A kormány szerint az egyre több külföldről érkező áram „függetlenségünket” veszélyezteti. Ez bődületes csúsztatás. Bár a behozatal kétségkívül nő, ezzel jottányit sem válunk kiszolgáltatottabbá. Ha épp lekapcsolnák a cseh, lengyel, ukrán vagy mondjuk német erőműveket, Magyarország még nem borulna sötétbe. Függőségünk legfeljebb az olcsóbb áram iránt alakult ki. Ezt pedig, kövezzenek meg, én üdvözlöm. De illeszkedik Orbán politikájához is. Vagy netán a NER-ben az alacsony rezsi már szitokszó? Ugye nem?
A magyar erőműrendszer beépített teljesítménye körülbelül 8 ezer megawatt (MW). A csúcsfogyasztás 7 ezer körül jár. Elvben tehát önellátók vagyunk. Csak épp 3-4 ezer MW felett már akad a környéken olcsóbb. Ilyenkor a hazai kereskedő kötelessége és érdeke is drága magyar helyett olcsó külföldit venni.
A problémáról számos réteg lehántható. (De csak óvatosan, mert „szakmai alapon” egetrengető baromságok is elhangoznak.) Annak feltárását, hogy a hazai áram miért drágább, menedzser-lélektani kutatásokra bíznám. Igaz: sokszor talán azért, mert a külföldi jobban szennyez. De ezeket idővel bezárhatják. A helyüket viszont fillérekért termelő német – sőt román – napelemek veszik át.
A hazai kilátások borúsak. Orbán szerint az olcsó rezsi záloga az atom. Nem foglalkozik sem a világ vészjelzéseivel, sem saját atomálmai kijózanító megvalósításával. De akkor is ökölbe szorul a kéz, amikor a kormányfő földműves-napelemekkel harcol az idegen áram ellen. Ha terve megvalósulna, csak mondom, elbúcsúzhatnánk az esti mosástól meg a hajnali kávétól. A szélerőműveket ellenben kinyírta. Hogy miért? Csak. ((c) Selmeczi Gabriella.) Orbán Viktor energiafüggetlenségről beszél, de ebbe nála belefér az egyre nagyobb orosz függőségünk éppúgy, mint a szaporodó importvezetékek.
A megoldás egyszerű. Hablaty meg hiszti helyett okosabban kéne tervezni, pénzeket pakolgatni, támogatásokat osztogatni a többieknél. Hogy ebben miért maradunk mindig alul?
Lélekbúvár legyen a talpán, aki megfejti.