszázad alkuja” is. Az amerikaiak új izraeli-palesztin béketervének bemutatását eredetileg a választások utánra ígérték.
