– 17 százalékosra mérte a biztos pártválasztók körében a DK népszerűségét a ZRI Závecz Research Intézet, míg az MSZP-t és a párbeszédet 8 százaléknyian kedvelik. Az előbbi főpolgármester-jelöltjét, Kálmán Olgát 37 százalék tartja alkalmasnak a város irányítására, az utóbbiét, Karácsony Gergelyt 46. Életszerű, hogy ennyire eltér a pártok és a jelöltek megítélése?
– Önkormányzati választásokról beszélünk, ahol a személyiség mindent felülír.
– Mindent?
– Majdnem mindent. Emlékezzünk vissza a lélektani 2010-es választásra: a Fidesz kétharmaddal tarolt, több kerületi és városi MSZP-s polgármester mégis meg tudta tartani a pozícióját, például Kazincbarcika, Szeged, Ajka, a XIII. kerület, Kispest, és így tovább. És ez most fordítva is igaz lesz: akad ősszel jónéhány olyan város, ahol ellenzéki többség formálódik majd a közgyűlésben, de a polgármester megtartja a székét.
– Azt mondja, a személyiség fontos. A Publicus Intézet kutatása azt mutatja: az ellenzéki és a bizonytalan szavazók számára a legkevésbé fontos szempont, hogy a főpolgármester(jelölt) karizmatikus személyiség legyen. Csakhogy az EP-választás – lásd: a DK felemelkedése – pont azt bizonyította: nincs fontosabb egy karizmatikus címerfiguránál.
– Hiba lenne összehasonlítani a két megmérettetést. Az EP-választás egy szépségverseny, ahol az emberek arra szavaznak, aki az adott pillanatban a legszimpatikusabb nekik – és sutba dobnak minden más megfontolást.
– A közvélemény-kutatások mintha mégsem számoltak volna ezzel az attitűddel.
– A változások irányát mindenki jelezte előre, de a választói mozgás a mérések után gyorsult fel. De az egyértelmű, hogy amikor arról kell dönteni, hogy ki intézze az életüket, akkor az emberek sokkal kevésbé voksolnak pártkötődés és a jelölt szuggesztív volta alapján. Rengeteg olyan polgármester van, aki nem a látványos akciópolitikában hisz, de a városában nagyon hatékony.
– És a Fidesz nincs tisztában ezzel az alapelvvel, hiszen több nagyvárosban egykori sportolókat, vagy épp volt műsorvezetőt indít a kormánypárt?
– Ez a hatalom részéről egyfajta pánikreakció. Ott tesz ilyet a Fidesz, ahol az ellenzék összefogott, miközben a kormánypártnak nincs felépített, hiteles várospolitikusa. Nem vitás, a celebek ismertsége magas, így a kezdeti mérések jó számokat mutatnak, de amikor a város működtetéséről van szó, akkor ez az előny elporlad.
– Az önkormányzati választásokon ott vannak a bizonytalanok, a kevésbé pártelkötelezettek. Egy előválasztás esetén releváns arról beszélni, nekik ki a favoritjuk, hiszen az aktus a jelek szerint a hardcore ellenzéki szavazókat mozgatja meg, pont azokat, akiknek a párt a fontos.
– Ez nem vitás, ennek tudható be, hogy Karácsony Gergely sokkal jobban áll Tarlós Istvánnal szemben – mint amilyen az előválasztási pozíciója. De erről szól a jelenlegi kampány, hogy a jelöltek áttörjék a pártfalat, és a lehető legtöbb embert mozgósítsák.
– És ez sikerülhet, hiszen az önkormányzati választáson alapvetően sokkal lanyhább a részvételi hajlandóság, mint az országgyűlésin?
– És sokkal magasabb, mint az EP-szavazáson. A méréseinek azt mutatják, hogy az utóbbi fél év nem múlt el nyomtalanul, a tábor mozdul: például decemberben az ellenzéki szavazók több mint tíz százaléka hajlott Tarlós István újraválasztására, most ez a réteg egyértelműen ellenzéki városvezetőt akar. A főpolgármester-jelöltek egyértelműen felhívták magukra a figyelmet és építették reputációjukat – ez leginkább Karácsony Gergelyről mondható el, hiszen december közepe óta építi magát.
– Fél év előnnyel fair azt mondani, hogy Kálmán Olgából kevéssé lenne jó várospolitikus?
– Kálmán Olgának nem ez a fél év hiányzik – hanem az a tíz, amit Karácsony Gergely a politikában töltött, lépésről lépésre haladva: volt önkormányzati képviselő, pártvezető, országgyűlési honatya, és most kerületi polgármester. És ez a tudás hiányzik a választók szerint.
– Demszky Gábor is gyakorlat nélkül ült a főpolgármesteri székbe.
– A rendszerváltás kora az más, akkor mindenki amatőr volt. Azóta azonban beérett annyira a demokráciánk, hogy null-kilométeres politikusokat nehezen fogadnak el – többek között azért, mert az ilyen ember rendre alulmarad a tartalmi vitákban.
– Nem az az előválasztás lényege, hogy aki győz, amögé mindenki felsorakozik – szakmai csapatával együtt?
– Nem vitás fel lehet készíteni egy jelöltet, igaz, leginkább arra, miképp használja a kommunikációs paneleket. De azt semmi nem pótolja, hogy csavarszinten ismered a várost, és tudod, hogyha az egyiket meglazítod, hol esik szét a rendszer.
– Az ellenzéki választó fejében nyilván a legfontosabb kérdés, hogy ki harcol meg a Fidesszel. Amikor a Publicus Intézet azt firtatta, hogy ki nyeri meg az előválasztást, az ellenzéki szavazók többsége Karácsony Gergelyt hozta ki győztesnek, a kormánypárti szavazók több mint háromnegyed Kálmán Olga elsőségét valószínűsítette. Van értelme mérni, hogy mit gondolnak a kormánypárti szavazók egy ellenzéki jelöltről?
– Persze, hiszen ennek a kérdésnek nagyon fontos a másodlagos üzenete. A mérés nem azt mutatja, hogy a Fidesz hívei szeretik-e Kálmán Olgát vagy sem, hanem azt, hogy a saját szempontjaik szerint ki a hasznosabb számukra. Márpedig ők azt akarják, hogy Tarlós nyerjen – és a volt műsorvezetőt látják a kevésbé veszélyesnek.
