Tagadhatatlan, hogy a rendszerváltásnak volt néhány hasznos hozadéka is: például a népszavazás intézménye. Még az állampolgárokat maximálisan szolgálni igyekvő hatalom is követhet el súlyos problémákat, indokolatlan sérelmeket eredményező hibákat, hát még az, amelyiknek nem ez az elsőrendű célja. Alapvető érdeke tehát a társadalomnak, hogy a rossz döntések korrekcióját lehetővé tevő intézmény olajozottan működjön.
Sajnálatos módon a regnáló hatalom nemcsak hogy számolatlanul hozza a magyar emberek érdekeit sértő intézkedéseit, de a Nemzeti Választási Bizottságba ültetett embereivel - afféle népszavazás-elhárítókként használva őket - azt is akadályozza, hogy az intézmény betöltse a feladatát.
Mindezt tapasztalatból állítom. Két kezdeményezést nyújtottam be ugyanis a középfokú nyelvvizsgával kapcsolatos rendelkezésekkel összefüggésben. Ezek lényege, hogy se a felsőoktatási intézménybe történő felvétel, se a diplomaszerzés feltételeként ne lehessen olyasmit megszabni, aminek megszerzését az oktatás nem biztosítja.
A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben szigorúak a követelmények: például, hogy megfogalmazása pontos, egyféleképpen érthető, és így egyértelműen megválaszolható legyen. A testület tanult tagjai ennek megfelelően alapos vizsgálat tárgyává tették az egyik beadványban általam használt "bemeneti követelmény" kifejezést. Megítélésük szerint a hatályos jogszabályok csak a felnőttképzés körében használják, ugyanakkor szakmai anyagokban is megtalálható, de mindig a mesterképzésekhez kapcsolódóan.
Még akkor is, ha így szól egy téma megjelölése a Nemzeti Pedagógus Kar Idegen nyelvi tagozatának Az iskolai nyelvoktatás következő tíz éve címmel tartott konferenciájáról: "felsőoktatási bemeneti követelmény változása 2020-tól (kötelező B2 szintű nyelvvizsga)". (És egy kis kereséssel számtalan egyéb példára bukkanhattak volna az interneten a szigorú bírák.)
Igazán bosszantó, hogy a tudós társaság a kákán is csomót keresve a népszavazásra bocsátandó kérdés lényegét nem érintő mellékes dolgokba is beleköt, az viszont egyenesen felháborító, amikor hozzá nem értésből, vagy szántszándékkal légből kapott kifogásokkal indokolja a kezdeményezés elutasítását.
A bizottság álláspontja szerint a beadványok olyan oktatási szakpolitikai kérdéseket érintenek, amelyek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó oktatási szemléletre, tudásra lenne szükségük. A kérdések alapján ugyanis szükséges, hogy a választópolgár pontosan tisztában legyen azzal, aktuálisan a közoktatási intézményekben milyen ismeretanyag és tudás átadására kerül sor, illetve valamennyi alap- és osztatlan képzés tekintetében részletes ismeretekkel kell rendelkeznie a kimeneti követelményekről.
A tiszteletreméltó testületnek ez az álláspontja tökéletes melléfogás! A beadványok nem azt akarják meghatározni, mi legyen a felvételik vagy a záróvizsgák tartalma, hanem annak az egyszerű, könnyen érthető, abszolút logikus felvetésnek a megerősítését kérik az emberektől, hogy amit a diákok nem kapnak meg az oktatásban, azt ne lehessen számonkérés tárgyává, az egyetemi felvétel, vagy a diplomaszerzés feltételévé tenni. Ahogy az emberek teljes biztonsággal el tudják dönteni, hogy nem kötelesek fizetni olyan szolgáltatásért, amit nem vettek igénybe - és nem kell ehhez alkotmányjogásznak vagy a szolgáltatások részleteit ismerő termékmenedzsernek lenniük -, úgy erre is helyes választ tudnak adni.
Az előbbiekhez kapcsolódik a bizottság következő kifogása, mely szerint a kérdések azt a megtévesztő látszatot keltik, mintha jelenleg az alap- és osztatlan képzések felvételi követelményeként nem azon képesség, ismeretanyag, készség kerülne meghatározásra, amelynek megszerzése a közoktatásban biztosított, illetve mintha jelenleg az alap- és osztatlan képzésekben a záróvizsgán az oklevél megszerzése érdekében nem azon tudás, ismeretanyag kerülne ellenőrzésre, amelynek megszerzését a felsőoktatási intézmény a képzés során biztosította.
A szakértő testület e tekintetben is tökéletesen tájékozatlan. A közoktatás a diákok B1 szintű idegennyelv-tudásának elérését tűzi ki célul, a felsőoktatási intézmények többségében pedig nincs lehetőség e tudás elmélyítésére.
Persze nem csak ezek voltak az elutasítás indokai. A testület hosszas jogi csűrés-csavarással kiderítette, hogy a kérdések tárgyköre a hatályos szabályozás alapján a kormány jogalkotási hatáskörébe tartozik, így azok nem bocsáthatók népszavazásra. Tartok tőle, ez az érvelésük is csak annyira megalapozott, mint a többi.