„Sziasztok! Itt vagyunk párommal Bulgáriában egy 3 csillagos szállóban (140 000 Ft volt kettőnknek), és előző éjjel összecsíptek bennünket az ágyi poloskák. Ilyen esetben mennyire érdemes orvoshoz fordulni, ti kérnétek-e kártalanítást, ha igen, mennyit, illetve kérjük-e a ruháink fertőtlenítését, vagy felesleges emiatt aggódnunk?” Ha az ember nyári élménybeszámolókat olvas a legnagyobb közösségi oldalon, óhatatlanul találkozik ilyen és ehhez hasonló posztokkal. A fenti bejegyzéshez mindössze két nap alatt több mint ötszázan szóltak hozzá, ami azt jelzi, hogy világméretű összeesküvésről van szó. Vagy olyasmiről, amivel száz emberből húsz biztosan találkozott már: ágyi poloskáról, latin nevén Cimex lectulariuszról.
Bepoloskázott kontinens
„Bed bugs are becoming a national epidemic” – írta néhány évvel ezelőtt Amerika legnagyobb példányszámú napilapja, az USA Today. Szabad fordításban ez annyit jelent: az ágyi poloska mostanra nemzeti járvány lett. És ez nem csupán hangzatos bulvárcím, hanem a szomorú valóság: egy friss felmérés szerint minden öt amerikaiból egy már találkozott ágyi poloskával az otthonában vagy szállodában. És bár erről nincsenek pontos adatok, becslések szerint az újvilági szállodák 70-80 százaléka kisebb-nagyobb mértékben fertőzött. (Itthon kórházakban is össze lehet futni velük, most éppen a Honvédkórház dolgozóit kínozzák.)
Az Egyesült Államokban a múlt század ’40-es éveiben jelent meg az ágyi poloska, amelyet nagy valószínűséggel a szegény európai bevándorlók hurcoltak magukkal. Kezdetben a sűrűn lakott nagyvárosok és az olcsó motelek sajátossága volt, de később bárhol megjelent. Irtásukra számos módszerrel kísérleteztek, de a leghatékonyabbnak – legalábbis egy ideig – a DDT nevű anyag (diklór-difenil-triklóretán) bizonyult. A DDT viszont nemcsak a poloskákra, hanem – mint később kiderült – az emberi szervezetre is veszélyes volt, ezért a ’60-as években betiltották. Annyit mindenképpen sikerült elérni vele, hogy a poloskák rezisztensek lettek a méregre. És éppen ez a két dolog az, ami a poloskák világméretű elterjedését és fennmaradását segíti: az átlagon felüli ellenálló- és alkalmazkodóképességük, valamint az emberek igénye az ide-oda utazgatásra. Egyébként a fentebb leírt angol kifejezést – „bed bugs” – érdemes megjegyezni, és ha egy szálláshely internetes értékelésénél előfordul, azt elkerülni.
Rémálom nyaralás
A cikk elején idézett bulgáriai panasz nem egyedi. És az esetek területi szórásából az is kiderül, hogy nem a Balkánt vagy a keleti végeket kell kerülni, ha az ember nem akar poloskával találkozni. „Barcelonában valami bogár megcsípett, szóltunk a recepciósnak, kártérítést adtak (100 euró), átraktak egy másik szobába” – írja egy utazó. „Görögországban nyaraltunk, az apartmanban már az első napon agyoncsíptek a dögök. Volt nagy veszekedés, de a végén átraktak egy másik lakásba, ahol nem volt poloska. Az utazási iroda a kezét tördelte, de végül kaptunk valami visszatérítést” – így egy másik. „Azonnal jelenteni a recepción, másik szobát kérni – tanácsolja Laci. – Átköltözésnél semmit nem szabad átvinni. Ruhákat, cipőket, bőröndöt fertőtleníteni. Ha egyet is hazavisztek, az durva lesz. Kártérítést lehet, kell is kérni. Természetesen minden költséget térítsenek meg, és fizessenek sérelemdíjat a kellemetlenségek miatt!”
Persze a szálloda sem tehet mindig a poloskáról. Sőt! „Mivel szemmel jól látható méretűek, gondosan át tudtok nézni mindent, hogy vannak-e a ruháitokon, táskán. Nekünk haza kellett jönnünk, miután megtaláltuk őket, egyet sem hoztam haza – írja Balázs. – Nem feltétlenül kell egyből a hotel vérét venni. A drága szálloda sem garancia arra, hogy nem lesz. Nálunk speciel kiderült, hogy a tisztítóból a szennyesnek való zsákokban érkezett, mert láss csodát, azokat sose mossák. És a tisztító több száz vagy ezer hotelt is ellát. Mi is mindennap ellenőriztük az ágyakat, és a kis mocskok nem a matrac szélén bújtak meg (ahogy a könyv szerint kéne), hanem az ágy fakerete alatt. Amúgy aki jobban aggódik, beszerezhet egy UV-s zseblámpát, azzal hamar ki lehet szűrni őket, mert a vér miatt világítanak.”
Eszter Svájcban futott össze a vérszívókkal. Munkaügyben töltött ott néhány hónapot, és lakást bérelt. Fényképet is posztolt magáról a kéretlen találkozás után. „Így nézett ki az egész testem, arcom, mindenem. Addig még csak nem is hallottam poloskáról. Ügyeletre mentünk, kiderült, hogy allergiás vagyok a csípésükre. Két hónapos antibiotikum-kúra után jöttem rendbe. Speciális szappan, tusfürdő, krém, mindez receptre. Ja, a matracot az ággyal együtt ki kellett dobni, a ruháimat zsákba tenni, három hétre lezárni, a lakást fertőtleníttetni. Azt mondták a szakértők, hogy még a radiátorcsövön is le-fel másznak! Azóta már elköltöztem onnét, szerencsére nem hoztam magammal, de néhány csípésfolt a mai napig meglátszik a karomon, lábamon. Szörnyű, még emléknek is!”
Az ágyi poloska borzasztóan drága dolog. Na, nem a szabad szemmel is jól látható jószág kerül pénzbe, hanem a rumli, amit okoz. „Nagyon is kell aggódni! – írja Csaba. – Barátomék hazavitték, több héten keresztül mosták a ruhákat, az egész lakást darabokra szedték, az ágyat kompletten ki kellett dobniuk, több százezer forintjuk bánta, mire egy speciális céggel ki tudták irtatni a lakásból az élősködőket. És idegileg is megviselte őket!”
Péter egy budapesti szálloda egyik vezetője, kéri, ne írjuk le, melyiké, mert a téma sokkal kényesebb, mint elsőre tűnik. Amikor a poloskákról beszél, nagyot sóhajt. „Annak ellenére, hogy idehaza nagyon szigorúan vesszük a tisztasági szabályokat, és rendszeresen ellenőrzünk minden szobát, mégis 15-17 százalékban nem tudjuk elkerülni, hogy beköltözzenek a poloskák. Tapasztalataink szerint elsősorban a Nyugat-Európából vagy tengeren túlról érkező vendégek hurcolják be őket a poggyásszal, de természetesen nem zárható ki, hogy a környékből érkeznek.” A hotel természetesen minden módon igyekszik kártalanítani a vendéget, de a legelső teendő a költözés és a szoba lezárása. „Első körben, miután a vendéget elhelyeztük, szakemberrel végeztetünk irtást. A gáz, amivel dolgoznak, általában hatásos, de így is minimum három hétig senkit nem lehet beköltöztetni oda. Utána újabb ellenőrzés következik. Ha még mindig találunk apró vérnyomokat (az ágyi poloska biztos jele), az összes berendezést szét kell szerelni és fertőtleníteni. Ha ez sem segít, a mozdítható bútorokat, de főleg az ágyat el kell égetni. Ilyesmi még nem fordult elő a praxisunkban, de el lehet képzelni, mekkora kiesés egy szállónak, ha egy szobát, mondjuk, egész szezonban nem tud kiadni” – teszi hozzá Péter. A poloska érzékeny kérdés, a szállodák nem szívesen beszélnek róla, és egymást sem értesítik, ha „poloskás” vendégük érkezik. Talán a szemérmesség, talán a titoktartási kötelezettség miatt, de tény, hogy akkor sem jelzik, hogy baj van, ha tudják, hogy melyik vendég hozta be a jószágot és hova távozott tőlük.
Hideget, meleget
A szakemberekkel és amatőr poloskairtókkal folytatott beszélgetéseink eredménye a következő. A Cimex lectularius nem kedveli a nagy hőingadozást. Így eredményes lehet az ellenük folytatott harcban a fertőzött holmik hűtése (jól zárható zacskóban a mélyhűtő állítólag már egyetlen nap alatt csodákra képes), és a mosás, magas hőmérsékleten. Persze nem mindegyik ruha viseli el a 60-90 fokot, és viszonylag kevés az olyan háztartás, ahol egy szőrmebunda beférne a mélyhűtőbe. Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni, aki a megfelelő vegyi anyaggal száll harcba vérszívóink ellen. „Ismerősnek a bőrönd réseibe bújt bele, mert mikor észrevették, menekültek, zacskóztak. Otthon egy francia ágy, egy szőnyeg és a gardróbszekrény lett kuka. Plusz a kártevőirtás és az idegbaj, amit kaptak. Tudom, ez már nem segít, de menekülés onnan, és próbáljátok nem bevinni a lakásba! Ha kell, az udvaron, zacskóban tavaszig, vagy égetés. Ha egyszer petézni kezd, az világvége!” – tanácsolja a bulgáriai nyaralás szenvedő alanyainak egy hozzászóló.
Apropó, petézés. Egy kifejlett ágyi poloska naponta 1–5, egész élete folyamán több mint 500 petét képes rakni. Szóval, ha meglátunk egyet, nem érdemes finomkodnunk.
