Se szeri, se száma azoknak a moszkvai kormányhatározatoknak, amelyek mind egyetlen célt tűztek ki: megállítani a hatalmas Távol-Kelet elnéptelenedését, vagy legalább is, megpróbálni csökkenteni az elvándorlás ütemét. Senki nem beszél róla, de mindenki tisztában van vele, addig kell megerősíteni az orosz jelenlétet, amíg még tart az orosz-kínai partnerség időszaka. Ha azonban Kína a csúcsra ér, nehezebb lesz éhségét csillapítani a Távol-Kelet iránt.
Míg Kína irdatlan nagy lakossággal, hallatlan népsűrűségű területekkel bír, az orosz Távol-Kelet szinte üresen kong a nagy testvér közelségében. Az Oroszország 36 százalékát kitevő, több mint 6,215 millió négyzetkilométernyi területen több millióval kevesebb ember él, mint egyedül Moszkvában. Számos térségben a népsűrűség átlaga négyzetkilométereként még az egyet sem éri el. Eközben dolgos milliók kellenének ahhoz, hogy a föld mélyében rejlő páratlanul gazdag kincsekhez hozzájussanak.
Az ország stratégiai gyémántkészletének 80 százalékát Jakutföld rejti. De van itt arany, megannyi színesfém, kőszén, szénhidrogén. Páratlan a halkészlete, erdőségeinek növény és állatvilága. Csak éppen ember nincs. 1991 és 2010 között a lakosság 22 százalékkal csökkent. És minden erőfeszítés is kevés volt ahhoz, hogy látványos eredményt érjenek el. Pedig erőfeszítésben nem volt hiány. Adókedvezményekkel, családtámogatással, új gyárak építésével, vállalatok megsegítésével igyekeztek úrrá lenni az áldatlan helyzeten, és nem utolsó sorban azzal, hogy egy évekkel ezelőtt hozott döntéssel minden állampolgárt ingyen juttattak földhöz a Távol-Keleten, ha vállalta, hogy öt éven belül megműveli azt, építkezik rajta és valamilyen vállalkozásba kezd. Ötvenezren dolgoznak ilyen földön.
A Távol-Keleten élők állami támogatással juthatnak repülőjegyhez is. 15,5 milliárd rubelt szánnak arra, hogy a térség öt régiójának három éven keresztül plusz segítséget nyújtsanak. Jakutföld, a Tengermelléki Határterület, a Magadani terület, Szahalin és a Zsidó Autonóm Terület részesül ebben a különleges bánásmódban.
A mai napig 39 szövetségi törvényt és 167 jogi kormánydokumentumot fogadtak el a Távol-Kelet fejlesztésének elősegítésére. És még mindig ott tartanak, hogy 50-60 éven belül egyes régiók lakossága teljesen eltűnhet. A Bajkálon túli területről és a Burját Köztársaságból csak tavaly 25 ezren keltek útra.
A további elvándorlást megelőzendő, úgy döntöttek, hogy 2020-ig a költségvetésből 65,2 milliárd rubelt fordítanak kórházakra, iskolákra, óvodákra, sportlétesítményekre. Az állami beruházásoknak legalább 7 százalékát ebben a térségben realizálják. Most dolgoznak egy 2025-ig szóló, Távol-Kelet fejlődését szolgáló újabb nemzeti programon, amelyhez nagy reményeket fűznek. Csakhogy irdatlan sok pénz kellene a megvalósításhoz. Pénz itt nincs – kínai oldalon viszont van. Jönnek is a kínai turisták, boldogan jönnének a vállalkozók is. Négy év alatt a vízumkönnyítéseknek, az elektronikus vízumnak is köszönhetően duplájára nőtt a Kínából érkező vendégek száma. Ami pedig a vállalkozókat illeti, szavakban nyitottak a külföldi befektetők felé is. Harminc országból érkeztek ide, többek között kínaiak, japánok, koreaiak, indiaiak. Csakhogy földtulajdonhoz nem juthatnak. Márpedig a kínaiak erre vágynak leginkább.
