Bánhatja minden magyar kormánypolitikus, hogy nem hat kézzel született. Mert igazi aranykora van most a lopásnak: lehet büntetlenül dugig tömni zsebet, pofazacskót, zabálni a közkondérből gyomorrepedésig, a hatóságok nemcsak hogy nem üldözik az öltönyös markecolókat, de készségesen tartják is nekik a zsákot.
Felesleges itt már finomkodni. Maga az amerikai igazságügy jelentette be szép, közhiteles, pecsétes papíron, hogy a Microsoft magyar leányvállalata kilóra vett meg magyar kormánytisztségviselőket, akik hálából milliárdos extraprofithoz segítették hozzá a jó nevű amerikai céget a magyar adófizetők pénzéből. De a rend szigorú őreként tetszelgő Pintér Sándor rendőrsége nagyjából fütyül az egészre. Úgy-ahogy normális országban – ilyen volt néhány éve még ez is - hivatalból kellene eljárást indítania, hogy kiderítse, ugyan kik követtek el százmilliós-milliárdos költségvetési csalást? Kik voltak azok a politikusok, akiknek teli tömték a zsebét kenőpénzzel?
A bibi csak az, hogy most az adatgyűjtést speciel O. Viktor (56) tanúkihallgatásával kellene elkezdeni, akit 2012-ben először láttak suskusolni a Parlamentben a Microsoft egyik ideküldött slapajával, majd utána csodás mód a cég fölött megnyílt a bőségszaru. Elvileg persze jöhetne, mint a filmekben, egy karakán, magányos farkas nyomozó, aki saját szakállára bekéri az FBI-tól a Microsoft-ügy aktáit, netán elkezdi átvágni magát a NER lopótök-lugas egymásba kapaszkodó indáin. Csak még a nyomozást elrendelő határozatot is egy olyan office szövegszerkesztőn kellene megírnia, amit a zsebbe dugott pénzért cserébe a tisztelt felettesei sóztak az ügyosztálya nyakába, dupla áron.
És mondhatják azt is, hogy tulajdonképpen ugyan mit várnak el tőlük?! Hiszen még a jogállamiság buzgó őre EU és a szabadság végső fellegvára USA is jól láthatóan fütyül arra, hogy Magyarországon nyíltan kilopják az adófizetők szemét, cserében pedig a többségnek sokkal nyomorultabb az élete, mint lehetne. A Microsoft voltaképpen egy pitináer kis bírsággal letudta azt, hogy éveken korrupt visszaosztó rendszer üzemelt Magyarországon, amit ha odahaza követnek el, akkor hosszú éveket mérnek rá az érintettekre. Az EU pedig néhány tessék-lássék figyelmeztetés mellett gyakorlatilag évek óta finanszírozza az illiberális magyar rezsimet, s ha a német multicégek itteni dínomdánomját nézzük, akkor mindjárt megvan az indíték is.
Egy ilyen helyzetben nem lehet haragudni azért, hogy a mindenfelől elárult, magára hagyott magyar nép jobb híján kocsmabölcselkedésekbe menekül: régen is loptak, most is lopnak, viszont most legalább valamivel több a meló, kevés a migráns. Amúgy meg a lassú rothadás is hőt termel, legalább kicsit melegedhetünk mellette.
Azonban az ilyen bölcselkedés mögött mindig ott van a „valami nagy-nagy tűz” óhajtása is. Titokban mindenki várja, hogy amikor elapad a rendszert éltető uniós pénzfolyam, a kiszáradó trágyadomb a saját súlya alatt végre felgyulladjon. És akkor végre tényleg melegedjenek azok, akik felhalmozták.