Különösebben nem tartotta magát a tegnap kezdődött és szombaton záruló, 57. Közgazdász Vándorgyűlés plenáris ülésének eddigi előadóinak többsége a fő kérdéskörként előzetesen meghirdetett fenntarthatósági, környezetvédelmi témákhoz. A Magyar Közgazdasági Társaság által ezúttal a Nyíregyházi Egyetemen megrendezett esemény megnyitójában Pleschinger Gyula, a szervezet elnöke, a Monetáris Tanács tagja a megjelent elnökök közül talán csak Áder Jánost hiányolta. (Az elmúlt napok során Georgiában tartózkodó köztársasági elnök ma vázolja gondolatait. Áder János kiemelten kezeli a klímaváltozás kérdését, de szigorúan csak a nemzetközi folyamatokra összpontosítva, még véletlenül sem bírálva az ezzel gyakorta szembehelyezkedő Orbán-kormányt.)
Matolcsy György nyitó előadásában szinte egyáltalán nem érintette a fő témát. Lendületes beszámolójában a klímaváltozás fogalmát azonnal kitágítva a „gazdasági klímaváltozáson” belüli magyar lehetőségeket vizsgálta. Természetesen megtudhattuk tőle, hogy míg a hazai döntéshozók 2010 előtt számos hibát vétettek, addig azóta szinte töretlen a fejlődés. Az elmúlt hét év szerinte a legfejlettebb országokhoz való felzárkózás jegyében telt el. A világgazdaság egén most 12+1 veszélyforrás formájában lát sötét fellegeket: Ezek az USA és Kína kereskedelmi háborúja, a hard Brexit esélye, az olasz, német, török és iráni helyzet, térségünk német kitettsége, a magas gazdasági nyitottságunk, a leszűkülő világszintű monetáris mozgástér, a feltörekvő piacok fejleményei, az Európai Bizottság és jegybank közötti (legalábbis a magyarországihoz hasonló) együttműködésének hiánya, a közgazdasági elméletek változása, illetve a klímaváltozás költségei. Nagy reményeket fűz az Európai Központi Bank új elnökéhez, Christine Lagardéhez (aki 2011 óta mostanáig a Matolcsy György akkori szavaival tőlünk éppenséggel „kipaterolt” IMF-et vezette).
A kihívásokra válaszul meghirdette a mostantól 2030-ig tartó „Magyar modell 2.0”-t, amiben élénkítést, illetve „versenyképességi fordulatot” sürgetett. Ebben már megjelentek olyan fenntarthatósági-klímaváltozási közhelyek, mint például a technológiaváltás, a digitalizáció vagy a kutatás-fejlesztés fontossága. A zöld eljárásokat szerinte „kötelezően be kell vezetni”. Elképzeléseit több olyan kínai közmondással fűszerezte, mint például, „van, aki a viharban falat épít, és van, aki szélmalmot”. Magyarország számára értelemszerűen ez utóbbit ajánlotta. Valamint: „távoli víz nem jó, ha közel a tűz”. „Klímaváltozás van, létezik”, amit gyorsít az emberi tevékenység – állapította meg (valószínűleg keveseket meglepő módon) a jegybankelnök. Problémának nevezte, hogy az emberiség évente a föld erőforrásainak 1,7-szeresét használja fel.
A jegybankelnök után felszólaló Nagy István agrárminiszter megerősítette: a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett ágazat épp a mezőgazdaság. Az alkalmazkodáshoz azonban a szereplőknek pénzügyi forrásokra van szükségük – tette hozzá. Kétségtelen: a szélsőséges időjárás, a föld minőségromlása, a légszennyezés alapvetően befolyásolja a jövedelmezőséget, miközben a népességrobbanás igénynövekedéssel jár. A tárcavezető – úgyszintén kevéssé tabudöntő módon - kiállt az élelmiszerpazarlás ellen és az erdőtelepítés mellett.
A kormánypolitikához résmentesen illeszkedő nyitó előadások közepette talán csak Bertrand Bonhomme beszámolója mutatott némi változatosságot. A Michelin Group fenntartható fejlődésért felelős igazgatója ugyanis bemutatta azt a tervet, ami alapján 2050-re Franciaország karbonsemlegessé válik. (Magyarország a 2050-es karbonsemlegességet elvető négy uniós tagállam egyike.) Mondandójába olyan, nálunk szentségtörésnek számító kitételek szerepeltek, miszerint e tekintetben együttműködnek NGO-kkal is.
A pénteki hét szekcióból a klímaváltozás kérdésével kifejezetten csak egy foglalkozott. Miközben a téma Magyarországon rendkívül vitatott, kormánykritikus hangok alig-alig kaptak megszólalási lehetőséget.
