Az „Ausztria tűzben – a bátorság tragédiája 1939-1945” című, 1988-ban megjelent kötet előszavában egyebek közt az olvasható, hogy „a Wehrmacht hősiesen harcolt, emberfeletti bátorságról tett tanúbizonyságot”. A könyv szerzője szerint „a háború utáni nemzedékek teljesen hamis képet kapnak a német hadseregről, amely a háborúban rendkívül korrekt magatartást tanúsított”.
Mint a beszámolóban olvasható, a boltban a náci hadsereg egykori páncélos járműveinek méretarányos modellje is kapható.
A hadtörténeti múzeum az egyetlen olyan állami múzeum Bécsben, amely még minisztériumi felügyelet alatt áll, és a Kurier szerint az ottani kiállításokon egyáltalán nem érzékelhetők semmiféle tudományos kutatás nyomai. A lap idézi az egyik legtekintélyesebb osztrák történészt, Eva Blimlingert, a képzőművészeti egyetem rektorát, aki látogatása során úgy érezte, hogy muzeális közeggé átalakított kaszárnyában van, ahol háborús eszközöket dicsőítenek, például egykori felderítő repülőgépek legendás teljesítményét éltetik.
Blimlinger azt sürgeti, hogy a múzeumot vegyék el a védelmi minisztériumtól, és helyezzék a szövetségi múzeumfelügyelet alá. Kiderült, hogy a HGM évek óta kitapintható irányultságáról a minisztérium korábban nem is szerzett tudomást, és nem emelt vele szemben kifogást sem Norbert Darabos, sem Hans Peter Doskozil volt szociáldemokrata védelmi miniszter sem.
Az átmeneti osztrák kormány védelmi minisztere, Thomas Starlinger viszont, aki júniusi kinevezése előtt az osztrák államelnök, Alexander Van der Bellen katonai tanácsadója volt, vizsgálatot rendelt el az ügyben, kivált annak hírére, hogy a múzeum kiállítását nem csupán az osztrák szélsőjobboldali identitárius mozgalom vezetője, Martin Sellner, hanem az Új-Zélandon terrorcselekményt elkövető – Sellner mozgalmát pedig pénzzel segítő – férfi is megtekintette.
A média felhívja a figyelmet arra: a múzeum élén olyan történész – Christian Ortner – áll, akit még az első néppárti-szabadságpárti koalíció idején, 2000 elején helyeztek pozíciójába, és aki a Szabadságpárt felettébb vitatott megítélésű ideológusának, Lothar Höbeltnek a tanítványa. De 2009-től egy nála is radikálisabb munkatársat kapott a múzeum, Walter Kalinát, a Szabadságpárt egykori szélsőséges politikusának, Martin Grafnak az emberét. Ő nem csupán a hadtörténeti múzeum irányát igyekszik jobbra tolni, de Pappenheim álnéven a Wikipédián is ír a Wehrmachtot éltető megjegyzéseket, valamint beszámol a Szabadságpárt és az identitáriusok kapcsolatairól is.
