Apja, Karinthy Frigyes már a gyerekkori zsengék alapján igazi költőnek tekintette elsőszülött fiát. Tehetségét később feltétlenül elismerték a Nyugat vagy a Szép Szó szerkesztői, általában is a pályatársak. A ragyogó indulás után azonban sokasodni kezdtek a baljós jelek: eleinte csak az derült ki, hogy önálló életvezetésre teljességgel képtelen. Később pedig egyre súlyosbodó elmezavarok kerítették hatalmukba, a legendás, maga teremtette metaforával, az „ördöggörcs” gyötörte. Az egészségesek világába soha többé nem térhetett vissza.
„Megengedhette magának, hogy skizofrén módon éljen, már akkor is, amikor még normális volt” – jegyezte meg némi gonoszkodással Benedek István, Karinthy Gábor kezelőorvosa, gondozója (idézi: Karinthy Márton az Ördöggörcs című művében). Mert persze, a költő előbb különc csodabogár volt, majd valóban beteg lett, de abban kétségtelen szerencséje volt, hogy szinte egész felnőtt életében eltartották, gondoskodtak róla, rövid mostoha időszakokat leszámítva nem kellett nélkülöznie. Öccse, Karinthy Ferenc (mindenki Cinije), az egyedüli, akihez Gábor még legelesettebb periódusaiban is mélyen ragaszkodott, így fakadt ki: „… ő a legnagyobb luxusban is halálosan szerencsétlen volt. A jólétet és a nyugalmat sem akarta elfogadni. A szenvedés neki a létformája volt” (az idézetet szintén Karinthy Márton könyvéből való).
A szenvedés, mint létforma: a kötet versei éppen erről tanúskodnak. Már maga Szerb Antal felfigyelt arra, hogy, a súlyos idegbetegsége előtti verseit is áthatják a sebzettség, a szorongás számtalan alakban megjelenő élményei. Azt az előérzetet sejtetik, hogy a világ igen barátságtalan, kiszámíthatatlan veszélyekkel teli hely.
Ami feltűnően hiányzik ebből a különös lírából: az emberi kapcsolatok világa. S néhány jelzéstől eltekintve tulajdonképpen az adott kor sincs jelen e költészet kozmoszában. Pedig a fasizálódó Magyarország, a nyilas terror, a második világháború, az országon átgázoló front, majd a Rákosi-korszak alkotja e versek túlnyomó többségének történelmi hátterét. A művekben mindezt csend övezi, Karinthy Gábor számára a külvilág alig létező ihletforrás. Minden mű a magány végtelenségét tanúsítja.
A csekély számú, halvány kivételek sorába tartozik például az Azelőtt arról írtam (1941), melyben a tegnap világfájdalma szinte normális létállapotnak tűnik a jelenbeli kataklizmához képest: „Azelőtt arról írtam verset, / hogyan gyűrűzik vaksötét / éjben a fénylő fájdalom” – „Ma már effélét nem dalolhatok / csupa seb, csupa lüktetés a föld, / lázas világunk reszket és vacog, / a réteken gyilkos füst karikázik”…
A kinti valósággal szemben roppant nyomatékot szerez, árnyalatokban gazdaggá válik Karinthy lírikusi személyiségének belső világa. Esős napokat, köd lepte, hó borította, szél fújta tájak jelenítik meg a költő lelki univerzumát. Olyan vidékekről ad hírt, ahol rajta kívül ember nemigen járhatott. Rendre nyomasztó, rideg helyek villannak fel, a költői én állandósult lelkiállapota pedig, ennek megfelelően, a végtelen bánat, ami szinte állandó toposza ennek a költészetnek. „… én, fájdalomherceg” – ekként idézi meg önmagát a lírikus egyik kései versében. S e vállalt fájdalom kifejezése válik Karinthy Gábor művészi védjegyévé.
Mindezzel persze, a világ szörnyűségei mégiscsak ott lüktetnek ezekben a zaklatott, ismeretlen szörnyeket megidéző művekben. Csak épp belsővé avatottan. De a huszadik század valóságos történéseit ismerő kései olvasó empátiával fogadhatja ezeket a rémképekkel, groteszk fordulatokkal, szürrealista víziókkal teli verseket.
Karinthy Gábor verseit ilyen teljességben most először olvashatjuk. Kötetben már megjelentek mellett szerepelnek itt a lapokban (például az akkori Népszavában), antológiákban publikált, hagyatékokban rejtőző művek is. Az összeállítás, a filológiai apparátus és az utószó Kőrizs Imre munkája. A levelekből, visszaemlékezésekből sejthető, hogy jónéhány alkotás – jobbára a szerző mentális zavarai miatt – elveszett, esetleg még lappanghat valahol. De alighanem így is „kész a leltár”. A kötet egy jelentős, markáns lírikusi tehetség káprázatos fölívelésének, roppant művészi küzdelmeinek, majd semmibe hullásának megrendítő dokumentuma.
Infó:
Karinthy Gábor összegyűjtött versei
Helikon, 2019
