Micsoda szenzációs fejlemények történtek a hazai televíziózásban 1987-ben. Megszűnt például a hétfői adásszünet. Májustól kezdve már a hét minden napján lehetett nézni a műsort. Ennek folyományaként mindennap volt híradó. Decembertől pedig teljes műsoridőben sugárzott a kettes adó. Két – majdnem – egyenértékű program közül lehetett választani (nahát!). Karácsonykor élőben misét közvetítettek a Mátyás templomból. Mi több, gyakran kapcsolták a parlamentet, egyenes adásban lehetett nézni az ülésszakot.
Fantasztikus vívmányok voltak ezek. A rendszerváltás már akkor elkezdődött a Magyar Televízióban, amely aztán hozzá is járult az átalakuláshoz, nemcsak mint passzív közvetítője, hanem – politikusok népszerűsítésével, újfajta műsorokkal – mint aktív részese is. Hogy mást ne említsünk, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése így vált országos eseménnyé.
Talán véletlen, talán nem, ezek a korábban elképzelhetetlen változások akkor kezdődtek, amikor a nemrég elhunyt Bereczky Gyula lett az MTV elnöke. Az idő szava, a technika fejlődése, valamint a politika változása mindenképpen magával hozta volna a „királyi tévé” modernebbé és korszerűbbé válását. De az intézmény első emberének azért mindenképpen része volt abban, hogy mindez olajozottan és nagyobb feszültségek nélkül történt.
Bereczky természetesen megbízható „elvtárs” volt. A tévébe az MSZMP – vagyis az állampárt – illetékes osztályáról érkezett. Ott volt előbb alosztályvezető, majd osztályvezető-helyettes. Végig a médiával foglalkozott azonban. Nem is véletlenül. Előtte ugyanis a Magyar Rádióban dolgozott, a Pécsi Stúdióban kezdett, de rövidesen felhozták Pestre. Jelentős szerepe volt a Krónika kialakításában. De mindennél fontosabb, hogy műsorkészítő volt. Pontosan tudta, hogyan készül egy riport, egy adás, s miképpen áll össze az egész. És mint ilyen, tévéelnökként is kuriózumnak számított. Viszont tevékenységén mindez meglátszott. Engedte érvényesülni az új idők új szavát.
Abban az időszakban kezdődött például el a két program pénzügyi szétválasztása és önálló gazdálkodása. S a két csatorna élére programigazgatókat nevezett ki. Méghozzá olyanokat, akik nemcsak nevet szereztek maguknak, hanem azt is bebizonyították, hogy valóban szakmájuk legjobbjai. Mindketten a Riporter kerestetik vetélkedőben tűntek fel egykor, először kisebb riportokat készítettek, aztán nagyobb műsorokat is rájuk bíztak. Képernyősök voltak, de ezt nem arra használták, hogy celebként villogjanak, hanem hogy valóban képviseljék a nézőket. Mindketten hosszabb ideig tanulmányozhatták az amerikai médiát, tehát pontosan tisztában voltak azzal, miképpen kellene – persze a hazai lehetőségek határain belül – átalakítani az MTV-t. Wisinger István kapta az 1-es programot, Horvát Jánosé lett a 2-es. Utóbbi aztán a be nem váltott ígéretek miatt – 1989 májusában – lemondott, de némi huzavona után a legjobb megoldást találták a pótlására: Baló György került a helyére.
Az megint más kérdés, hogy az átalakítás nem ment zökkenők nélkül. A politika ugyanis – mint előtte, azóta meg sokszor – igyekezett magáévá tenni az akkori egyetlen televíziót. Néha sikerrel jártak, néha kudarcot vallottak, de az MTV – akaratlanul – csatatérré vált a rendszerváltás hajnalán. Ennek következménye volt az is, hogy 1989 telén Bereczky Gyula lemondott. Akkor jött létre az első kuratórium, ám a pártok ezt arra akarták használni, hogy saját pecsenyéjüket sütögessék. Az elnök ebben nem óhajtott részt venni. Csak emlékeztetőül: utána jött a neves író és történész, Nemeskürty István vezette csapat, amelynek egyik legelső intézkedése az volt, hogy felállította a Híradó éléről Aczél Endrét. Nem számított szakmai előmenetele, hozzáértése, még az sem, hogy néhány nappal korábban élő adásban közvetítette a romániai forradalom eseményeit. Kellett a hely az akkori – szinte mindenható – államminiszter, Pozsgay Imre jelöltjének, Pálfy G. Istvánnak (aki amúgy a Népszava néhány napja megkapott főszerkesztői posztját hagyta ott, hogy „hazatérhessen” első munkahelyére, a Híradóhoz).
Ami Bereczkyt illeti, lemondása idején mindössze 54 éves volt. A közelmúltban 84 évesen hunyt el. Harminc évig visszavonultan élt. Nyilván tisztában volt azzal, hogy neki, aki a Kádár-rendszerben vezető újságíró volt, a rendszerváltás után már nem lehet szerepe a médiában.
Ami pedig az MTV-t – és egyáltalán a tévézést - illeti, az utóbbi harminc évben mindent láthattunk. Az 1990, s főleg 1997 után született fiatalok számára valószínűleg értelmezhetetlen, ami egykor volt. Napjainkban már száznál több adót nézhetnének, ha nem a telefonjukkal lennének elfoglalva, amin egyébként láthatják a legújabb filmeket, a sorozatokat, meg a híreket is. Ez a hatalmas választék, a rengeteg műsor pedig magyarázhatja azt is, ami harminc – illetve még több - év alatt alig változott. Hogy tudniillik a politika rajta ül a tévé(ke)n és továbbra is meggyőződése: a képernyő csak azért van, hogy az ő üzenetei eljussanak a széles néptömegekhez. Újabb szép példáját láthatjuk ennek az önkormányzati választás - hivatalosan - egy hét múlva induló kampányában.
Nem mintha nem élnénk folyamatos kampány üzemmódban, hála pártunknak és kormányunknak.
