A Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus-festőművésznek és filmkésztőnek – a Széchenyi akadémia elnökének – ez lesz az első önálló tárlata Nagy-Britanniában, Magyarországon élő alkotó még sosem állított ki a neves londoni múzeumban. Jövő év júliusáig 35 munkáját mutatják be, köztük grafikai munkákat, fotókat, filmeket és festményeket, amelyek bemutatják pályafutásának sokszínűségét. A tárlat több mint öt évtizedes pályáját öleli fel. A tárlaton látható művek egy része a múzeum gyűjteményéből, egy részük magánkollekcióból származik, továbbá látható lesz öt olyan alkotás is, amelyet a Tate-nek ígértek.
Mint a Hvg.hu írta: a londoni múzeum napjaink képzőművészetének csak a New York-i MoMA-hoz mérhető súlyú kiállítóhelye, kánoncsináló intézménye. A jelentőségét nem elsősorban látogatóinak magas száma adja. Az utóbbi évek közel hatmilliós nézőszámával a világ múzeumainak rangsorában a Tate Modern a hetedik, a modern és kortárs profilú intézmények között az első helyen áll. Ennél is fontosabb azonban a múzeum gyűjteményének és tárlatainak kiugró minősége – egy jól sikerült múzeumi siker az átlagosnál gyorsabban csapódhat le a gyűjtői érdeklődésben, London pedig Európa legnagyobb műkereskedelmi központja. A HVG állítása nem túlzás: „Ha egyszer megírják a kortárs magyar képzőművészek külföldi szerepléseinek krónikáját, minden bizonnyal önálló fejezetet kap a Maurer Dóra életművének keresztmetszetét a londoni Tate Modernben bemutató, augusztus 5-én nyíló kiállítás”.
Az 1937-es születésű alkotó 1955-ben került be Képzőművészeti Főiskolára, Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványa volt. Többekhez hasonlóan – a hivatalosságból kilógó stílusa miatt – nem kapott diplomát 1961-ben. A londoni múzeum ajánlója szerint Maurer Dóra központi alakja volt a művészekből, költőkből és zenészekből álló független közösségnek, amely a hivatalos rendszeren kívül működött a szocializmus idején. A csoport tagjai lakásokban rendeztek kiállításokat, szamizdat folyóiratokat jelentettek meg. Az 1960-as években kísérleti munkáival a határokat feszegette az 1960-as években. Az 1970-es években kezdett el a fotográfiával és a mozgóképpel foglalkozni, gyakran működött együtt zenészekkel, tanított kreatív előadói workshopokon. Stílusa az 1970-es években egyre inkább geometrikussá és absztrakttá vált.
A Kossuth-díjas művész alkotásai évtizedek óta rendszeresen láthatóak külföldi kiállításokon: az artPortal online művészeti platform kimutatása szerint átlagosan havonta nyílik olyan tárlat a világban, ahol szerepelnek munkái.
