A közgazdászok úgy tartják, hogy éppen tíz esztendővel ezelőtt ért véget az a gazdasági világválság, amelyre akkor már nyolc évtizede nem volt példa. A krízis lezárult ugyan, de ezzel egyidejűleg megszületett az az állandósult félelem, amely folyamatosan a maga igazát látja bebizonyosodni: „Nyakunkon egy újabb gazdasági válság.”
A NER a 2020-as költségvetés megfogalmazásakor külön fejezetet szentelt a gazdaságvédelmi akciótervnek. Ha komolyan vennénk ezt a propagandaszólamot, akkor feltehetnénk a kérdést: mitől félünk? A kirobbanni készülő, majd elcsitulni látszó kereskedelmi háborútól? Vagy attól, hogy a magyar gazdaság húzóágazata, a gépkocsigyártás visszaesik?
Az tény, hogy Pozsonyban kétezer dolgozónak útilaput kötött a talpára a globális piacvezető Volkswagen-konszern. Szinte ezzel egyidejűleg profitfigyelmeztetést adtak ki az iparág olyan óriásai, mint a Daimler, a Ford, a Continental vagy az Aston Martin. Ilyesmivel akkor szoktak élni, ha olyan váratlan gazdasági eseményre számítanak, amely a tőzsdei részvényeik árfolyamesésével jár. A sorból láthatóan hiányzik a Volkswagen, s nem véletlenül. Ők ugyanis arról tájékoztatták a nagyérdeműt, hogy a második negyedévben ugyan kevesebb autót adtak el, de az árbevételük ennek ellenére tisztes mértékben emelkedett. S önbizalmukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy a német cégcsoporthoz tartozó Audi ünnepélyes bejelentést tett: új termelő üzemcsarnokot épít a magyar költségvetésből származó több milliárdos ingyen pénzt is felhasználva. A győri üzem pedig nemsokára azzal dicsekedhet, hogy alkalmazottainak száma eléri a 15 ezer főt, motorgyártásával pedig az elektromobilitás élére áll.
Könnyű belátni, hogy ezek nem a válság kísérőjelenségei. Sokkal inkább Chuchill - a Brexit-fenyegetettség éveiben is aktuális – mondásának szellemében járnak el a Volkswagen stratégái: ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére. A magyar gazdaság sem védelemre szorul, megújulásra annál inkább.