Változóban van az arab világ is, már ha egyáltalán lehet beszélni egységes arab világról, annyira eltérően gondolkoznak bizonyos témákban a különböző országokban – summázható a BBC arab nyelvű kiadása által megrendelt felmérés eredménye. A csatorna tíz közel-keleti és észak-afrikai arab államban, valamint Palesztinában – az Arab Liga egyébként eredetileg 22 tagú – próbálta feltérképezni a társadalom véleményét szerteágazó témákban, a vallástól a nők jogain át a homoszexualitásig.
A kutatás egyik kiemelt eredménye, hogy az elmúlt öt-hat évben nőtt azoknak a száma, akik magukat „nem vallásosként” határozzák meg. Összességében ez 8 százalékról emelkedett 13 százalékra, – a 30 éven aluliak körében ennél is magasabb, 18 százalékos az arány – de itt is komoly különbségek vannak az egyes országok között. Észak-Afrika például fölfelé húzza a statisztikákat, míg a nyugatias Tunéziában a 30, a polgárháború dúlta Líbiában a 20, Algériában és Marokkóban a 10 százalékot is meghaladja a „hitetlenek” aránya, addig a szélsőséges Iszlám Állam karmaiból éppen csak fellélegző Irak stagnál, az ugyancsak háborús Jemenben pedig még nőtt is a vallásosság. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy egy arab nem feltétlenül úgy határozza meg a vallásosságot, mint egy európai. A „nem vallásos” esetükben nem feltétlenül jelenti azt, hogy tagadják Isten létezését, csak nem tartják magukat olyan szigorúan az előírásokhoz, például a napi imákkal, vagy a böjttel kapcsolatban.
Ami a nők helyzetét illeti, még mindig elég keményen tartja magát a hagyományos családmodell. Marokkó volt például az egyetlen olyan ország, ahol kisebbségben voltak azok, akik szerint a végső döntésben mindig a ház uráé kell hogy legyen az utolsó szó. Ezt a véleményt ráadásul nem csak a férfiak, de a megkérdezett nők többsége is osztotta. Érdekesség ugyanakkor, hogy az ország élére Algéria kivételével mindenütt – itt is élen járt Libanon és Marokkó – el tudnak képzelni egy női vezetőt.
Máig óriási az általános elutasítottsága viszont a homoszexualitásnak. Ebben a mutatóban ugyancsak az európai partokhoz közeli Algéria (26) és Marokkó (21) a legelfogadóbb, de még az egyébként szabadelvűbb Libanonban is alig 6 százalék megengedő a melegekkel kapcsolatban.
Egészen meglepő összefüggésekre mutatott rá az a kérdés is, hogy kik jelentik a legnagyobb fenyegetést az országra. Az még borítékolható volt, hogy Izrael szinte mindenütt az élen szerepel, különösen a palesztinok között (63) és a szomszédos Libanonban (79) és Jordániában (42). A felmérés viszont arra is rámutatott, hogy a békeszerződés és jó politikai viszony ellenére az egyiptomiak nincsenek meggyőzve a kapcsolatok szilárdságáról, Észak-Afrikában pedig keveset törődnek a zsidó állammal. Érdekes az is, hogy az Egyesült Államok szinte mindenütt dobogós helyen szerepel, köztük abban az Irakban is, ahol máig állomásoztat csapatokat, és ahová elméletileg a „demokráciát hozta el”. Beszédes, hogy a kétségtelenül jelenlévő szaúdi és iráni befolyástól viszont kevesebben tartanak. Ezek tükrében az már magától értetődő, hogy az arab államokban mindenütt Donald Trump amerikai elnök végzett az utolsó helyen a népszerűségi listán. Vlagyimir Putyin orosz elnökről már pozitívabb képet alkotnak, sőt Libanonban, Egyiptomban és Líbiában az ő ténykedését nézik a legjobb szemmel. Az abszolút kedvenc viszont a muszlimok védelmezőjeként szívesen fellépő Recep Tayyip Erdogan török elnök, akit 11-ből 7 helyen kedvelt a többség. Végül az is kiderült, hogy mind több ember fontolgatja a kivándorlást, elsősorban gazdasági okok miatt. Koránt sem Európa azonban a „Kánaán” ahová mindenki vágyik, sokan Észak-Amerikát, az Öböl-menti államokat, de akár egy másik térségbeli országot is célba vennének.
