Hosszein Hanzádi ellentengernagy, az iráni haditengerészet parancsnoka – teheráni félhivatalos hírügynökségi közlés szerint – védelmi tisztségviselők előtt elhangzott beszédében kijelentette: az ellenfél is tudja, hogy Irán képes és meg is fog semmisíteni minden olyan drónt, amely behatol a perzsa állam légterébe.
A múlt csütörtökön már lelőttek egy ilyen, kémkedésre használt drónt, amelynek az értéke amerikai források szerint meghaladja a 100 millió dollárt. Teherán szerint a drónt iráni, Washington szerint nemzetközi légtérben érte a rakétatalálat. Irán azt is közölte, hogy a drón mellett egy amerikai kémrepülőgép is megsértette az ország légterét, de mivel annak 35 fős a személyzete, úgy döntöttek, hogy nem lövik le, holott meg tudták volna tenni.
Ezután a nemzetközi kapcsolatokban felettébb szokatlan kijelentés hangzott el: az Egyesült Államok elnöke „nagyra értékelte”, hogy az iráni Forradalmi Gárda megkímélte az amerikai kémrepülőgép fedélzetén tartózkodók életét. Donald Trump ráadásul olyan gesztust tulajdonított önmagának, hogy bár a drón lelövése miatt amerikai részről már minden előkészület megtörtént a pusztító válaszcsapásra, mivel az akár 150 emberéletet is kiolthatott volna, ő maga az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy lefújja az akciót.
Az amerikai fővárosban ugyanakkor kiszivárogtatták, hogy mégis tettek bizonyos válaszlépéseket, de vérontás nélkül: kibernetikai támadást intéztek az iráni radar- és rakétarendszer működését összehangoló számítógépes hálózat ellen. A Washington Post értesülése szerint a kibertámadás sikeres volt. Az akciót már korábban tervezték: először azért akartak visszavágni, mert feltehetően iráni szabotőrök megrongáltak két olajszállító tartályhajót az Ománi-öbölben. Washington Iránt tette felelőssé az akcióért, Teherán viszont határozottan tagadja ezt. Ezután következett be a drón lelövése, ami már mindenképpen a válaszlépésre ösztökélte Washingtont. Mohamed-Dzsavád Azari Dzsahromi iráni távközlési miniszter Twitter-bejegyzése szerint azonban nem volt sikeres az iráni célpontok elleni amerikai kibertámadás.
Mindeközben mozgásba lendült az amerikai diplomácia: Mike Pompeo külügyminiszter Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe – az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségeseihez – látogatott, hogy megvitassa velük az Iránnal kapcsolatos szükséges és lehetséges teendőket.
Az amerikai-iráni feszültség kiéleződésének a hátterében az áll, hogy Donald Trump tavaly kiléptette az Egyesült Államokat a 2015-ös atomalkuból, amelyet az iráni nukleáris fegyverkezési távlatok miatt aggódó nemzetközi közösség képviseletében az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja – az Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország és Kína –, valamint Németország írt alá a perzsa állammal. Az alku lényege az volt, hogy Irán letesz minden olyan tevékenységről, ami atomfegyver létrehozására irányul – így például bizonyos mértéken túl nem dúsít uránt –, cserébe pedig feloldják az Iránnal szemben korábban elrendelt nemzetközi szankciókat.
Washington azt állította, hogy Teherán az orránál fogva vezeti a világot, a Nemzetközi Atomenergia-ügynükség szerint azonban a perzsa állam tartotta magát vállalásaihoz. Az atomalku hiányos voltát viszont többen elismerték, és egyebek közt arra hívták fel a figyelmet, hogy a hordozórakéták fejlesztését illetően Irán nem vállalt semmilyen önkorlátozást.
Az Egyesült Államok, miután kihátrált az egyezségből, újra életbe léptetett különböző szankciókat Iránnal szemben.
Az Irán elleni amerikai szankciók újraélesztése nyomán idén május 8-án Teheránban bejelentették: a maguk részéről a jövőben nem fogják tartani magukat az atomalku azon előírásaihoz, amelyek alapján Irán köteles eladni bizonyos mennyiség fölötti nehézvíz- és dúsítotturán-készletét, hogy abból ne halmozhasson fel annyit, ami már nukleáris fegyver előállítását tenné lehetővé. E pontok teljesítésének a felmondását arra az esetre helyezték kilátásba, ha az atomalku megmaradt részesei hatvan napon belül nem tudják rávenni az Egyesült Államokat a banki és az olajszektorral kapcsolatos, Irán elleni szankciók eltörlésére.
Annak a valószínűségét, hogy Washington ezekben a kérdésekben hajlandó legyen engedni, elemzők eddig általában minimálisnak tartották, sőt, éppen most van napirenden újabb szankciós intézkedések elrendelése. Trump azonban a minap arról beszélt, hogy ha Teherán letesz az atomfegyver megszerzésének a szándékáról, akkor ő lehetne Irán „legjobb barátja”. Pompeo most megerősítette, hogy Washington előfeltételek nélkül kész tárgyalni Iránnal a feszültség enyhítéséről.
Teheránban viszont – mintegy az amerikai álláspont tükörképeként – azt állítják, hogy a labda az amerikai térfélen pattog. Az Egyesült Államoknak „új ösztönzőket kell felkínálnia” Irán számára, ha azt akarja elérni, hogy Irán az atomprogramjáról kötött megállapodáson túlmenő, további engedményeket tegyen - jelentette ki Heszameddin Asena iráni elnöki tanácsadó. Megerősítette, hogy Irán mindaddig nem hajlandó semmilyen párbeszédre, amíg Washington ismét fel nem oldja az iszlám köztársasággal szemben visszaállított büntetőintézkedéseket.
