Amint meghallom a „védelem” szót, elfog az idegesség. Apró rángások a szemhéjamon, gyorsabb levegővétel, szorongás. A tünetek rosszabbodnak, ha egyenesen „védelmi akciótervet” hirdetnek. Az étvágyam sajnos ilyenkor sem megy el (legalább ennyi hasznom lehetne a dologból), de határozottan rosszabbul alszom. A nyugdíjvédelmi program óta van így, tudom. Azóta is újabb és újabb védelmi programokkal tépik fel a sebet. Jelen pillanatban fut például a gazdaságvédelmi akcióterv. Azóta tönkre is ment a forint. Egyelőre ennyivel megúsztuk.
Nem tudom, mennyi védelmet bírok ki egyszerre. Igazán bemondhatnák, mint régen a tévé-tornánál, hogy idősebbek abbahagyhatják. De közben folyik a „rezsivédelem”, a „családvédelmi akcióterv” (nem is volna bajom vele, ha nem lett volna a családok évéből a gyerekes családok kilakoltatásának éve is), a CÖF által meghirdetett „szellemi honvédelem”, valamint a „Zrínyi 2026” névre hallgató tízéves honvédelmi program. A napokban valamelyik főkatona azzal kecsegtetett, hogy „lesz még Magyarország európai helikopter-nagyhatalom”. Eddig erre nem éreztem legyűrhetetlen vágyat, pedig hallottam az intelmet: merjünk nagyot álmodni! Momentán helikopterekről. Úgy látom, a fegyvervásárlások terén is lassan nagyhatalommá nőjük ki magunkat, miután mindenkitől veszünk egy csomót, aki különben szóvá tenné a magyar jogállamiság csorbáit.
Egy nagyobb rendelés bámulatosan elhalkítja a kritikus hangokat. Potom párszáz milliárdért igazán megéri. Ugyan a sajtó szerint ugyanilyen rakétákat Lengyelország két éve feleannyiért vásárolt, Japán az idén meg kétharmad áron, de mi nem garasoskodunk. A miniszterelnök nyáron el is magyarázta a Kossuth rádióban, hogy megérte, mert „Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát, amennyiben két irányból egyszerre támadnak meg”. Meg sem merem kérdezni: miért pont kettőből? És mi van, ha három irányból támadnak? Vagy ne adj isten, négyből, elvégre négy égtáj van, ugyebár.
És ha mindez nem volna elég, Kötcsén Orbán újabb védelmi akciótervet hirdetett meg. Egyelőre csak a híveinek. Nekünk, többieknek majd az önkormányzati választás után lesz a meglepi. Akármilyen védelmi akcióterv jöhetne, kivéve a klímavédelmit, mert az liberálglobalista ármány. A nemzetet, a kereszténységet, a családot, a határokat, a hagyományainkat, a függetlenséget, Európát már védtük. Mi lehet még, ami jól hangzik? A megoldás a gyermekvédelem, annak mindenki csak örülhet.
Előjelek már voltak. A miniszterelnök év elején a közrádióban gondterhelten megállapította: a gyermekvédelem a jogrendszerben túlságosan szétaprózott. Felkérte Gulyást: készítsen javaslatot, mert a gyerek az első. Pontosabban a második, az első az átszervezés, annak lennie kell. Amikor 2013-ban átszerveztek egy jót, és a jegyzőktől a járási hivatalokhoz tették át a gyermekvédelmi hatáskört, 200 ezerről papíron mindjárt 140 ezerre csökkent a veszélyeztetett gyerekek száma, mert a kistelepülések innentől kiestek a figyelemből. A rádióban arról nem esett szó, hogy ha életünk és vérünk a gyerekeké, akkor 2017-ben miért kezdeményezte Orbán, hogy a gyermekvédelmi támogatásokból csoportosítsanak át a versenysportokhoz 90 milliót. Talán akkor még a versenysportvédelmi akcióterv volt aktuális.
Úgy tűnik, Gulyás ellazsálta a dolgot. Biztosan el volt foglalva azzal, hogy Kubatov pártja nevében választási visszaéléssel gyanúsítsa Pikóékat, valamint megfenyegesse Budapestet. De most nincs több halogatás. Gyermekvédelmi akciótervnek lennie kell, és punktum. Igazság szerint a védelmi programokkal szembeni gyanakvásom ellenére először lelkes voltam. A gyermekvédelem intézményrendszere legatyásodott, az alacsony keresetek miatt sokan elhagyták a pályát. Az ombudsman a nyáron kétségbeejtő jelentést írt a gyermekotthonok állapotáról. Ki tudja, mi lesz a fótiakkal. Hiány van óvónőkből, tanárokból, szívósan rontják tovább a köznevelési törvényt. Noha a jogszabályok tiltják, a családjukból kiemelt gyerekek közül minden harmadikat anyagi vagy lakhatási okból, egyébként gondoskodó szülőktől vesznek el. Évente 20 ezer gyerekről derül ki (és hányról nem), hogy lelki, fizikai vagy szexuális bántalmazás áldozata.
Kíváncsi voltam, mivel kezdik. Hát kiderült. A miniszterelnök a hírek szerint a legfontosabbnak azt tartja, hogy „betömjék a joghézagokat”: nehogy meleg párokhoz kerülhessen másoknak nem kellő, hányódó gyerek. Párként, együtt már eddig sem fogadhattak örökbe, de ha egyedülállóként valakinek nagy nehezen sikerült, nem vizsgálták külön a szexuális identitását. A többi feladat ráér, a gyermekvédelemben is első – nyersen szólva - a ”buzitlanítás”! Azért kíváncsi lennék, hogyan? Ezután kiszállnak a hálószobába? Vagy a gyereket nevelni akarónak igazolást kell vinnie egy ellenkező nemű partnertől? Esetleg feltüntetik az igazolványokban, ki milyen? A lágerekben ezt jól megoldották egy látható rózsaszín háromszöggel, de sajnos az Unióban ettől hápognának.
Hogy mi lesz a gyerekek valódi védelmével? Ennyi védelmi akció mellett az állam igazán nem foglalkozhat minden csekélységgel.
A szerző volt országgyűlési képviselő