Egy brüsszeli beszélgetés tartalmában hű, de szerkesztett változata:
ÉN: Ön az EPP egyik vezetője, Magyarországot is ismeri. Mi várható ősszel?
Ő: Az EPP nem engedheti meg magának, hogy októberben vagy novemberben akár kizárja, akár felfüggessze a Fideszt. Megmondjuk Orbánnak, hogy milyen lépéseket tegyen a jogállamiság és a sajtó terén. Ezt-azt meg fog igérni, mi úgy teszünk, mintha elhinnénk, de persze tudjuk, hogy félrevezet.
ÉN: Az EPP saját történelmi jelentőségét és egységét veszélyezteti.
Ő: Nagy szavakat használ. Szerintünk jobb, ha Orbán a sátorban van és onnan pisil ki, mintha kívülről építgetne egy szélsőjobboldali koalíciót ellenünk. Magyarországot és néhány közép- és kelet-európai országot túl korán vettük fel az Unióba és a Fideszt nem lett volna szabad beengedni az EPP-be, de ezen már nem lehet változtatni.
ÉN: Milyen előnyt jelent az EPP számára az, hogy Orbán a „sátorban” marad?
Ő: Rövid távlatban: nem jön létre egy harcra kész lengyel-olasz-magyar koalíció. Hosszabb távlatban: amint gyengül a világgazdaság, Orbánnak szüksége lesz az EU-ra és az EPP-re. Sokkal nagyobb szüksége lesz ránk, mint az EPP-nek rá. Akkor mentőövet dobunk neki, cserébe politikai koncessziókért.
ÉN: Orbán hatalma elsősorban nem -- nemlétező -- gazdasági „sikerétől” függ, hanem népszerű nacionalista retorikájától és ellenzéke gyöngeségétől. Eltúlozza a Nyugat hibáit, átírja a magyar történelmet, elhiteti támogatóival, hogy élet-halál harcban állnak egy keresztény Európa védelmében. Persze az is segít, hogy az EU sok pénzt utal át az országnak, de Orbán ezt úgy állítja be, mintha az EU csupán önérdekből adakozna.
Ő: Csak nem ért egyet azokkal, akik a brüsszeli fejlesztési támogatást le akarják állítani? Ez a pénz Európa és így Magyarország fejlesztését és nem a magyar kormány politikai céljait szolgálja. Ezt a nép érti is, elvégre a magyarok óriási többsége -- Orbán ellenében -- továbbra is lelkesen EU-párti. Ha megvonjuk a támogatást, akkor Orbán még inkább az oroszok és a kínaiak felé fordul. Így legalább lavírozhat ide-oda, várhatóan inkább ide, mint oda.
ÉN: Ne haragudjon, de cinizmusa meglep. Ismeri az európai történelmet, a diktatúrákat és a fél-diktatúrákat, tisztán lát, nem csapja be saját magát, ami politikusoknál ritka, de amikor tettekre kerülne sor, akkor hosszútávú ábrándokra épít.
Ő: Nézze, több, mint két évtizede ismerjük egymást. A '90-es években én is másképp gondolkodtam. Először a szimpatikus Bush papa, majd a NATO-t bővítő Clinton elnökölt akkoriban Washingtonban. Most egyelőre Trump van, amerikai hátszél nincs. Trumpot még a török vagy az orosz ellenzék sem érdekli, pláne a magyar. Amerikai nyomás nélkül mi pedig leginkább a kényelmesebb megoldást keressük.
ÉN: Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos -- bár kiábrándító -- tudni, hogy a magyar társadalom és a magyar ellenzék voltaképpen mire számíthat és mire nem. Üzenetét alkalomadtán továbbítom.