Címéhez hűen, a felfedezés lehetőségét és lebilincselő örömét kínálja a látogatóknak a Budapest Art Mentor program második évfolyamának záró, összefoglaló kiállítása. A tavalyi évhez hasonlóan ez alkalommal is friss alkotási technikák és szemléletmódok tárulnak elénk az Ybl Budai Kreatív Házban, a Felfedezők 2.0 kiállítás keretében. Újabbnál újabb nézőpontokkal ismerkedhetünk meg a tizenkét pályakezdő alkotó művein keresztül, amelyek gyakran napjaink problémáit állítják középpontjukba, egészen egyedi eljárásokat alkalmazva. Szinte minden jelen van ezen a tárlaton, amit a kortárs művészetektől elvárunk: meghökkentő, zavarba ejtő, elgondolkodtató és gyakran megmosolyogtató munkák.
A Budapest Art Mentor programot idén már második alkalommal hívták életre, azzal a céllal, hogy felhívják a pályakezdő művészek figyelmét, sikeres művészeti karrier napjainkban már elképzelhetetlen a szcénában való megfelelő tájékozottság – kommunikációs, gazdasági, jogi ismeretek – nélkül. A kis létszámú projekt keretében az alkotók egyéni útjára, saját pozíciójuk megtalálására is kellő figyelmet fordítanak, ezáltal a program nem csupán a gyakorlatias önmenedzselésben nyújt támpontokat, alkotói folyamataik kiteljesedéséhez, új nézőpontok megtalálásához is hozzásegíti a kiválasztott résztvevőket. Az elmúlt két évben készült, vagy a program során formálódó kiállított munkák erről a tudatosságról és átgondoltságról is árulkodnak.
A tárlat válogatást mutat be a kortárs irányzatokból, kísérletekből: megférnek egymás mellett Majoros Áron egyéniség nélküli, arctalan, csupán gesztusaikkal, mozdulataikkal kommunikáló szobrai, és Fülöp Gergő pasztorál-jelenete, amely egy ganéjdomb nyári hajnali környezetét állítja nem mindennapi fénytörésbe, valamint Balázs Nikolett asszociációs játékot nem nélkülöző, organikus elemek együttmozgását alkalmazó munkái. Szintén az Ybl Ház pinceszinti terében kaptak helyet Klájó Adrián „újrahasznosított”, a hiábavaló elemi küzdelmet fókuszukba állító művei, Diósi Máté felvételei, melyek a halott test látványát és a köré fonódó értelmezéseket tematizálják, illetve Pál Katja a vászon határain is túlnyúló, a „mi történik, amikor egy festményt nézünk?” kérdésre válaszokat kereső alkotásai.
Hasonlóan heterogén, izgalmas gondolatmenetekkel találkozhatunk a földszinti kiállítótérben: Gombos Andrea munkáiban például a sokak számára ismerős nippgyűjtő szenvedélyt helyezi kétes párhuzamba a Budapesten sokasodó zsánerszobrokkal. Aktuális témákat dolgoznak fel Mézes Tünde a csomagolással, a szeméttel és a felszíni rétegekkel foglalkozó művei, akárcsak a szociális interakciókat és a mögöttük meghúzódó motivációkat taglaló képek Mikola Tamástól, vagy éppen Német Marcell építészeti szemszögből kiinduló, az új jelentését megbolygató munkái. A tartalmas darabok egytől egyig szembetűnő forma- és színvilággal dolgoznak: megragadhatja a figyelmünket Ábel Tamás Toleranciamező-sorozata, amely „a színek szereti egymást” tételmondatot járja körbe nagyméretű installációjával, valamint a kiállítótér egy részét határozottan uraló felfújt rózsaszín flamingók, amelyek segítségével Horváth Ágnes kínál bepillantást a szimbolikus működésmódok és a valóság összefüggéseinek metszetébe.
Az első pillantásra a nézőre gyakorolt hatás mellett, a háttérben álló gondolatokra és inspirációkra is kiemelt figyelem hárul a bemutatott munkák mindegyikénél. S ahogy az a kortárs művészetekkel időnként lenni szokott, az egyes magyarázatok, leírások nem képeznek feltétlen feloldást, inkább még egy réteget hozzátesznek a látványhoz, ami aztán csak idővel szűrődik le a nézők értelmezési keretein. A művek adott élethelyzetünk és pillanatnyi rezonanciáink fényében lépnek hozzánk közelebb: legyen bármily egyszerű vagy összetett, amit látunk, önmagunkat, a minket körülvevő zavaros és színes világot tapasztaljuk meg benne a lehető legkülönfélébb módokon.
Infó:
Felfedezők 2.0 – a Budapest Art Mentor program idei végzőseinek kiállítása
Ybl Budai Kreatív Ház
Nyitva: szeptember 29-ig
