Felizzott az eddig sem eseménytelen átigazolási piac, a napokban az egész kontinens azt taglalja, vajon tényleg otthagyja Neymar a katari arab sejk által birtokolt, és emiatt kiapadhatatlan pénzforrással felpumpált Paris Saint-Germaint? A jelek szerint igen. Ámbátor horrorisztikus árról ír a francia sajtó, de például a helyi (értsd: párizsi) Le Parisien vélhetően rendesen be van kötve a fővárosi csapat hírcsatornáiba. Szóval a lap megbízható forrásaira hivatkozva azt taglalta, a PSG igenis hajlandó elengedni a brazil csillagot.
300 millió euróért.
Ennyit még soha senkiért nem fizettek. Két évvel korábban 222 millióért cserélt csapatot a brazil, aki a Barcelonát hagyta ott a párizsi egyletért, és ahová 2022-ig köti szerződése. Neymar játékjogáért tehát két év alatt kis túlzással egy szegényebb ország éves költségvetését, 522 millió eurót fizetnének ki… Nem mellesleg újra, immáron másodszor is világrekordot jelentő összeget áldoznának tehetségéért. Hogy összejön-e, az persze egyelőre erősen kérdéses, de a jó ízlés határát átlépő összegek hallatán azért érdekes szakemberhez fordulni: egy játékos valóban ellensúlyozhat egy ilyen irdatlan összeget? Vagy a csúcsfociban már nem is akarnak közgazdasági fogalmak mentén működni? És egyáltalán: mire futhat ki a sportágat tekintve az esztelen túlköltekezés?
„Ilyen szintű transzfert a világban maximum három klub tud és akar kifizetni, a Barcelona, a Real Madrid és a Manchester United. Talán még a City, de már efelől is kétségeim lennének” – elemezte a helyzetet Szabados Gábor sportközgazdász, aki szerint nem csak az ár a lényeg, hanem az is, hogy utána mennyi lesz a játékos fizetése. Szerinte hasonló üzletbe a jövőben már nem megy bele a PSG, a Bayer Mümchen pedig túlságosan is racionálisan gazdálkodik ahhoz, hogy a bajoroknál egy ilyen volumenű kiadás egyáltalán felvetődjön.
Úgy vélte, a mai futballban maximum három játékos ér fel erre a szintre, Neymar mellett a francia Mbappe és Messi, de az argentin mozdíthatatlan Barecelonából. „Már Ronaldo sem tartozik ebbe a körbe” – vélte Szabados, egyúttal a gazdasági realitásokról szólva kijelentette: egy szezon alatt semmiképp nem gazdálkodható ki ekkora összeg. Évek alatt azonban a kiadás valamiképp szinkronba hozható a bevételekkel. Főleg, hogy a Barcelona hiába nyerte meg lazán a spanyol bajnokságot, a Bajnokok Ligájában elvérzett. „Száz meccsből kilencvenötben Messi megoldja a katalánok problémáját, a baj az, ha abban a maradék öt meccsbe pont belecsúszik egy Liverpool elleni BL-elődöntő. Akkor például Messi mögött Neymar lehetett volna a megmentő” – mondta a sportközgazdász, aki szerint a katalán klub elsősorban brandet vásárolna. Messi hiába zseni, nem illeszkedik annyira a kor irányzataiba, úgymond nem hájpolható arc, nem érdekli a médiafehajtás. Neymart viszont igenis. Nem feltétlenül a mezeladás várható brutális növekedése a lényeg, a bevétel nagyobb részét úgyis a tizedéért árult hamisítványok forgalmazói kaszálják majd, hanem mondjuk az, hogy mit (illetve kit) tud ajánlani a klub a NIKE-sportszergyártóval folytatott alkudozáskor…
A gazdasági racionalitás egyébként sem a spanyolok erőssége: Szabados Gábor megemlítette, hogy sem a Barcelona, sem a Real esetében nincs tényleges tulajdonos, aki valóban a saját pénzét adná: „Egyesületi formában működnek, az elnökök a népszerűségért jóval nagyobb kockázatot hajlandók vállalni. Méghozzá azért, hogy a következő választásokon is rá voksoljanak a tagok. Illetve van még egy hangsúlyos üzenet: mi még Neymart is vissza tudtuk vásárolni, ami büszkeséggel töltheti el őket, lám, lám ezt is megtehetjük.”
Számszakilag nem valószínű, hogy visszajön a 300 millió euró: Szabados szerint 200-220 milliós bevétel realizálható, amennyiben tényleg jól és sérülésmentesen játszik. A többit megoldják. Abban viszont biztos, hogy nem egy összegben és nejlonzacskóban viszik a pénzt Párizsba a katalánok. Valószínű, hogy több részletben és akár néhány játékos cseréjének közbeiktatásával rendezik le a boltot. Mondjuk elvileg a pénzügyi Fair playnek is meg kell közben felelni, de ezt megoldják a felek. Amikor Barcelonából Párizsba igazolt Neymar, akkor a szabály miatt a focista előbb kivásárolta magát élő szerződéséből (hát nem pont annyi volt a számláján?), majd mivel szabadon igazolhatóvá vált, leszerződött a PSG-be. „Ahogy a magyar futballvezetők szokták mondani, az egészet csak le kell papírozni… Ebben nagy gyakorlatuk van, sok tanáccsal szolgálhatnának akár Neymarnak is.”
S hogy végül megveszik vagy sem? Tulajdonképpen mindegy. Így is, úgyis a legdrágább párizsi lesz.
