;

fotók;André Kertész;

A hetvenhárom fekete-fehér, eredeti méretű fotó otthonos világot tár a nézők elé

- André Kertész mindnyájunké

Párizs huszadik század eleji helyszíneibe és a fotográfia történetének egy szeletébe kínál betekintést a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása.Párizs huszadik század eleji helyszíneibe és a fotográfia történetének egy szeletébe kínál betekintést a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása.

„Kertész mindent fényképező fotográfus volt. Mindig mindenütt mindent. Fényképezett megbízásból, fényképezett barátságból, és a saját örömére. Párizsban megtalálta azt a lehetőséget, amit mindig keresett a fotográfiában. Azt a teret. Megtalálta a megélhetést, megtalálta a munkát, az alkotást, és a lehetőségekben megtalálta a kiteljesedést” – mondta Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész az André Kertész – A kamera poétája című kiállítás megnyitóján, amelyet a fotográfus születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmából rendeztek meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A nyári hőségben zsúfolásig megtelt kiállítótérben óvatosan kerülgették egymást az emberek, hogy még közelebb és közelebb kerülhessenek a világhírű művész világához, ahhoz az atmoszférához és aurához, amely az alkotó párizsi tartózkodásának emlékeit megörökítő fotókból árad, vagy ami tetten érhető a levelekben, képeslapokban, dokumentumokban és interjúkban. A hetvenhárom fekete-fehér, eredeti méretű fotó otthonos világot tár a nézők elé, nem gondolnánk, hogy a Magyarországról 1926-ban Párizsba érkező alkotó még csak nem is beszélt franciául. Az ő nyelve – mint azt sokszor hangoztatta – a fotográfia volt. S ezen a nyelvi kifejezőeszközön keresztül nyerhetünk bepillantást a párizsi művészvilágba, Ady Endre városába, a társasági élet különféle helyszíneibe, amelyekhez Kertész többek közt az író, újságíró Bölöni Györgyön és a festő Tihanyi Lajoson át került közelebb.

A tárlaton bemutatott képek jelentős része olyan eseményeken készült, amelyekre szintén velük juthatott el. Bölöni felesége, Itóka vihette el Kertészt a csak hölgyekből álló, Les Belles Perdrix (Szép fogolymadarak) nevű összejövetelre is, amelyen a résztvevők egy nagyszabású vacsorát fogyasztottak el. Az erről készült felvételek eddig nem szerepeltek kiállításon. Ugyancsak nagyobb részét képezik a válogatásnak azok a fotók, amelyeken át a francia avantgárd színházi életbe berobbanó Blattner Géza vezette Bábszínház díszletei mögé pillanthatunk be. Ám bármelyik kép a kulisszák mögötti világ érzetét keltheti bennünk: legyenek a fényképező fókuszában emberi tekintetek, nyüzsgő vagy épp mozdulatlan utcák, kávéházi teraszok és lépcsősorok, Kertész mindig mögéjük, és talán úgy érezhetjük, beléjük is lát.

A francia fővárosban a legnagyobb művészekkel találkozott, mások mellett a szürrealisták csoportjával, de mindvégig megőrizte függetlenségét – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója. Életművét újabb és újabb technikák és látásmódok jellemezték: míg 1926-ban költői portrékat hozott létre, 1930-tól már az optikai deformációk iránt kezdett érdeklődni, majd 1933-ban sorozatot készített egy erotikus magazin megrendelésére. Az azt követő évben jelent meg a Párizs Kertész szemével című könyv, valamint a fotóival illusztrált Az igazi Ady című kötet Bölöni Györggyel együttműködésben – részletezte az igazgató. S bár a fotográfus 1936-ban elhagyta Franciaországot, és élete végéig az Egyesült Államokban élt, teljes archívumát, negatívjait és levelezéseit 1984-ben a francia államra hagyta. „Magyarországon, Párizson és New Yorkon keresztül Kertész munkája rengeteget tanít nekünk a fotózás történetéről, a Leica használatáról, a tárgynélküli kép készítéséről, a fotóriport létrehozásáról” – méltatta Rauser.

Kertészhez hasonlóan számos tehetséges fotográfus indult el külföldre a huszadik század elején – többek közt Robert Capa, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy vagy Brassaï –, és szerzett világhírt, mi mégis kicsit magunkénak érezzük őket – jegyezte meg Korniss Péter. S bár életművében szerepelnek olyan képek, amelyeket még Kertész Andor fényképezett, a világ számára ő André Kertész lett. „Így ismerik Franciaországban, így ismerik Amerikában, és így ismerik mindenütt a világon, ahol szeretik a fotográfiát. És így őrizzük mi is. Ez így is van rendjén, mert azt hiszem, André Kertész mindnyájunké.”

S hogy ez mennyire így van, azt csak a Korniss szavait követően a termen végigfutó morajlás és a kis kiállítótérbe benyomuló emberek forró lélegzetvételei érzékeltették igazán. Olyan pillanatok sokasága, amelyek akár egy Kertész-fotón is szerepelhetnének. 

Infó:

André Kertész – A kamera poétája, látogatható október 6-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Kurátor: E. Csorba Csilla, Kovács Ida. A képek a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből származnak.

Tihanyi Lajos ismeretlen no társaságában, Párizs, 1926
Gyermekkori helyszínek Oroszországban André Kertész – „Szigetbecse, művészetem bölcsője” címmel nyílt kiállítás Moszkvában, amely a világhírű fotográfus ismertebb műveit és a gyermekkora fontos helyszínéül szolgáló településhez köthető képeit mutatja be. A retrospektív tárlat képeinek egy részét maga az alkotó válogatta élete végén, s ajándékozta Szigetbecsének, és az ott alapított André Kertész Emlékmúzeumnak. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által szervezett kiállítás szeptember 2-ig látogatható a moszkvai Multimédia Művészeti Múzeumban.

Utolsó figyelmeztetés? Segélykiáltás? Leginkább mindkettő az HBO legújabb dokumentumfilmje, a Forrongó jég, amelynek Leonardo DiCaprio nemcsak narrátora, hanem - többedmagával - producere is.