Az utcai szociális munka támogatására 26 millió forintot szánt idén Budapest jelenlegi vezetése; a hajléktalanokért küzdő Menhely Alapítványt 195 millió forinttal támogatja; a szegényeket segítő Máltai Szeretetszolgálat pedig 79 millió forintra számíthat; a szociális intézményeire, idősotthonaira, krízisintézményeire mintegy 4,5 milliárd forintot költ a főváros; a Budapesti Módszertani Szociális Központot 108 millió forinttal dotálja. Azaz – summáz Horváth Csaba – az idén mintegy 380 milliárd forintból működő Budapest büdzséje elenyésző százalékát költi jóléti szolgáltatásokra.
Az MSZP frakcióvezetője szerint ez világosan jelzi, hogy Tarlós István csöppet sem érzékeny a budapestiek bajaira. Sőt. Például – emlékeztetett Horváth Csaba – működött a Hálózat – Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány, amelyik évi mintegy 70 ezer családnak segített rendezni kifizetetlen közműtartozásait, ezzel többek között elejét vette sok-sok ezer família kilakoltatásának. A modell lényege az volt, hogy a főváros a közműcégein keresztül másfél milliárd forinttal támogatta az adósokat, emellett módszertani segítséget adott, hogy ne nyelje el őket az adósságcsapda. Csakhogy a jelenlegi főpolgármester megszüntette ezt az alapítványt – mégpedig forráshiányra hivatkozva.
Nem vitás, Tarlós Istvánnak igaza volt, amikor deficitet emlegetett, csakhogy Budapest katasztrofális anyagi helyzetéért őt is meghatározó felelősség terheli – mutatott rá a szocialista politikus. 2010 előtt Budapest évi 40-50 milliárd forint működési többletet termelt, ebből finanszírozta a különböző fejlesztési pályázatok önrészét, az elmúlt években 10 milliárdos nagyságrendű működési hiányt produkál. Idei 266 milliárd forintos bevételét 380 milliárd kiadási oldal nyomja, azaz 114 milliárd hiányzik. Ráadásul – figyelmeztetett Horváth Csaba – a görgetett adósság, azaz a teljes tartozásállomány körülbelül 170 milliárd forint. Ez pedig kezelhetetlen nagyságú összeg, ha a kormány nem adja vissza a város saját adóbefizetéséből azt a minimális hányadot, amire szüksége van, Budapest gyakorlatilag csődbe megy.
Hogy mi vezetett ide, azt nem lehet az észszerűség keretein belül értelmezni, az MSZP-s frakcióvezető szerint az, hogy most a főpolgármester beteges szervilizmussal tiszteli a kormányt, és nem emelte fel a szavát, amikor elvették Budapest egészségügyi és oktatási intézményeit, a bevételeit, illetve amikor a kormány csökkentette a fővárosnak járó pénzeket: például 2010-ben még 72 milliárdot fizetett a BKV támogatására évente a korábbi főváros-kormány megállapodás alapján, most pedig csak 28-at. (Az évek alatt felhalmozódott több száz milliárdnyi különbségből egyébként négyszer lehetett volna lecserélni a teljes budapesti buszállományt, vagy építeni egy új metróvonalat.) Illetve Tarlós István akkor sem tiltakozott, amikor a kormány látszólag 170 milliárd forinttal konszolidálta Budapestet, miközben ezermilliárdos nagyságrendben vette el a vagyonát és pénzét.
Persze a valódi kérdés az, hogyan szorítható rá a kormány, hogy budapestiek által befizetett napi 20 milliárd forint adónak legalább a 10 százalékát visszaadja. Horváth Csaba nem érzi ezt megoldhatatlan feladatnak. Szerinte az egészségügy, az oktatás, a közlekedés helyzete és a város elkoszosodása nemcsak az ellenzékieknek fáj, de a fideszes szavazóknak is, mint ahogy a leszakadó kórházi plafon nem válogat, ugyanúgy rászakad a fideszesekre is. Így, az önkormányzati választások után – amikor a kerültek zömét behúzták az ellenzék polgármester-jelöltjei, és Tarlós Istvánt Karácsony Gergelyre cserélte a népakarat – azonnal számos népszavazási kezdeményezést kell indítani Budapest legégetőbb problémáiról. Horváth Csaba tisztában van vele, hogy ügydöntő referendumot nem lehet tartani, de véleménynyilvánítót igen – márpedig ha a polgármesterek együtt mozgósítanak, akkor 700-800 ezer budapesti is csatlakozhat a kezdeményezéshez, egy ekkora tömeggel pedig a fideszes kormány sem mer dacolni.
