Az Economist legtekintélyesebb elemző rovata arra hívja fel a figyelmet, hogy pusztán történelmi emlékművekkel nem lehet megállítani Európában az antiszemitizmust, a holokauszt tanulságait alkalmazni kell a való életben. Az egyik EU-s felmérés azt mutatta ki 12 tagállamban, hogy erősödik a zsidóellenesség az utóbbi 5 évben. A jelenség időnként erőszakos és hangos, máskor, mint Magyarországon a hamis ártatlanság álarcát ölti. Orbán Viktor kitűnő kapcsolatokat ápol izraeli kollégájával, ám antiszemita elemeket vet be a Soros elleni propagandában. Mindezt egy olyan földrészen, amely tele van emlékeztetőkkel, hogy mi történik akkor, ha becsukjuk a szemünket a fanatizmus láttán.
Hogy megálljt parancsoljanak a sötét idők újraéledésének, nem elegendőek az emlékművek, mert azok azt sugallják, hogy ami történt, az csakis a múlt. Orbán nyugodtan mutogathat a Duna-parti cipőkre, mondván, hogy országa komolyan veszi a leckét. Ám évek óta késik a Sorsok Házának megnyitása, mert az a vád ellene, hogy az bagatellizálja a kollaboráns magyarok szerepét az egykori deportálásokban. Nagyon lényeges, hogy a visszaemlékezések és az idevágó szobrok hassanak az átlagemberekre, hatoljanak be azok kényelmes tudatába.
Nemrégiben az európaiak 34 százaléka mondta egy közvélemény kutatás során, hogy csak keveset vagy egyáltalán nem hallott a holokausztról. A tudatlanság és közöny azután kedvező feltételeket nyújt az antiszemita gyűlölet számára. Hogy utóbbit fel lehessen tartóztatni, ahhoz a jognak le kell csapnia a zsidóellenes bűncselekmények elkövetőire. A politikusoknak kerülniük kell azokat a vezetőket, akik elmossák a határt a politika fő áramlata és az antiszemita mocsok között. Az oktatóknak és a civil szervezeteknek terjeszteniük kell a múlt tanulságait.
