kormánysajtó;

illusztráció

- ,,Írhattunk volna továbbra is érdekes történeteket, de sokkal több fideszes fogadóórára kellett menni”

Sokan váltak akaratuk ellenére, kényszerből a kormánysajtó részévé.

Az elmúlt években sorra kerültek kormányközelbe korábban független lapok, amiket aztán tavaly decemberben a teljes megyei lappiaccal és több mint 400 másik médiummal együtt a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványban (KESMA) egyesítettek. A fideszes térfoglalás szorult helyzetbe hozta azokat az újságírókat, szerkesztőket, akik régóta ezeknél az újságoknál dolgoztak.

Az Abcúg legújabb írásában több újságírót és szerkesztőt (olyanokat is akik már felmondtak, vagy elbocsátották őket és akik maradtak) kérdezett arról, milyen volt a tulajdonosváltás előtt a munkahelyükön dolgozni, és milyen azóta, hogy kormánykézre kerültek.

  • Egy vidéki laptól elbocsátott újságíró azt mesélte, hogy amikor megtörtént a tulajdonosváltás ,,írhattunk volna továbbra is érdekes történeteket, ha maradt volna rá idő, de sokkal több fideszes fogadóórára, sajtótájékoztatóra kellett menni, mint addig. Korábban ezeket az eseményeket hírként kezeltük, és maximum öt sort írtunk belőlük”

  • Ugyanez az újságíró azt mesélte, jó néhány sztorit nem írhattak meg, például, hogy milyen lett az ivóvízjavító beruházás eredménye, ehelyett az újság úgy tett, mintha az nem is létezne. ,,A tulajdonosváltás utáni első héten viszont rögtön jött az üzenet a minisztériumból, hogy nem írhatunk meg valamit, pedig nem is közéleti, hanem egy mindennapi élettel kapcsolatos ügyről volt szó”.

  • Olyan is többször előfordult, hogy egy újságíró megírt egy témát, ami aztán nem jelent meg, vagy teljesen átírták.

  • A cenzúra mellett az öncenzúra is jellemző lett egy idő után a szerkesztőségben, az újságírók már nem is hoztak fel olyan témákat, amikről tudták, hogy úgysem mennének át a főszerkesztőn – ehelyett inkább mezőgazdasággal, gasztronómiával, kultúrával vagy környezetvédelemmel kapcsolatos témákról írtak.

  • Egy másik vidéki lap vezetője megpróbálta kiprovokálni elbocsátását. ,,Az volt a stratégiám, hogy úgy tettem, mintha semmit nem értenék. Mindig nagy lelkesedéssel bemondtam a kormánypropaganda számára nem kedves témákat is, aztán amikor azt mondták, hogy nem, megkérdeztem, miért. Hadd legyen nekik kellemetlen. Legtöbbször azt válaszolták: ,,csak nem”.

  • Végül úgy döntött, hogy az őszi önkormányzati választási kampányt már nem fogja végigcsinálni a lapnál. Ezért munkaügyi szakvizsgával rendelkező ügyvédet próbált keresni, hogy 25 év munkaviszony után ne végkielégítés nélkül kelljen otthagynia a céget. Ám a városban egyetlen ügyvéd sem vállalta, mert nem akartak szembemenni a kormányzathoz köthető lappal egy perben.

  • Egy másik vidéki lap azóta már felmondott újságírója azt mondta a portálnak, olyan is előfordult, hogy az Origo cikke alapján kellett írnia egy karaktergyilkos cikket a Momentum egyik képviselőjéről. Erre megkérdezte a szerkesztőt, felhívhatja-e az ellenzéki politikust, bemutatva ezzel a másik fél véleményét is. A szerkesztő azt mondta, hogy ,,inkább csak írja oda, hogy megkeresésükre nem válaszolt”.

  • ,,Engem nagyon szíven ütött, hogy amikor megtörtént a tulajdonosváltás, az olvasók szemében rögtön fideszes genyók lettünk, miközben 20 éve ugyanazok az emberek voltunk. Olyan kommentek jöttek, hogy ‘eladtátok magatokat a Fidesznek’. Mintha a miénk lenne az újság” – mondja egy vidéki laptól nemrég elbocsátott újságíró, aki több mint húsz évig dolgozott ugyanott.

Nyílt levelet írt Szűcs Tamás az államtitikárnak.