A gyógyfürdőknek mifelénk az a sorsa, hogy ha nem menedzselik megfelelően, akkor veszteségessé válnak. Ennek szomorú példája a Visegrád melletti, egykor oly népszerű Lepence-völgyi strand, amely mindössze 30 évig működött, és a bezárása, 2007 óta már szép lassan a természet is visszahódította különleges kialakítású medencéit. De nem kell olyan messzire menni tanulságos példáért. Nemrég mutattuk be az Irgalmasrendiek Kórháza kivitelezés alatt álló új épületének fogadtatása körüli visszásságokat. Vajon mit gondolnak a környék lakói, ha ettől a monstrumtól alig pár méterre a Frankel Leó út rózsadombi oldalán évtizedek óta málladozó, visszabontott „ál-török” fürdő kupoláját megpillantják? (Bizonyára nem is sejtik, hogy a csendben pusztuló egykori fürdőnek a szemközti Szent Lukács-fürdőtől független barlangforrása van, melynek vize a kis Malom-tóban is fellehető.)
Az ál-török kupola, úgy látszik, népszerű volt egykor a fürdőt tervező építészek körében. A főváros másik végén, Pesten is találkozhatunk hasonlóval, ugyancsak a Duna-part közelében: ez a napokban ismét megnyílt Pesterzsébeti Jódos-sós Gyógy- és Strandfürdő, amelynek neve némi szerénységet is hordoz, hiszen az itt hasznosított gyógyvíz egy nem kevésbé fontos harmadik halogénelemet is tartalmaz: brómot.
A különleges fürdőt másfél évtizede bezárták, az ezredforduló után előbb a strandját, majd a gyógyító részlegét is. S lássunk csodát, a napokban újra megnyitották. Kezdetben befektetőt kerestek, majd a fővárosi önkormányzat cége megtartotta, elvégeztette a felújítási munkálatokat, és viszonylag hamar - egy bő esztendő alatt - végeztek is. Az egész évben nyitva tartó, tizenhárom medencés komplexum újravarázsolása 3,4 milliárd forintba került. A kupolás ál-törökfürdőt még egy 4300 négyzetméteres fedett résszel ki is bővítették.
A jód- és a brómvegyületekről tudjuk, hogy agresszívak, a fürdő korábbi csővezetékét is tönkretették, ez az oka annak, hogy a használt vizet most csak hígítva engedhetik be a Soroksári (Ráckevei) Duna-ág vizébe, nehogy az ottani élővilág természetes környezetében kárt tegyen. S ez az oka annak is, hogy a gyógymedencék falát összesen ezer tonna gránit felhasználásával alakították ki, mivel a gránitborításban az agresszív sótartalom nem képes kárt tenni.
Mint oly sok helyen, a pesterzsébeti Duna-parton is először strand létesült, eredetileg a medencéket nem éppen gyógyvízzel töltötték fel, hanem azzal, amit a folyamból vezettek ide. Az is a nálunk szokásos szokás módon zajlott le, hogy a strand bérlője, egy bizonyos Földváry János 1931-ben artézi kutat fúratott, hogy az akkori strand vízellátását biztonságosabbá tegye, és a munkások jelentős mennyiségű hévvizet találtak, nem is akármilyent, jód-, bróm- és konyhasó-tatartalmút. Olyant, amelyik alkalmas mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok kezelésére. Ajód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm pedig idegnyugtató, stresszoldó hatású. Ráadásul a jód nem csak a bőrön keresztül fejti ki gyógyhatását, hanem gőzei belélegezve is hasznosak. Ivókúrákra itt nem rendezkedtek be - a betegeknek meg kell elégedniük a közismert és kiváló sóshartyáni nedűvel.
