Mintegy húsz évvel a koszovói háború után sem gyógyultak be a lelki sebek sem a 2008-ban függetlenné vált Koszovóban, sem pedig Szerbiában. A túlnyomórészt albánok lakta köztársaság elismerésének folyamata sem úgy zajlik, ahogyan azt az Egyesült Államok egykor remélte. Mind több ország vonja vissza az ország önállóságának elismerését, engedve a Belgráddal közismerten szoros kapcsolatokat ápoló Oroszország nyomásának.
Az Európai Unió már évek óta próbál közvetíteni Belgrád és Pristina között, ám ennek eddig nem sok eredménye van, sőt a viszony sokkal feszültebb, mint egy-két éve. Belgrádban különösen azok a tavaly év végén közzétett pristinai tervek keltettek riadalmat, amelyek szerint a köztársaság létre akarja hozni saját hadseregét, vagyis teljesen átalakítaná jelenlegi belbiztonsági erőit. Szerbia azzal érvel: egyetlen egy nemzetközi szerződés sem teszi lehetővé a koszovói hadsereg megalakítását.
A koszovói biztonsági erők mintegy 2500, könnyű fegyverzettel rendelkező egyenruhásból állnak, akiknek a feladata a civil lakosság védelme, a válsághelyzetek kezelése, valamint fellépés és segítség természeti csapások vagy más vészhelyzet esetén. Az ötezer hivatásos katonából és háromezer tartalékosból álló hadsereg nehézfegyverekkel is rendelkezne. Az 1998-1999-es koszovói válság lezárását követően kizárólag a NATO parancsnoksága alatt – magyar katonai részvétellel – működő nemzetközi békefenntartó haderő, a KFOR tartózkodhat. A Belgrád és Pristina közötti 2013-as brüsszeli megállapodás aláírásakor pedig a NATO képviselői garanciát adtak arra, hogy a koszovói albán fegyveresek nem léphetnek be Koszovó északi, szerbek lakta részére a KFOR beleegyezése nélkül. Ám a koszovói erők az utóbbi időben nem egy hadműveletet hajtottak végre az észak-koszovói részen, több személyt letartóztattak.
A Pristina és Szerbia közötti, az Európai Unió által indított úgynevezett normalizációs folyamat eddig nem volt túlságosan gyümölcsöző. Brüsszel hivatalosan nem ismerte el azt, hogy zsákutcába jutottak a tárgyalások, sőt az uniós külpolitika egyik sikertörténetének tartja. S kétségtelen, hogy Federica Mogherini, még hivatalban lévő külügyi és biztonságpolitikai főképviselő mindent megtett azért, hogy közeledjen egymáshoz a két állam. Ám az olasz politikust Josep Borell követi a tisztségben, akinek hazája, Spanyolország az Európai Unió azon öt állama közé tartozik, amely el sem ismeri a köztársaság önállóságát.
A párbeszéd azután kezdődött, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék arra a következtetésre jutott: Koszovó függetlenségének kikiáltása nem ütközik nemzetközi jogba. Ez komoly győzelem volt Pristina számára, ugyanakkor egy sor ország mind a mai napig nem ismerte el az ország függetlenségét.
Némi eredményt sikerült azért elérni az eltelt évek folyamán. Koszovó állampolgárai Szerbia érintésével más államokba is utazhatnak. Belgrád pedig átadta a koszovói területek telekkönyvének másolatát. Koszovó azonban mind a mai napig megosztott. Formálisan ugyan északi része Pristinához tartozik, az itt élő szerbek azonban létrehozták saját struktúrájukat. A fagyos viszony oka azonban elsősorban nem ez. Pristina meglehetősen rossz néven vette, hogy Belgrád megakadályozta integrációját nemzetközi szervezetekbe. Koszovó már 2010-ben, majd 2015-ben is kezdeményezte felvételét az Interpolba, majd tavaly év végén is beadta csatlakozási kérelmét, Szerbiának azonban minden alkalommal sikerült megakadályoznia az integrációt. Pristina válaszként százszázalékos vámot vetett ki a szerbiai és boszniai árukra, s ezt az intézkedést Washington és Brüsszel bírálata ellenére mind a mai napig fenntartja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szerb áruknak nincs esélyük arra, hogy a koszovói piacra kerülhessenek. A szerb kormányzattól azonban szintén nem állnak távol a túlzások, tiltja például az ország sportolóinak és csapatainak, hogy pályára lépjenek, megmérkőzzenek koszovói sportolókkal.
Miután Brüsszel közvetítése kudarcba fulladt, Németország és Franciaország próbálta menteni a menthetőt – írja a horvát Jutarnji List. Berlin ugyanakkor hevesen ellenezte azt az amerikai adminisztráció által is jóváhagyott megoldást, mely azt szorgalmazta, hogy hajtson végre területcserét egymás közt a két állam. Angela Merkel viszont pontosan tudja, hogy ez káoszt idézne elő a Balkánon. Franciaország azonban diplomáciai források szerint valamivel rugalmasabb ebben a kérdésben. Ha Berlinnek és Párizsnak sikerül elérnie, hogy őszinte párbeszéd alakuljon ki Szerbia és Koszovó között, csak ebben az esetben még van remény arra, hogy javuljon a két ország viszonya. Erre azonban jelenleg nagyon kicsi az esély.
