A készülő választási programok alapján úgy tűnik, számos kerületben támaszkodik az ellenzék a XIV. kerületben kimunkált ún. zuglói szociális modell tapasztalataira. A fideszes, alapvetően neoliberális filozófiájú megközelítés - „ha bajba kerültél, oldd meg magad!” ellenpontjának tekinthető, a feltétel nélküli alapjövedelem terepasztalaként is értelmezhető modell négy év alatt az ország egyik leghatékonyabb szociális támogatási rendszerének bizonyult.
A Budapest Intézet munkatársai (Misetics Bálint, Samu Flóra, Scharle Ágota, Váradi Balázs) által kidolgozott szisztéma két fő pillére a minimumjövedelem és a lakhatási támogatás, de a rendszer kiegészítő, egyedi élethelyzetekben segítő támogatási lehetőségeket, például gyógyszertámogatást és (a lapunkban is bemutatott) szociális szépségszalon-szolgáltatást is tartalmaz. A 2015-ben elindított kezdeményezést tavaly tudományos konferencián értékelték – Ferge Zsuzsa akadémikus például arról beszélt, hogy olyan „alacsony küszöbű” ellátási formákról van szó, amelyek igénybevételéhez – szemben a szintén az Orbán-kormány és a fideszes önkormányzatok által bevezetett rideg kritériumrendszerrel – viszonylag kevés feltételt kell teljesíteni. A rászorultság igazolásán kívül az egyetlen elvárás az együttműködés a családsegítő szolgálattal. Arról ugyanakkor nincs szó, hogy ez a megoldás a semmittevést preferálná vagy jutalmazná: a modell alapelve és deklarált célja is - a szociális biztonság megteremtése és megőrzése mellett - a keresőképesség fenntartása.
A lakásfenntartási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást a konferencián a program kidolgozásában is részt vevő Misetics Bálint szociálpolitikus elemezte. Ahogyan elmondta, a lakhatáshoz nyújtott támogatás a kerület korábbi hasonló juttatásánál jóval magasabb összegű, ezért biztosabb védelmet nyújt a sokszor lakásvesztéshez vezető eladósodás mellett. Ennek ellenére kevesen veszik igénybe – kevesebben, mint ahányan jogosultak lennének rá, ami egyfelől a rendszer kritikája, másfelől jelzi, hogy erősen túlzóak voltak az aggodalmak a zuglói önkormányzati kassza szociális megfontolású túlterhelésével, illetve a kizárólag a segélyre ácsingózó, más városrészekből átszivárgó tömegekkel kapcsolatban. Mindez a minimumjövedelemre – az egy főre jutó jövedelem 28500 forintra történő kiegészítésére igaz: ezzel is kevesebben élnek, mint ahányan elvben hozzáférnének.
Az adósságkezelési támogatás sem a tékozló családokra hulló ingyenpénz: küszöbfeltétel az önrész és a családi pénzügyek menedzselését segítő tanácsadáson történő részvétel. A rendszerben van bizonyos fokú rugalmasság: a legalacsonyabb jövedelmű kerületi polgárok esetén a polgármester egyedi elbírálás után módosíthatja a támogatási keret illetve az önrész mértékét. Az egyik legfontosabb (pozitív) működési tapasztalat, hogy a már két hónapnyi számlatartozás után is igénybe vehető segítség alkalmasnak bizonyult a nagyobb adósságok fölhalmozásának megelőzésére.
Scharle Ágota közgazdász, a Budapest Intézet vezető kutatója átláthatóbb, egyszerűbb, jobban hozzáférhető, célzottabb, a lakásvesztés megelőzését megoldani képes rendszerként írta le a modellt. Mint kifejtette, az anyagi támogatást szociális segítségnyújtás (tanácsadás, álláskeresés stb.) is kiegészíti. Érzékelhetően nőtt azok száma, akik a többféle segítségnek köszönhetően munkát találtak, amiben nyilván annak is szerepe volt, hogy 13500 forint feletti támogatás esetén kötelező az együttműködés a családsegítővel. Jól működik a gyakorlatban a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek óvodába, iskolába járási költségeihez hozzájáruló oktatási, illetve a lakhatás elismert költségeinek a jövedelem feletti részéhez hozzájáruló rendszeres lakásfenntartási támogatás is. Utóbbi azon az elven alapul, hogy a zuglói önkormányzat minden háztartás esetében feltételezi (illetve elvárja): a háztartási jövedelme egy meghatározott (a háztartás teherbíró képessége szerint differenciált) részét a lakásfenntartási költségei fedezésére költsék, és amennyiben a lakhatás elismert költségei ezt meghaladják, a különbséget a támogatás segít biztosítani. A nyugat-Európa számos nagyvárosában működőhöz hasonló rendszer fő funkciója a tartozás-felhalmozás megakadályozása, a hatékonyságáról pedig sokat elárul, hogy az ellátottak száma (ugyanúgy, mint az adósságkezelési szolgáltatás esetében) a rendszer bevezetése óta – ha kis mértékben is – kimutathatóan csökkent, vagyis a segítségével számos családot sikerült kivezetni az újratermelődő adósságok ördögi köréből. 2015 óta a zuglói támogatási formák közül szignifikánsan egyedül a gyógyszertámogatás nőtt, ez azonban aligha a XIV. kerületi modell hibája – sokkal inkább az egészségügy állami alulfinanszírozásával függhet össze.
