Augusztus 31-én ünnepeljük Fejtő Ferenc 110. születésnapját. Nem igazán kerek évforduló, de akkora egyénisége volt ő magyar demokratáknak, hogy minden percben okkal emlékezhetünk rá.
Szerencsére megadatott, hogy személyesen is megismerhettem. Több alkalommal hallgattam a mindig nagy tudással és tapasztalattal előadott történeteit. Okos, kedves, humoros, jókedélyű ember volt, Párizsban járva, ha csak tehettem, meglátogattam.
Lett közös munkánk is egy története nyomán: Feri bácsi mesélt egy könyvről, amelyet nyomdász nagyapja, a nagykanizsai Fischel Fülöp adott ki 1902-ben. Száz évvel később változatlan formában újra kiadtuk a Nők könyvét, az ő előszavával. Fejtő ugyanis nemcsak nagy hódolója volt a női nemnek, klasszikus gavallér, hanem nagy híve is a nők és férfiak egyenjogúságának. A Nők könyvével erről akart tanúbizonyságot tenni. Bennem pedig emberére akadt, hisz politikai pályára lépésem óta a nők és férfiak egyenjogúságáért harcolok. Nagyon megtisztelőnek gondoltam, hogy olyasvalakivel dolgozhatok együtt ezért a célért, mint Fejtő Ferenc.
Ezután gyakrabban találkoztunk, Párizsban és Budapesten is. Örömmel segítettem neki magyarországi útjai során, és ő megtisztelt azzal, hogy megosztotta velem gondolatait. Nemcsak én voltam ezzel így, hiszen korábban Antall József, Horn Gyula, majd Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is fontosnak tartotta, hogy rendszeresen meghallgassa a véleményét, hogy tanácsot kérjen tőle. Ahogy egyébként egy időben Orbán Viktor is tette.
Fejtő Ferenc egyszerre volt elbűvölő ember és éleslátású politikai gondolkodó. Sokat tudott a történelemről, annak napi lenyomatáról, a politikáról és persze a baloldalról is: remek könyvek és szinte évszázados megélt tapasztalat állt mögötte. Sosem félt elmondani, amikor valamivel elégedetlen volt, amikor valamivel nem értett egyet - függetlenül attól, hogy akinek mondja az éppen miniszterelnök vagy sem. S bizony, volt ilyen gyakran. És a baloldalt is kritizálta, noha egész életében baloldali volt. Mert minden ideológiai szekértábornál többre tartotta a demokratikus elveket.
Mindemellett végtelenül kíváncsi természete volt. Nagyon érdekelte, hogy működik a hatalom csúcsa, azaz a politikai vezető. Milyen szempontokat mérlegel döntéseikor, ki és mi befolyásolja azokban. Talán ez a kíváncsiság hajtotta abban, hogy miként az asztronómus az égitesteket, megfigyelje a hatalom szereplőinek működését. Közelről tapasztaltam, ahogy lassan szembesül egyik nagy csalódásával. A Fideszhez hosszú ideig nyitottan viszonyuló Fejtő fokozatosan felismerte, hogy az általa tehetségesnek tartott fiatal politikus, Orbán Viktor nem a magyar szabadság barátja. Mint amikor a Plútóról kiderült, hogy nem a Naprendszer legtávolabbi bolygója, hanem valójában csak egy törpebolygó.
Orbánt nyilván nem rengették meg ezek a felismerések. Az egykori liberális politikus nacionalista-autoriter fordulata során a korábbi mentorait és barátait is lesöpörte. Az új Orbánnak a Sorosok, a Fejtők már nem voltak hasznosak. Már nem volt érdeke, hogy olyan emberekkel mutatkozzon, mint Fejtő Ferenc, aki bölcsnek bölcs volt ugyan, de nem fideszes, nem nemzetieskedő, csak egyszerre jó magyar demokrata és hazafi.
Fejtőnek ma is biztosan lenne véleménye Orbánról és arról, ami az elmúlt évtizedben történt Magyarországon és Európában. Aggódva figyelné az európai, és szomorúan a hazai folyamatokat. Elegánsan biccentene is, hogy milyen kár, hova fajultak az olyan szépnek induló dolgaink. Biccentene, mint aki remélte, hogy elkerülhető az a sors, ami Magyarországra, Európára, vagy a nyugati civilizációra vár, de sejtette, hogy nem teszünk ellene. Talán azt mondaná: „Figyeljetek, hogy merre tartotok! Mi ezt már egyszer megéltük, és nem lett jó vége!”
Fejtő Ferenc emlékét egy módon tudjuk méltóképpen megőrizni. Ha figyelünk és cselekszünk. Ahogyan személye megidézésének, úgy a cselekvésnek is a nap minden percében itt az ideje.
A szerző országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese