Ha hirtelen rákérdez valaki a nevére, percekig gondolkodnom kellett volna, mire eszembe jut – mondta Székely László most távozó ombudsmanról Setét Jenő, a roma érdekvédelemmel foglalkozó Idetartozunk Egyesület elnöke. Hangsúlyozta, hogy nem sértegetni akarja Székelyt. Pusztán arra utalt, hogy hat éven át tartó működése kevés nyomot hagyott benne. A polgárjogi szervezet vezetője nem vette észre, hogy az ombudsmani hivatal komoly konfliktusokat vállalt volna a hatalommal.
Annak ellenére így van ez, hogy akadnak kivételek – folytatta. A miskolci számozott utcák ügyében, ahol főként roma családokat ért jogsérelem, Székely László munkatársai tisztességes és alapos vizsgálatot készítettek. Setét Jenő szerint az már a magyarországi jogállam helyzetét minősíti, hogy Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere egyszerűen negligálta az ombudsmani ajánlásokat és a különféle fórumokon hozott elmarasztaló döntéseket.
Az addig miniszteri biztosként dolgozó Székely Lászlót az Országgyűlés 2013 szeptemberében választotta meg az alapvető jogok biztosává. Elődje Szabó Máté volt, utódja – Székely mandátumának lejártával, szeptember 26-ától – Kozma Ákos, a Független Rendészeti Panasztestület tagja lesz.
A Fidesz által elfogadott alaptörvény 2012-től olyan hatáskörrel ruházta fel az ombudsmant, ami a meglévőnél is jóval nagyobb jelentőséget adott ennek a pozíciónak – hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója, aki máskülönben csak névrokona a már említett Szabó Máténak.
Korábban bárki, érintettség nélkül indítványozhatta az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok megsemmisítését. A Fidesz ezt felszámolta, és az indítványozás lehetőségét döntően a közvetlenül érintettek körére szűkítette. Rajtuk kívül, érintettség nélkül, csak nagyon kevesen fordulhatnak Alkotmánybírósághoz. Közülük az egyetlen „nem politikai tényező” az ombudsman – állapította meg Szabó Máté Dániel.
Székely László tevékenységét tehát elsődlegesen abból a szempontból érdemes mérlegre tenni, hogy élt-e ezzel a különleges lehetőséggel. A TASZ szakmai igazgatója szerint ilyen aspektusból egyértelműen kijelenthető, hogy az ombudsman elégtelenül teljesített. Székely évente mindössze egy-két esetben fordult Alkotmánybírósághoz, jóval kevesebbszer, mint elődje, Szabó Máté, holott az bizonyosan állítható, hogy a jogrendszer tele van alapjogsérelemmel járó jogszabályokkal.
Megnéztük: az Alkotmánybíróság honlapja alátámasztja állítását. A 2012-től kezdődő időszakban 65 olyan esetet találni, amikor az indítványozó az ombudsman volt. Túlnyomó többségük Szabó Mátéhoz (néhány esetben valamelyik ombudsmantársához) kötődik, a 65 beadványból Székely László csupán 9-et jegyez. Pedig 2012 után Szabó Máté csak másfél évig volt hivatalában: így is többször annyi alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz, mint Székely László hat év során összesen.
A TASZ szakmai igazgatója sem vitatja, hogy előfordultak ügyek (a számozott utcákon kívül például a gyermekotthonokban feltárt jogsértések), amelyekben Székely László kifejezetten pozitív szerepet játszott. Setét Jenőhöz hasonlóan ugyanakkor erősen kifogásolta, hogy az ombudsman nem, vagy csak ritkán állt bele konfliktusokba. „Kevés olyan politikai támadás érte, ami elől nem hajolt el” – mondta Szabó Máté Dániel, aki azt is felrótta, hogy Székely László alig-alig indított átfogó vizsgálatokat. Márpedig fölösleges bizonygatni, hogy az elmúlt években ezekre milyen nagy szükség lett volna akár az egészségügyben, akár más területeken.
Miközben a jogvédők általános vélekedése szerint Székely László többnyire „láthatatlan maradt”, az a gyanú is megfogalmazódott, hogy az ombudsman olykor fideszes politikai érdekek kiszolgálójává vált.
Nemrég Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke idézte fel az Élet és Irodalomban, hogy az előző ciklusban, a kormány kvótanépszavazási kezdeményezésének sikertelensége után az alaptörvény hetedik módosítása is elbukott a parlamenti szavazáson. (A Fidesznek akkor éppen nem volt kétharmada a törvényhozásban.) Sem a referendum, sem az alaptörvény elmaradt módosítása nem jelentett jogalapot arra, hogy a kormány folytassa menekültellenes politikáját.
Majtényi közlése szerint ezen segített az ombudsman alkotmánybírósági indítványa, amely alkalmat adott az Alkotmánybíróságnak arra, hogy biztosítsa a hiányzó közjogi alapot a „szégyenletes kormányzati menekültpolitikához”.
Az emberi jogi szervezetek számára egyébként is fájó pont, hogy menekültügyben Székely László nem emelte fel a szavát, mondván, neki nem tiszte „bevándorláspolitikai kérdésekben állást foglalni, mert ez kormányzati felelősség”. Az Eötvös Károly Intézet azzal szembesítette: valójában az ombudsman feladata megvizsgálni minden olyan kormányzati politikát, cselekedetet és jogalkotást, amelyek az alapvető jogokat érintik.
A szubjektív érzetet szerinte sok minden befolyásolja, neki viszont objektív statisztikái vannak. Ezek alapján évi 7-9 ezer beadványukból ajánlásaik több mint 80 százalékát elfogadta a jogalkotó. Az ombudsman – mondta Székely László – nem egyedül felelős azért, hogy a jogállam milyen állapotban van, és „sok helyzet van, amiben tehetetlen”.
