Polónyi Károly, legkedvesebb egyetemi tanárom a most 50 éves Holdra-szállásról 1981-ben mondta, hogy annak a tervezése egyszerű folyamat volt: a megbízó (az USA kormánya) azzal bízta meg az Űrügynökséget (NASA), hogy A pontból B-be és vissza juttassa el az adott háromfőnyi legénységet, amelynek adott feladatot kellett teljesíteniük az út során. A tervezéshez, lebonyolításhoz a költségvetést is biztosították, így mikor Collins, Armstrong és Aldrin visszatért, a projekt sikere mérhető volt, a résztvevők elismerést, hírnevet kaptak.
Egy város tervezése során azonban gyakran a megbízó és a feladatok sem egyértelműek, a magyar városok esetében pedig az optimális költségvetés töredéke áll csak rendelkezésre, és nincs elég idő sem - a mindenkori választások közeledte miatt. Így a tervezők, a megvalósításban érintettek szakmai sikere, elismerése garantáltan elmarad – noha a politika ezt a „kudarcot” is sikerként kommunikál(hat)ja.
És az a szomorú, hogy 1981 óta a helyzet nem változott, de nem is hibáztathatunk senkit, hiszen a jogszabályok (bürokrácia), meg a hazai gyakorlat (korrupció, közöny, a konfliktus kerülése) alapján ez így van jól...
„A problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel okoztuk őket” - mondta Albert Einstein.
A világnak még a mienkénél is demokratikusabb országaiban azonban régen felismerték, hogy városaik egy szélesebb; nemzeti, nemzetközi városhálózat szerves elemeiként egymással és saját lakóikkal, civil és gazdasági szervezeteikkel, egyházaikkal és egyetemeikkel együttműködve jobban funkcionálnak. Ez a hálózatosodás sok esetben felülírja a hagyományos várostervezést, legfőképpen azzal, hogy a valós igények, szükségletek megfogalmazása a hálózaton belüli érdekek, valamint a párhuzamosan, más összetételű, más célból működő hálózatok érdekeinek figyelembe vételével kell történjen. Ez a szemlélet a win-win szituációk elérésére törekszik, ahol már a fejlesztési folyamat során mindenki sajátjának érezheti a projektet. A „tulajdonosi” hozzáállás viszont garancia lehet arra, hogy fenntarthatóvá válik a fejlesztés.
A városok szerepének felértékelődését belátva az EU 2014-20-as költségvetési periódusában csaknem 17 milliárd eurót költenek a Kohéziós Alapokból közvetlenül a városokra (ennek többszörösét a városokban megvalósuló egyéb fejlesztésekre) – nagy részét a problémák közös megoldását szolgáló partnerségek létrehozására, az egymástól tanulás segítésére.
A 2016-ban elfogadott Urban Agenda (Városfejlesztési Menetrend) foglalja össze a városok előtt álló legnagyobb kihívásokat:munkahelyek és humán felkészültség a helyi gazdaságban, városi szegénység, lakhatás, migránsok és menekültek integrációja, fenntartható területhasználat és természetes megoldások, körkörös gazdaság, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, energiarendszer átalakítása, városi mobilitás, levegőminőség, digitális átállás, innovatív és felelős közbeszerzés.
A sikeres európai városok a hosszú távú fejlesztési stratégiájukba már korábban beépítették a fenti kihívások nagy részét, azonban az európai szintű együttműködés révén még hatékonyabbá vált a munkájuk. A legnagyobb kihívások kezelésében példamutató közös projekteket valósítottak meg.
Ehhez be kellett lássák, hogy a városvezetés dolga nem az, hogy a városvezető – az általa gondolt – városi problémákat megoldja, hanem hogy összegyűjtse, értékelje a helyi közösségek problémáit, és koordinációjával létrejöjjenek a problémákat legjobban, legkevesebb közpénzből megoldani tudó partnerségek.
Londonban és más városokban is webes felületek segítik a fejlesztési ötletekre alakult közösségek alkotó vitáját, az ötletek továbbgondolását. A nyilvánosság véleménye alapján legjobbnak minősülő projekteket a megvalósításukra létrejött konzorciumok keltik életre. Madridban a Decidim nevű rendszer még ennél is tovább megy: a város 100 millió eurós keretét a leghasznosabbnak tartott, az online közösség által kidolgozott projektre fordítják egy helyi szavazás eredményeként. Párizs főpolgármestere hasonló részvételi költségvetési rendszert épít 2014 óta. Legutóbb 174 ezren vettek részt azon a szavazáson, ahol a polgárok döntöttek arról, hogy a város költségvetésében előre meghatározott keretből melyik projekteket valósítsák meg.
A Cityfied projektben egy 22 fős konzorcium (a svéd Lund, a spanyol Laguna de Duero és a török Manisa városa, három kutató intézet és 16 cég) a három városban a helyi közösségek részvételével és innovatív technológiákkal újított meg városrészeket. Például Lundban 16 épületet, ahol csaknem 1500 bérlő él, komplex energiahatékonysági felújítással tettek energetikailag önfenntartóvá. A teljes folyamatban a lakók aktívan részt vettek. A kialakított módszerek továbbadását segítendő, először 11 várost hívtak meg a közreműködésre, majd további 44 városnak mutatták be eredményeiket és módszereiket.
„Bristol is Open”: a helyi önkormányzat, egyetem és partner cégek közös vállalkozása révén Bristol 2019-re az Egyesület Királyság Smart City Index rangsorának első helyezettje lett. Az igen szerteágazó tevékenység lényege okos eszközök segítségével adatokhoz jutni, amelyek mindenki számára hozzáférhetővé téve a helyi gazdaság és társadalom számára inspiráló új lehetőségeket kínálnak. A 2007-ben alapított Bristol Green Capital Partnershipnek mára több mint 850 tagja van. 2015-ben a város elnyerte az Európai Zöld Főváros címet, ami lökést adott a még élhetőbb várossá váláshoz. A Bristol Pound nevű helyi pénz legfontosabb feladata a helyi gazdaság- és közösségfejlesztés. One City Plan néven 2050-ig szóló stratégiai tervet fogadtak el az idén januárban, Eisenhower elnök mondása alapján „A terv semmi, a tervezés minden” mottóval a folyamatos közös tervezést tartva fókuszban.
Mára egyértelművé vált, hogy a sikeres városok nemcsak a MIT?, hanem a HOGYAN? kérdésre is korszerű, jó válaszokat képesek adni. Olyan innovatív módszerek váltak a városfejlesztés szerves részévé, mint a helyi érintettek interaktív, felelős részvételének biztosítása a fejlesztések legelejétől folyamatosan. A részvétel hagyományos technikáinak tárházát növelik az infokommunikációs fejlesztések révén elérhető megoldások.
Nem kell tehát feltalálni a melegvizet:
Az ehhez szükséges szervezeti átalakulásnál is fontosabb azonban a szemléletváltás, a pénzügyi forrásoknál is fontosabb a bizalom újraépítése! Ennek lebonyolításához nem kevés időre van szükség, amit rövidíteni lehet: az előkészítésbe már be kell vonni azokat a kezdeményező, vállalkozó szakértőket, szervezeteket, akik hitelessé, elfogadhatóvá teszik a rendszer tervét.
Budapest lakói (másként: szavazópolgárai) jórészt személyes szimpátiájuk alapján gondolják (érzik) úgy, hogy egyik vagy másik politikus jót vagy rosszat tesz a városnak. Engem az érdekel, hogy vajon milyen elvárásokat fogalmazhatnak meg a polgárok egy városvezetővel szemben. Az én listám élén mindenképpen a helyi közösségek partnerségével kialakított városfejlesztési stratégia szükségessége áll.
Csak egy hosszútávú, kiszámítható folyamat esetében várható el, hogy partnerek csatlakozzanak hozzá. Meggyőződésem, hogy a főpolgármesterkedés csapatmunka kell legyen, ahol a városáért tenni akaró polgár is a (sikeres) csapat részesének érezheti magát.
A szerző urbanista, a Budapest Kör tagja