Szeptember 1-jén elindult az Egy évig nem vásárolok ruhát – kihívás, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a divatipar környezetszennyező hatására, amely vízpazarlással, szén-dioxid kibocsájtással, vegyszeres szennyezéssel jár, miközben évente több milliárd dollárnyi megmaradt ruházattól szeméttelepeken vagy égetéssel szabadulnak meg a fast fashion cégek.
Kutatások szerint az elmúlt 30 évben egy átlagos nőnek négyszeresére emelkedett a ruhatára, de az öltözékeinek harmadát nem is hordja. Így a kampány célja az is, hogy csökkentse az „őrült” fogyasztást. Az elindítói arra is felhívják a figyelmet, hogy egy nem is drága, sokadik kis felsőnek is igen súlyos ára van. Egyetlen pamutpóló előállítása 2700 liter vízbe kerül, ez a mennyiség egy ember hároméves vízszükségletének felel meg.
A Greenfo számításai szerint egy kilogramm pamut előállításához kb. 3,6 kg szén-dioxid, 0,3 kg műtrágya; 0,3 kg növényvédőszer és 20 ezer liter víz szükséges. A textilgyártás az egyik legszennyezőbb iparág: 1,2 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő káros anyagot bocsát ki évente, többet, mint a nemzetközi légi járatok vagy a tengeri hajózás. A világ rovarirtószer felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde a ruhaanyagok kezeléséhez kapcsolódik. Bomláskor a természetes szálak is metángázokat termelnek.
A kihíváshoz bármikor lehet csatlakozni, akár úgy is, ha a ruhavásárlás mérséklését vállaljuk.
