Az amerikaiak hajlamosak azt hinni, hogy az orosz elnök kedvenc sportága a sakk, pedig nem: a cselgáncs – ennek megfelelően Oroszország ugyan gyenge, de Putyin elnök képes a lehető legtöbbet kihozni a Nyugat zavarodottságából és határozatlanságából, írja a Wall Street Journal szerzője.
A Georgetown-i Egyetem Kelet-Európa Tanszékének vezetője, akinek kommentárja abból az alkalomból jelent meg, hogy az orosz politikus éppen 20 éve került hatalomra. Mint írja, ez idő alatt az államfő mind inkább tekintélyuralmi pályára állt rá, de megerősítette országa helyzetét a világpolitikában, miközben egyre zsugorodik az orosz gazdaság, apad a lakosság lélekszáma, elavul az infrastruktúra és széleskörű a korrupció. Mégis sikeresen keresztezi a nyugati érdekeket.
Képességeit jól mutatja a Közel-Kelet, ahová Moszkva három évtized után kulcsjátékosként tért vissza. Még inkább kiélezte a feszültséget a NATO-val, amikor lepaktált török kollégájával, orosz fegyverszállításokat is beleértve. Kihasználta az ellentéteket a korábbi amerikai kormányzat, valamint Szaúd-Arábia között. Legújabban pedig Kínával erősíti a katonai együttműködést, kiaknázva a Washington és Peking közötti kereskedelmi háborút. Végül pedig jól kitapintotta az EU érzékeny pontjait, és minél inkább bírálja Brüsszel a fokozódó magyar illiberalizmust, Orbán annál közelebb kerül a Kremlhez, amely dicséri és gazdasági, illetve politikai ösztönzőkkel támogatja. A populista olasz vezetés hasonlóképpen felzárkózik Putyin mögött és bírálja az uniós szankciókat.
Az államfő tudja, miként játsszák az erőpolitikát. Profitál a Nyugat megosztottságából, gondosan figyeli a következő lehetőséget Oroszország nemzetközi pozícióinak megerősítésére
