Szakgimnázium. Mennyivel jobban hangzik, mint a szakközépiskola, röviden „szakközép”. Ha már úgyis a végletekig lebutítjuk a képzést, legalább adjunk a suliknak valami jobban csengő nevet, hadd higgye a sok birka, hogy valami jobbat kap a gyereke. Ráadásul könnyebb bekerülési feltételekkel, mint azokba a fránya „hagyományos” gimnáziumokba, amiktől mindenki úgy odavan. Ez lesz a megoldás, ez lesz a menő!
Valami ilyesmi járhatott a kormányzat és nem utolsó sorban az iparkamara tudorainak fejében, mielőtt 2016-ban átszabták a szakképzést azzal a céllal, hogy ismét legyen menő szakmát tanulni. A terv mégsem jött be, talán mégsem minden állampolgára annyira buta ennek az országnak, amennyire azt odafönt elképzelik. Hiába keresztelték az XY Szakközépiskolát XY Szakgimnáziummá, az XY Szakiskolát XY Szakközépiskolává, ha a tartalom lényegében nem változott – illetve amiben változott is, sokkal bizonytalanabb lett, mint eddig.
Nemcsak hogy a tömegek maradtak el, de a szakképző intézményekben tanulók száma is tovább apadt az elmúlt néhány évben. Közben a gimnáziumokba járók száma lassú, de biztos emelkedésnek indult annak ellenére is, hogy az országban egyre kevesebb az iskoláskorú gyerek.
Félreértés ne essék, nem érzek kárörömöt. A jól képzett és megbecsült szakemberek hiánya egyre nagyobb probléma, valóban nagy szükség lenne arra, hogy a szakképző iskolák padsorai megteljenek. Ezt azonban átgondolatlan és elsietett látszatintézkedésekkel nem lehet elérni. A kormány szakképzési stratégiája mégis olyan, mint egy kínai reklámkatalógus: a képeken nagyon jól mutat a tízdolláros szmoking, de amikor felpróbálod, rájössz, legfeljebb csak egy farsangi jelmezbálba lesz jó.
A jelenlegi szakképzés célja a valóságban nem más, mint az olcsó, „egyszer használatos” munkaerő gyors kiképzése. Szakmai tudásuk már az első technológiaváltásnál elavulttá válik. De miért is kellene megtanulniuk például robotokat irányítani? Itt ilyen úgysem lesz egyhamar. Ebben az országban ők maguk a hús-vér robotok.