Az eszme a legveszélyesebb fegyver. Nem lehet egykönnyen megsemmisíteni, terjedését intelligens szögesdrót kerítésekkel megakadályozni, legfeljebb lassítani ideig-óráig. Ha elindul, olyan, mint a lavina, feltartóztathatatlan, nem véletlenül ettől tartanak leginkább mindenféle diktátorok és népvezérek. A történelem is ezt igazolja – nem lehet lezárni egyetlen országhatárt sem a változás elől. És nem kell a reformációig visszatekintenünk, elég, ha csak az 1989-es rendszerváltásokra vagy a 2011-es arab tavaszra gondolunk. 1989 végén, amikor a vasfüggöny mögötti dominó dőlni kezdett, hiába volt szinte hermeneutikusan elszigetelve Nicolae Ceausescu Romániája, kivédeni nem tudta a változást. Az arab tavaszt egyes országokban megállították, de tegyük hozzá – ideig-óráig. A gazdasági-pénzügyi világválság sem torpant meg egyetlen nemzetállami határnál sem, mint ahogy a nyomában szárba szökkent populista, szélsőséges mozgalmak sem. Napjainkban, régiónkban új szelek fújnak, a normalitás iránti igény szele. Amolyan csöndes forradalom, fokozatos rendszerváltás-féle indult el az egykori vasfüggöny mögötti országokban, ahol a lakosság már belekóstolt a szabadságba, demokráciába, de az utóbbi időben azzal szembesült, hogy épp ezt akarják visszavenni tőle.
A fennálló politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenség mondhatni általános európai jelenség, ennek eredményei az estabilishment ellenes új mozgalmak, pártok, amelyek helyenként az élre is tudtak törni, mint például a Sziríza Görögországban vagy az Ötcsillag Mozgalom Olaszországban, vagy a La République En Marche! Franciaországban, de jelentős tényező például a spanyol Podemos vagy Ciudadanos is. Ezeket azonban nem valamiféle diktatúra vagy az afelé irányuló hatalom iránti lázadás szülte, Kelet-Közép-Európa új politikai erői viszont egyértelműen a különböző mértékben veszélyeztetett demokratikus jogállam védelmében születtek és léptek színre több-kevesebb sikerrel.
Térségünkben Szerbia hatalmi berendezkedése hasonlít leginkább Magyarországéhoz. A kormányzó Szerb Haladó Párt ugyanúgy egyetlen személyre, Alekszander Vucicra épül, mint Orbán Viktorra a Fidesz. A szerb elnök pedig egyértelműen az orbáni mintát követi. Ellene tavaly decemberben indult egy civil mozgalomra építő, az „Egy az ötmillióból” elnevezésű tiltakozássorozat. Közvetlen kiváltó oka egy ellenzéki politikus elleni támadás volt, de a hétvégeken utcára vonuló tüntetők a média hatalmi bekebelezésének és a „mindenre kiterjedő diktatúra” megállítását követelik. A civilekkel együtt az ellenzéki pártok is részt vesznek a tiltakozásokban, ám egyelőre eredményt nem tudnak felmutatni.
Ukrajnában két látványos színes forradalom (az utolsó, a Majdan véres is) sem tudott káoszmentes, valódi jogállamot teremteni, az ország az oligarchák és a korrupció fogságában vergődik. Ám ezúttal egy másfajta forradalom indult keleti szomszédunknál. Volodimir Zelenszkij humorista elnökválasztási győzelme, új pártjának, a Nép Szolgájának körvonalazódó parlamenti választási győzelme viszont már abba a civil lázadássorozatba illeszkedik, amely eddig Szlovákiában tűnik legeredményesebbnek és Csehországban is egyre erőteljesebben lép színre.
Romániában sokkal zavarosabb a helyzet, de a változás, és főképp a változás igénye tagadhatatlanul jelen van. A 2016 decembere óta regnáló szociáldemokrata – szociálliberális kormány, a PSD –ALDE koalíció ellen 2017 februárjától kezdődően szinte folyamatosak a kisebb-nagyobb tüntetések a korrupció és az igazságszolgáltatási törvénymódosítások miatt. A politikai káosz állandósult, a nagyobbik kormánypárt, a PSD két saját miniszterelnökét és kormányát buktatta meg. A tömegmozgalom nem járt eddig azonnali sikerrel, de az EP-választás azt mutatta, mégsem volt hiábavaló. Az ellenzéki liberálisok (PNL) megnyerték a választást, a magyar Momentumként is emlegetett új párt, a Mentsétek meg Romániát (USR) csupán 22,50 -22,36 százalék arányban maradt le a PSD mögött. Az illiberális orbáni modellel is kacérkodó PSD elnök, Liviu Dragnea bebörtönzése (az EP-választás másnapján) tovább gyengítette a kormánypártot és előrevetíti annak választási vereségét. De ugyanakkor azt is, hogy amennyiben a jelenlegi trend folytatódik, akkor jövőre Romániában is egy új, civil mozgalmi alapú párt kerülhet hatalomra, hogy 30 évvel a véres rendszerváltás után ezúttal az urnáknál lehet megállítani a lopakodó diktatúrát.
Csehországban nem minden az, aminek látszikNoha teljesen nyugodt nem lehet a cseh miniszterelnök a hétvégi demonstráció után, de Andrej Babis ügyei nem érték el a cseh társadalom tűrésküszöbét, nyilatkozta lapunknak Bőtös Botond. A Prágában élő újságíró, az Átlátszó munkatársa hangsúlyozta, hogy bár vasárnap - a T Mobile adatai szerint - 283 ezer ember tiltakozott a Letna parkban Babis jogállam-ellenes lépései és korrupciós praktikái ellen, ami egy nagyon szép létszám és tiszteletreméltó polgári demokratikus kiállás, de a tavaly őszi választásokon pártjára, az ANO mozgalomra másfél millió ember szavazott. A cseh társadalomnak ugyanis egy kisebbik, de politikailag aktívabb része szimpatizál csak a tüntetésekkel, a hallgatag többség továbbra is a jelenlegi politikai felállást támogatja. Számokra lefordítva egy felmérés alapján ez úgy néz ki, hogy a csehek 34 százaléka támogatja a tüntetést, 26 százaléka nem ért egyet a tüntetés követelésével, de nincs baja a demonstrációval, és 22 százalék utasítja el teljesen az utcai megmozdulások követelését, és a megmozdulást is indokolatlannak tartja. Csakhogy tízből hét cseh nem akarja a kormány bukását, mindössze tízből öt ember mondja, hogy a mostani kabinetnek be kellene működését fejeznie. Tehát egyszerűen hiányzik egy határozott társadalmi többség, ami a jelenlegi kormány leváltásához elegendő lenne, vonta le a következtetést Bőtös. Emlékeztetett, Babis miniszterelnök 2014 óta dominálja a cseh belpolitikát, egy szenátusi választás kivételével megnyert minden választást. A múlt vasárnapi megademonstráció okozhat neki pillanatnyi kellemetlenséget, de hatalma stabil és a következő demonstrációig, amit a rendezők bejelentése szerint idén novemberben szerveznek, lesz ideje arra, hogy lélektanilag is visszafordítsa az ellene forduló közhangulatot.
Az újságíró meglátása szerint Andrej Babis hatalmi stabilitása két alapvető okra vezethető vissza. Az egyik, hogy pártját cégként működteti, vagyis mindenben az ő szava dönt és mamelukokkal veteti körbe magát, akik hűbéresként hajtják végre feladataikat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a párton belül nem érheti kritika, a párton belül nincs ellenzéke. Másrészt Babis hatalma azért szilárd, mert Milos Zeman köztársasági elnökkel szoros politikai szövetséget alkotva egy illiberális hatalmi klikket hoztak létre Csehországban, amelynek stabil többsége van a cseh parlamentben. Ennek a klikknek a része a kormánykoalíció kisebbik pártja a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD), és az ANO-ČSSD koalíciót kívülről támogató két etnikai nacionalista párt, a Cseh Kommunista Párt (ČKSM) és a Szabadság Közvetlen Demokrácia (SPD) elnevezésű szélsőjobb alakulat.
Bőtös szerint a közeljövőben nem várható különösebb fejlemény a cseh belpolitikában. Mint fogalmazott, most mindenki elmegy nyaralni, és ha nem történik valami váratlan, akkor a cseh belpolitika legközelebb csak őszre forrósodhat fel újra. Ekkora hirdették ugyebár az újabb tüntetést és addigra várható, hogy az Európai Unió véglegesíti álláspontját a miniszterelnök politikai és vállalkozói összeférhetetlenségéről. (A törvénybe ütköző helyzet miatt nemrég az EU a Babishoz köthető mezőgazdasági holding az Agrofert cégeihez juttatott EU-s támogatások visszafizetését követelte.)
Hogy miért épp most, egy Babis számára sikeres EP választás után robbant ki a rendszerváltás óta legnagyobb tüntetés sorozat, holott a Gólyafészek korrupciós ügy évek óta közismert? A prágai újságíró szerint a két hónapja megkezdődött demonstráció-hullám egyik kiváltó oka éppen az volt, hogy a cseh rendőrség befejezte a nyomozást és vádemelési javaslatot indítványozott a miniszterelnök ellen, aki pedig épp a rendőri kérvény másnapján cserélte le igazságügyi miniszterét. Sokan attól tartanak, hogy Babis megpróbálja az ellene folyó jogi eljárást az új miniszter személyén keresztül leállítani. A vasárnapi megademonstráció ezekre a jogállam-ellenes hatalmi törekvésekre volt válasz. Bőtös kiemelte, a csehországi helyzet nem olyan jó politikailag, mint például a szlovákiai, de a cseh demokratikus intézményi hálózat stabil, amelynek megvédésében több százezer polgár aktívan részt vesz, ez pedig azt is jelenti, hogy Babis miniszterelnök képtelen lesz olyan illiberális túlhatalmat kiépíteni, mint Orbán Viktor Magyarországon.
Szlovákia, az éllovasHogy miben más a szlovákiai helyzet, mint máshol? Alig több, mint egy év alatt átrendeződött a szlovákiai politikai térkép, megroppant Robert Fico uralma, civil mozgalmakból kinőtt pártok nyerik a választásokat. Zuzana Caputova a Progresszív Szlovákia (PS) civil mozgalomból kinőtt vadonatúj párt jelöltjeként nyert elnökválasztást áprilisban, a május 26-i európai parlamenti választáson pedig a másik új párttal, a Spoluval koalícióban induló PS az élen végzett, a nemrég még megdönthetetlennek hitt Fico-párt, a Smer pedig második helyre szorult vissza. Szalay Zoltán, a pozsonyi Új Szó volt főszerkesztője, író, publicista lapunknak nyilatkozva úgy vélekedett, ez még az út eleje, több kérdés nyitott.
Hangsúlyozta, a 2018-as szlovákiai tüntetések eredményessége azért is meglepő, mert Szlovákiában nincsenek kiemelkedő hagyományai a politikai tömegtüntetéseknek. Az 1989 utáni időszakban csupán néhány alkalommal sikerült nagyobb megmozdulásokat szervezni, ezek közül kiemelkednek a 2012-es Gorilla-tüntetések, amelyek azonban végül eredménytelenül végződtek. A tavaly indult mozgalom azonban egy új tüntetéskultúrát alapozhat meg, állítja a szlovákiai magyar elemző.
A tüntetések eredményessége mögött véleménye szerint több tényező is fellelhető. Mindenekelőtt az, hogy nagyon erős volt az alaptéma (két fiatal meggyilkolása), amely mindenki számára érthető volt, és érzelmileg mindenkit megszólított, és azt jelentette az emberek számára, az állami korrupció összefonódása a maffiával túllépett az elviselhetőség határán. Az is hozzájárult, hogy a tüntetések békések, méltóságteljesek voltak, és egyértelmű, pontos célokat fogalmaztak meg, de az is, hogy a tüntetések szervezői mindvégig távol tartották a pódiumoktól az aktív politikusokat, helyettük társadalmilag hiteles civileket szólítottak meg, így senkinek nem lehetett az az érzése, hogy az ellenzék vagy bármelyik politikai párt élősködne a tüntetéseken.
„Kétfajta tendencia figyelhető meg a mai szlovákiai politikában: a szociálisan érzékeny liberalizmus megerősödése – ennek az eredménye a Progresszív Szlovákia és a Spolu koalíciójának sikere –, illetve a populista szélsőjobb előretörése, amiből elsősorban Marian Kotleba szélsőséges pártja profitál. A liberálisok áttörését többek között az okozhatta, hogy tartalmi alapú, személyeskedéstől mentes politikát kínáltak, és hiteles arcokat tudtak felsorakoztatni, az embereknek pedig már belefásultak az ellenzék régóta húzódó marakodásaiba. A PS/Spolu koalíció sikere így akár tartós is lehet, mindenesetre a 2020-as választásokon a Smer legyőzése lesz az ambíciójuk”, mondta Szalay, hozzátéve, hogy a radikalizálódó Smer azonban a Szlovák Nemzeti Párttal, az elnökválasztáson jó eredményt elérő Stefan Harabinnal és Kotlebával (és/vagy Bugár Béla Hídjával) még alaposan komplikálhatja ezt a tervüket.
A pozsonyi újságíró szerint a 2018-as tüntetések, Zuzana Caputová elnökké választása és a liberálisok megerősödése mind új jelenségek a szlovákiai politikában, ahol eddig a liberális vonal is inkább csak a gazdasági liberalizmust jelentette, a szociális érzékenység elhanyagolt témának számított, amellyel főképp a populisták operáltak. „A fő kérdés jelenleg tehát az, hogy az új liberális erők elég hitelesen tudják-e képviselni a társadalmi-kulturális kérdésekben is a liberális vonalat úgy, hogy ellensúlyozzák az ezeken a témákon sokat rágódó nacionalista-populista pártokat. Ilyen szempontból a következő időszak kulcsfontosságú lesz Szlovákia további fejlődése szempontjából, aminek a végén eldőlhet, a térség legnyitottabb országává válunk-e, avagy betagozódunk a V4-ek populista vonalába”, nyilatkozta a Népszavának Szalay Zoltán.
