Az egyik szép nevű magyar civil szervezet (MTI közlemény) „e-mail üzenetben javasolja Csányi Sándor MLSZ elnök úrnak, hogy az őszi idénytől engedjék be ingyen a nézőket a stadionokba.” Mert – ahogy prófétikus előrelátással írják – „tömött lelátók és lelkes közönség előtt egészen más játszani, mint kongó stadionokban.”
Ez a férfiasan snájdig beismerés megindított. Ez a mondat egészen újszerű megközelítése ennek a nemzetbüszkeségi/gazdasági szempontból kiemelt fontosságú ügynek. Ezt a kifejezést: „kongó stadionok” eleddig csak a kvázi nemzetárulókként számon tartott és kiátkozott ellenzéki hátramozdítóktól olvashattuk.
Ez azért lett mára úgymond indokolt és időszerű, mert „Az utóbbi idők sikerei szárnyat adtak a válogatottnak, és lelkesítették a szurkolókat, a fiatalok pedig kedvet kapnak, hogy sportoljanak. A magyar foci ismét világhírű lehet!” Az energiaital-reklám idézetet leszámítva efelől senkinek kétsége nem lehet.
A mai magyar fiatalokra pedig igencsak ráfér egy kis sportolási kedv, hiszen láthatjuk, hogy milyen szánalmasan szerepelnek a mindenféle sportágakban és a világversenyeken, nem is szólva az olimpiáról. Ahol legutóbb nem átallottak mindössze 8 aranyérmet nyerni, és képesek voltak a 103 részvevő ország közül siralmasan a 16-dik helyen végezni a pontszerző tabellán. Az a látnoki önbizalom pedig, hogy „A magyar foci ismét világhírű lehet!” arra ad nékem erős büszkeség-impulzust, hogy sokszor elolvastam benne az ismét szót.
Ámbár a Puskás Öcsinek tulajdonított bon mot - kis pénz, kis foci - igazsága nem érvényesült a szomszédos horvát focistáknál, azaz velük éppen az ellenkezője történt. Csakúgy, mint nálunk: nagy pénz, kis foci. No de sebaj! Majd a Viktor!
A civil szervezet ugyanis „e-mail levélben kéri a miniszterelnök urat: támogassa javaslatunkat, hasson oda, hogy a sportszerető emberek sokasága a stadionokban szurkolhasson kedvenc csapatának.”
Itt az a pont, ahol megnyílnak a jövő távlatai. Ha ugyanis – amire gondolni sem merek – ne adj’ Isten azontúl mégsem zsúfolkodnának a lelkes focirajongók a pompás magyar stadionokban, és azok kongása vészharangként szárnyalna keresztül a délibábos magyar rónán, ez arra indíthatná - mondjuk - Semjén Zsolt törvény-kreativitását, hogy a meccslátogatásokat kötelező erejűvé tevő sarkalatos törvényjavaslatot nyújtson be, ami nyomban beemelendő az Alaptörvénybe (ha már grátisz!).
A jövő valóban beláthatatlan. Kis hazánkban.