A legszebb pozíció a pápa primátusa mellett, mi az? Franz Müntefering, a német szociáldemokraták egykori illusztris személyisége szerint az SPD elnöksége. Ma már vélhetően ő sem gondolkodik így. Sigmar Gabrel pedig, aki jól ismeri a párt működését, hiszen 2009 novemberétől 2017 márciusáig annak elnöke is volt, egy olyan molyette ruhához hasonlította a pártvezetést, amit senki sem akar magával vinni.
A német belpolitikát korábban meghatározó párt súlyos válságban van, a közvélemény-kutatások szerint a 3.-4. helyen áll. Az SPD-nél már nosztalgiával emlékezhetnek vissza a 2017 őszén tartott parlamenti választáson elért 20,5 százalékra, pedig már az is komoly kudarccal ért fel. Hogy mekkora a baj, jelzi, az Infratest dimap ügynökség 12, az INSA 12,5 százalékon látja a pártot, de a Yougov és a Forsa is csak 13 százalékot jósolna az SPD-nek, már amennyiben most rendeznének parlamenti választást. Teljes az átrendeződés a baloldalon, a sokkal fiatalosabb Zöldek egy sor szavazót csábítottak át az SPD-től.
Ezért sem vonzó manapság annyira a pártvezetői tisztség. Az SPD avíttnak tűnk a környezetvédők mellett, inkább az idősek pártja, a 60 év felettiek szavaznak rá, a 30 év alattiak számára viszont alig jelent vonzó alternatívát. Az SPD-t jelenleg ideiglenesen irányító triumvirátus, Malu Dreyer, Manuela Schwesig, valamint Thorsten Schaäfer Gümbel ezért a Zöldeket másolva úgy döntöttek, bevezetik a társelnöki tisztséget, arra ösztönözték az elnökségre vágyó politikusokat, lehetőség szerint mással párban pályázzanak. Az az az ötlet is a környezetvédőktől származik, hogy egy nő és egy férfi álljon majd a politikai erő élén.
A pártvezetői tisztség manapság nem túlságosan vonzó. A párt válsága azonban jóval hamarabb kezdődött annál, hogy június elején Andrea Nahles azonnali hatállyal lemondott a pártelnöki, illetve a frakcióvezetői tisztségről. A népszerűségcsökkenés mondhatni normális társadalmi változások eredménye. Az SPD a nem katolikus munkások pártja volt, a szociális témákat karolta fel. Ma is szoros kapcsolatban áll a szakszervezetekkel. A munkások azonban az utóbbi másfél évtizedben tömegesen pártoltak el az SPD-től, a Balpárt, majd az utóbbi években a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (Afd) párt támogatóivá váltak. A bányászatáról és acéltermeléséről ismert Ruhr-vidék volt az SPD legfontosabb bázisa, s ez így van mind a mai napig, ám a fontos ipari térségben is jelentősen megcsappant az SPD népszerűsége. Megmaradtak a párt régi struktúrái, nem tudott haladni a korral. Amikor Gabriel után Martin Schulzot választották meg pártelnöknek, egy ideig úgy látszott, az Európai Parlament volt elnöke képes lesz elfedni a problémákat, de a tartományi, majd a szövetségi parlamenti választások után a pártnak szembesülnie kellett a szomorú valósággal: kezdi elveszteni néppárt jellegét. Schulz távozott, de a problémák nem oldódtak meg, inkább csak sokasodtak. A május végén megrendezett európai parlamenti választáson az SPD elérte a mélypontot, csak 15,8 százalék szavazott rá, de Nahles lemondása óta a helyzet csak rosszabbodott, hiszen már csak a németek 12-13 százaléka voksolna a pártra.
Hogy mennyire vonzó most a szociáldemokrata párvezetői tisztség, mutatja, a jelenlegi triumvirátus közül senki sem kíván Németország legrégebbi pártjának élére kerülni, pedig Malu Dreyer, Rajnavidék-Pfalz miniszterelnöke országos szinten is népszerű politikus. Mások inkább kivárnak, nem akarják elsietni a döntést. A jelöltek július 1. óta pályázhatnak, de szeptember 1-ig van idejük arra, hogy beadják jelentkezésüket.
Viszonylag tehát hosszú időt adtak a jelentkezésre, ami nem véletlen. Így akarnak valamiféle nyugalmat csempészni a párt életébe. Ám mint az osztrák Die Presse találóan megjegyezte, a pártot most nem a nyugalom jellemzi, hanem inkább halotti csend uralja az SPD-t.
Elsőként a magyar kormányt számos alkalommal bíráló Michael Roth külügyi államminiszter pályázott, a bielefeldi Christina Kampmannal közösen adta be a jelentkezését. Utóbbit eddig alig ismerték szövetségi szinten. Korábban Észak-Rajna-Vesztfáliában 2015-2017 között a családügyi miniszteri tárcát vezette, előtte két évig parlamenti képviselő volt a Bundestagban. Elsősorban Európa-politikával foglalkozik, Roth-hoz hasonlóan, aki jelezte, ha megválasztanák őket, akkor távozna az államminiszteri tisztségből.
Később két egészségügyi szakértő, Karl Lauterbach és Nina Scheer jelezte indulását. Angela Merkel kancellár aligha az ő sikerükért szorít, mivel a nagykoalíció felmondásáért kampányolnak. Ez a kérdés Mchael Rothék esetében fel sem merült. Mindenesetre Lauterbach és Scheer a párt tagságának véleményét is kikéri az uniópártokkal való együttműködés folytatásáról. Lauterbach egy közös sajtóértekezletükön kijelentette, „úgy véljük, az SPD-nek fel kell mondania a koalíciós együttműködést, mert túl keveset ért el”. Mindketten az SPD balszárnyához tartoznak. Scheer egyébként már kezdettől fogva ellenezte a nagykoalíció folytatását. Emellett úgy vélik, hogy az SPD programjában nagyobb hangsúllyal kell képviselni a klímavédelemmel kapcsolatos témákat.
Eddig mindössze ők jelentkeztek. Nem zárja ki az indulást Gesine Schwan sem, aki 2004-ben, majd 2009-ben is pályázott az államfői tisztségre az SPD színeiben. A 76 éves politológus hivatalosan ugyan még nem jelentette be indulását, nem kizárt azonban, hogy indul majd, mint mondta csak azért, mert kínosnak tartja, hogy alig mutatkozik érdeklődés az SPD elnöki tisztsége iránt.
Bár az előjelek nem túlságosan biztatóak, azért további jelöltek jelentkezése várható. Akadnak olyanok, akik taktikázásból nem jelentették még be, az SPD elnökségére pályáznak abból a megfontolásból, hogy attól tartanak: túlságosan rájuk szállna a média, így már azelőtt elvesztenék az esélyüket, hogy a tagság egyáltalán szavaz az új elnök személyéről.
Sok párttag amiatt aggódik, mert eddig inkább csak a második vonalból jelentkeztek pártelnöknek, s félő, hogy az eddigi jelöltek nem rendelkeznek elég karizmával, nem tudják összefogni kellőképpen az SPD-t. A párt reménysége most Stephan Weil alsó-szászországi miniszterelnök lenne, aki 2017 őszén meg tudta nyerni a tartományi választást egy a szociáldemokraták szempontjából nem kedvező politikai helyzetben. Rajta kívül a szintén alsó-szászországi belügyminiszter, Boris Pistorius is komolyan elgondolkozott az indulásról. Együtt természetesen nem indulhatnának, mert férfinek és nőnek kell együttesen pályáznia a társelnöki tisztségre. Pistorius azonban lemondhat az indulásról, amennyiben az SPD jelenlegi főtitkára, Lars Klingbeil érdeklődést mutat a pártelnöki tisztség iránt.
