Kezdjük azzal, hogy a bazár lett az egyesült főváros első rémes ingatlanfejlesztési kudarca. A nagyszabású rámparendszer díszes feljáratot volt hivatva nyitni a Várkertekbe, előtte üzlethelyiségek kaptak helyet, az építmény két végében pedig három bérházat alakítottak ki. Csak hát az átadás évében, 1883-ban még sehol sem volt az Erzsébet és a Ferenc József híd, így aztán a budai népnek esze ágában sem volt elbóklászni a Lánchídtól délre. A bazár rakétasebességgel becsődölt.
Hetven évnyi tessék-lássék hasznosítás után 1961-ben született meg a megváltó ötlet: a fellengzős nevű Budai Ifjúsági Parkot hozták létre a bazárban, ahol a lebetonozott placcon egyszerre nyolcszáz fiatal rophatta a táncdalokra, majd a beatzenére, mértéktartó italozás közepette. Ybl Miklós műve bő húsz évig bírta az intenzív használatot, de miután egy kidőlő korlátbáb balesetet okozott, bezárták.
Újabb évtized elteltével, 1996-ban a porló műemlék fölkerült a World Monuments Watch a világ legveszélyeztetettebb épített értékeit összegző százas listájára. Így aztán sóhajtásnyi idő után, 2004-ben úgy döntött a kormány, engedélyezi a kanadai-angol tulajdonban lévő Foundation Kft-nek, hogy a területet a Várhegy alatt bővítve konferenciatermeket, mélygarázst, a bérházakban irodákat hozzon létre. Igen ám, csakhogy az első kerület fideszes vezetése megtagadta a szükséges engedélyeket, mondván, „plázát” akarnak építeni a megszentelt falak között.
És akkor már tényleg alig egy évtized volt hátra, hogy 2013-ban ugyanez a polgármester megszellőztesse: a kormány az EU pénzéből, úgy 5 milliárd forintból helyreállítja a Várkert Bazárt. 2014 áprilisára, a választás előtti napokban megejtett megnyitóra az összeg 11 milliárdra nőtt, a második megnyitóig pedig felkúszott 20-ra.
De hát nem ez a lényeg, hanem az újulás. A bazár díszei régi fényükben ragyognak, mozgólépcső visz fel innen a Várba, vannak kiállítótermek, üzletek, és még konferenciatermek is a hegy gyomrában. No, ott szokta Orbán Viktor az éves országértékeléseit tartani.
