Forgács Iván közel negyven éve foglalkozik filmmel, azon belül is az orosz filmművészettel. A rendszerváltás utáni kulturális vákuumban, amikor az orosz kultúra népszerűsége hirtelen zuhanó repülésbe kezdett, és a kortárs művek hozzáférése szinte a nullával lett egyenlő, elsők között a filmek tűntek el. Ennek miértjére kerestük a választ a Van Goghok című orosz film eheti premierje apropóján a filmtörténésszel. „Bármennyire elismerünk és szeretünk is néhány klasszikus orosz írót, zeneszerzőt vagy kortárs művészt, az orosz kulturális-társadalmi-politikai közeg sosem volt népszerű vagy vonzó nálunk. A szovjet rendszer idehozta, aztán kivonta a csapataival együtt. Csak egy szűkebb körnek hiányzik azóta, amelyik tényleg szerves kapcsolatba került vele. A filmek eltűnésére még ennél is egyszerűbb a válasz: az orosz filmgyártás szétesőben volt a kilencvenes években. Én inkább azt sajnálom, hogy a távolodás már a peresztrojka alatt megkezdődött, és ezért nem figyeltünk igazán a szovjet-orosz film színes, radikális, kísérletező, nyitott szellemű utolsó korszakára.” – mondja Forgács Iván, aki nem tartja magát hivatásos filmforgalmazónak, továbbra is a kultúraközvetítő, a programszerkesztő filosz és a filmkritikus működik benne, aki megpróbálja a kultúra általa fontosnak tartott szeletét másokhoz is eljuttatni, és lehetőleg profitálni belőle.
Nem véletlenül indított a Van Goghok című filmmel. „A rabja vagyok az orosz filmek humanista hangütésének. Az orosz film kezét fogva mertem csak elindulni ezen az úton, de ha messzebb vezet, lenne hely itt délszláv vagy türk művek számára is.” – hozzátéve, hogy azt fogadná el sikernek, ha egy átlag közalkalmazotti fizetést össze tudna hozni a forgalmazással. Úgy számolt, hogy ehhez évente 3-4 filmet kell bemutatni, nagyjából négyezres átlag nézőszámmal. A jelenleg is jól futó, magasan jegyzett, nemzetközileg elismert, fesztiváldíjakat nyerő orosz vagy orosz nyelven alkotó rendezők (Zvjagincev, Szerebrennyikov vagy Szergej Loznyica) munkáinak terjesztésében természetesen jól tudja, hogy nem versenyképes a nagyobb hazai terjesztőkkel szemben. Éppen ezért olyan filmek népszerűsítésével akar foglalkozni, amelyek nem kerülnek ekkora reflektorfénybe, de mély humanizmusuk, művészi erejük vitathatatlan, és gondolatilag, érzelmileg egyaránt fel tudják rázni a nézőt. Szeretné megismertetni idehaza a mai orosz színészsztárokat is, mert szerinte azok valóban fantasztikusak.
Egyelőre nem keresett állami forrásokat, „nem árt, ha az ember a saját pénzén váltja meg a belépőt egy területre. Kábító és félelmetes érzés egyszerre. Éjszaka rosszabbul alszom, de nappal jobban érzem magam. Nem fogom persze kikerülni az állami támogatás lehetséges, bár jelenleg szűk forrásait.” DVD-kiadással is foglalkozik, egy tapasztalt, jó nevű céggel, a Fantasy Filmmel dolgozik együtt, ők keresték meg. Az Anna Karenina – Vronszkij története már a boltokban van, ősz végéig elvben kijön Szergej Bondarcsuk Oscar-díjas Háború és békéje is. Az orosz film más európai vagy amerikai alkotásoktól főként abban tér el, hogy az orosz művészek még mindig nem tudnak igazán műfajokban, pontosan megcélzott közönségrétegekben, piaci szempontok szerint gondolkozni – adja meg az általánosító választ kérdésünkre Forgács. „A közösségben, emberiségben gondolkozó individualizmusban hisznek. A téma ábrázolásának természetes, költői filozofikusságában, egy olyan, végtelenül szabad és érzékeny szellemi tér megalkotásában, ami talán nem csak ott valósulhat meg, ahol gyakran sérül a szabadság.” Egyik fő kutatási témája a szovjet és orosz filmek értékváltozása. Hogy ez miért különbözik a magyar filmek értékváltozásától, arra szerinte az eltérő piaci viszonyok is magyarázatul szolgálnak, hiszen az alapvető szellemi-művészeti irányok és folyamatok azonosak, de az oroszokat a helyi piac potenciális nagysága joggal ösztönzi a kommersz filmgyártás erősítése felé. A nemzeti múlt dicsőítésével kapcsolatos állami elvárásoknak is könnyebben tudnak megfelelni, hiszen elég elővenniük a II. világháborút, valamelyik cárt, egy klasszikus írót vagy éppen egy nagy szovjet sportsikert.
