Szinte minden elveszített válogatott labdarúgó-mérkőzés után ugyanaz a forgatókönyv. A Magyar Labdarúgó-szövetségben (MLSZ) remegő kézzel frissítik az elektronikus leveleket, azt lesve, mikor érkezik értesítés az európai szövetségtől (UEFA) az újabb fegyelmi döntésről.
Most éppen a Szlovákia ellen Budapesten 2-1-re elveszített Európa-bajnoki selejtező után kell aggódni. Az ellenfél himnuszának kifütyülése, a füstbombázás és petárdázás a „magyar szurkolók” előélete után könnyen hozhat újabb zárt kapus büntetést.
Ha ez így lesz, akkor ezért a felelősséget az MLSZ-nek kell vállalni, amely a mérkőzés előtt annyit tett a lelátói verbális agresszió megfékezéséért, hogy Dzsudzsák Balázzsal, a válogatott csapatkapitányával elmondatta, mindenki viselkedjen jól, nehogy zárt kapus legyen az azeriek elleni budapesti Eb-selejtező. Pedig már ez az érvelés is szörnyű. Nem a zárt kapu elkerülése érdekében kellene mellőzni a rasszista, kirekesztő, gyűlölködő rigmusokat. Dzsudzsáknak azt kellett volna mondania, hogy a magyar válogatott elítéli a rasszizmus, a gyűlölet minden formáját. Sajnos az MLSZ tényleg ott tart, hogy próbálja elkerülni a zárt kapus büntetést Azerbajdzsán ellen, nem pedig a rasszizmust akarja megszüntetni. És ez óriási különbség.
Amíg a műsorközlő szó nélkül eltűri, hogy a kilencven perc során négyszer zúgjon a „Sz.r Szlovákia, utálunk, sz.r Szlovákia” rigmus, ugyanennyiszer legyen hallható a „Magyarországé, Magyarországé, lesz még Felvidék Magyarországé”, háromszor szóljon a „Ki nem ugrál, büdös szlovák”, kétszer a „Nincsen hazátok, szlovákok, nincsen hazátok” és ugyanennyiszer a „Vesszen Trianon”, addig az MLSZ legfeljebb fotelharcot folytat. Itt az ideje a tetteknek, ellenkező esetben jönnek az újabb büntetések. Európa ugyanis nem kér a rasszizmusból, viszont valóban fellép ellene.