Az olyan beruházásnak kevés az értelme, melynek már a szomszéd faluban élők sem élvezhetik az előnyeit – mondta az egyik országos önkormányzati szövetség vezetője tavaly év végén, amikor bizonyossá vált, a Modern Falvak Program keretében az idén 150 milliárd forint jut az ötezer főnél kisebb települések fejlesztésére, elnéptelenedésük megállítására. A pénz majd’ tizedét mára már meg is címkézte a kormányzat, mely 13 milliárdot osztott ki több mint 950 projektre egyházi közösségi terek létesítése, illetve nemzeti és helyi identitás erősítése címen.
Az ügyesebb települések több mint 22 millió forinthoz juthattak, a szerényebb álmokat dédelgetők néhány millióhoz. De a két terület bizonyosan nincs az első húszban, ha azt nézzük, mire lenne valóban szükségük a falvakban élőknek.
Mert remek dolog, ha 15 millióból megújul egy régi, hivatalosan egyháziként számon tartott épület, hogy aztán közösségi térként jegyezzék onnantól kezdve, a valóságban azonban csak egy rogyadozó garázst pofoznak ki a paplak mellett egy olyan településen, ahol a hatvan alatti templomjárók közül egy kispályás focicsapatot is nehéz volna kiállítani. És bizonyosan hasznos, ha néhányszáz fős kisfalvakban mostantól minimálbéren közönségszervezőt is foglalkoztathat az önkormányzat, csak éppen a dotált 12 hónap után vajon ki állja majd a szakember bérét?
Van-e megfelelő út, lehet-e szélessávú internetet használni, a gyerek helyben járhat-e bölcsődébe, óvodába, iskolába, akad-e könyvtár, sportudvar, játszótér – sorolta a falvak vonzerő-növelésének legalapvetőbb feltételeit a szakember, s az érintett polgármesterek is ilyesfajta céltámogatásokra számítottak. Persze, ahogy egyikük mondta, ha már adták a pénzt, örülnek neki, hiszen a semminél minden jobb.
És a boldogabb vidékekre költözők identitását sem érheti majd kritika.