Legalább hazudtak volna valamit a derék urak! Azt már megszoktuk. Nekünk, magyaroknak már egy ideje hihető mese kell, nem igaz történet.
Hazudták volna, hogy nem volt elég csapadékos az időjárás, vagy azt, hogy túl sok eső esett. A szükségesnél melegebb volt, vagy épp ellenkezőleg, hidegebb. De nem, a nemzeti agrárkamarás ember a szemünkbe vágta az igazságot: mi, vásárlók vagyunk a hibásak, magunkra vessünk, amiért az idén drága a zöldség.
Hát Bástya elvtársnak már senki sem akar a szemébe hazudni?
Szóval, az van, hogy mi, vevők akartuk, mert igényesek vagyunk. Ezt mondta a nyilatkozó nemzeti agrárkamarás ember. Hogy a vásárlók igényei eltolódtak a minőség irányába. Azt pedig ugye, meg kell fizetni. Nem az eltolódást és az irányt, hanem a minőséget. A minősíthetetlent is megfizettetik velünk – lásd: magyar foci –, akkor miért épp a minőséget adnák olcsóér’?
Bennünk van a hiba, vásárlókban. És ez így van akkor is, ha nem tudunk arról, hogy megkérdeztek volna bennünket. Pedig lehetett volna egy nemzeti konzultáció az ügyben, egyetlen kérdés elég lett volna, hogy elmondhassuk a véleményünket. Akarja-e, hogy az idén nyáron 800 forintba kerüljön a paradicsom és a paprika kilója, vagyis olyan brutálisan drága legyen, hogy ön ne tudja megfizetni, és ily módon ne legyen képes egy jó lecsót főzni a családjának?
Ez volna a kérdés, amire persze lennének válaszlehetőségek is: Igen, azt szeretném, mert fideszes vagyok, ezért ezer éve arról álmodom, hogy minden olyan sokba kerüljön, de főleg a lecsónak való paradicsom és paprika, hogy én, úgyis mint magyar vásárló, ne bírjam azt megfizetni. És egy másik válaszlehetőség: Igen, az olcsó áruk kora lejárt, vásároljon olcsóér’ az, akinek hat anyja volt.
Szóval, csak magunkat okolhatjuk, legalábbis a nemzeti agrárkamarás nyilatkozó szerint. Mondjuk, az idősebbek meg az egészen középkorúak még emlékeznek arra, hogy a magyar vásárló emberemlékezet óta árérzékeny volt. Vagyis, számára az ár a legfontosabb, minden más csak ezután jön. De mostantól ez is másképp van, nem az árra, hanem a minőségre vagyunk érzékenyek, már nem jó nekünk a lecsópaprika és a lecsóparadicsom, olyan árut keresünk a piacon és a boltokban, amit nem tudunk megfizetni. A nemzeti agrárizé meg persze partner ebben, ha valahol olcsóér’ adják a dinnyét, azonnal közbelép, és már megy is az emelés.
Lehet, persze, hogy a hiba nem a nyilatkozó agrárkamarás illetőben van, hanem a vizsgálat módszerében. Hogy csupa olyan embert kérdeztek meg, hogy milyen áron szeretnének vásárolni, akinek Mészáros a vezetékneve. Vagy Tiborcz. Hiba volt persze ezt a módszertani megoldást választani, annál is inkább, mert jelen állás szerint még nem mindenkinek ez a neve.
Bár, ha a NER még egy ideig győzedelmesen tovább tombol, ezt a lehetőséget sem bírhatjuk kicsukni.
