A szervezetek biztos ellátottság alatt a nem szennyezett és a lakóhelyen bármikor és közvetlenül elérhető ivóvizet és az ürüléket folyamatosan eltávolító mellékhelyiségeket értik. Ezt megkülönböztetik a minimális ellátottságtól, amely esetében védett vízforrás áll rendelkezésre a lakóhelytől legfeljebb 30 perces gyalogútra, a víz azonban nem tiszta teljes bizonyossággal. Minimális ellátottságnál bár vannak mellékhelyiségek, amelyeket nem kell más családokkal megosztani, az ürülék eltávolítása nem megoldott.
„A vízhez való hozzáférés nem elegendő. A szegény és vidéki területeken élő gyereket és családokat az a veszély fenyegeti, hogy elhanyagolják őket. A kormányoknak pénzt kell invesztálniuk ezekbe a területekbe, hogy megszűnhessenek a gazdasági és földrajzi szakadékok” – mondta el Kelly Ann Naylor, az UNICEF munkatársa.
Az ENSZ szerint naponta csaknem ezer öt év alatti gyerek hal meg olyan betegségben, amelyet szennyezett ivóvíz, nem megfelelő wc vagy hiányos higiénia okozott. Az ENSZ egyik célja, hogy 2030-ra a Föld teljes lakossága számára rendelkezésre álljon tiszta és megfizethető ivóvíz, valamint megfelelő mellékhelyiségek.
– véli Maria Neira, a WHO munkatársa. Ilyen betegségek a tífusz, a hepatitisz-A, a kolera és más hasmenéses betegségek, mint a férgesség vagy a bakteriális szemgyulladás.
Az ezredforduló óta a minimális ellátottság területén mutatkozott fejlődés. Ma már 1,8 milliárddal több ember jut hozzá kevesebb mint 30 perc alatt vízhez, mint 20 éve. 2,1 milliárddal nőtt azok száma, akiknek olyan latrina áll rendelkezésére, amelyet nem kell más családokkal megosztania.
De még mindig 785 millió embernek kell lemondania ivóvíz területén a minimális ellátottságról is, a mellékhelyiségek tekintetében kétmilliárd embernek.
