„Magyar író, fakó író, léptet örök lován. Hadd látom, úgymond, mennyit ér az írószövetség tartomány?! Egy székházat tán csak megér nekünk (nekik)?! Egy székházat, nem sokat – ennyit kér a magyar író. (…) Ha volt valaha hely, amely hírből sem ismeri, mi a meghittség és az otthonosság, nos, akkor az írószövetség székháza az a hely. Családi villának talán megfelel, de az írószövetség hivatali apparátusának beköltözése óta – egy ötvenhatos és valóban családias írói közjáték kivételével – maga lett a holtak háza. (…) Ha létezik genius loci, akkor e főzelék- és irodaszagú irodalmi hodály szelleme maga a sivárság, a ridegség, a kedélytelenség.” A Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának tulajdonlása és bérleti díja a rendszerváltás után állandó polémia tárgya lett. A tulajdonjog a terézvárosi önkormányzaté volt, a bérleti díj pedig felemésztette a szövetség teljes költségvetését. 1996 őszén Kertész Ákos a Magyar Hírlap hasábjain nagy port kavaró cikkekben ment neki a székházügynek. Dosztojevszkij után Holtak Házának nevezte a Bajza utcai villát, míg a szervezet − a „magyar Tömegir múzeumának” − út- és helykereséséről úgy vélekedett: „az írószövetség nem úgy kerülhet ki a lenni vagy nem lenni csapdájából, hogy eggyé válik székházával, hogy rendies küldetésének anyagiakban kifejeződő elismerése fejében felajánlja ideológiai-politikai szolgálatait a kormányzatnak.”
Az írószövetség akkori elnöke, Pomogáts Béla, valamint Gergely Ágnes, Kántor Lajos, Molnár Géza és Lengyel Balázs a lap hasábjain szállt vitába Kertész Ákossal. „Bemegyek a Bajza utcai székház éttermébe, választmányi ülés után. Az egyik szélső asztalon bor, a másik szélső asztalon kávé. A két asztal közönsége még véletlenül sem keveredik. Leülünk néhányan középen” – írta az írószövetségi hétköznapokról Gergely Ágnes, állítván, a Bajza utcai villára a saját érzéseit vetített ki Kertész Ákos. „Azt, hogy állandóak a rendezvények, hogy tele vannak írókkal és irodalmárokkal az előadások és hogy a Bajza utcai ház három szerkesztősége révén is eleven gazdasági, irodalmi élet van, nem tudja. Vagy nem akarja tudni” – vélekedett Lengyel Balázs. 1996-ban mindenesetre olyan kormánytervezet született, hogy a Petőfi irodalmi Múzeum (PIM) központjában, a Károlyi-palotában kap új otthont az írószövetség. 1996 előtt és után viszont visszatérő terv volt, hogy a magyar állam ingatlancserével megszerzi a villát a terézvárosi önkormányzattól, és azt a szervezet rendelkezésére bocsátja. Tulajdonába vagy használatába: az írószervezeti elnökök többsége az első változat mellett kardoskodott.
Az írószövetség székházában megtartott csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2014-ben meg is szerezte a Bajza utca 18. nagyobbik részét, mintegy hetven százalékát (néhány lakás, illetve a tetőtér önkormányzati, valamint magántulajdonban van továbbra is). És ha a szövetség az 1996-os tervtől eltérően nem is költözik a PIM épületébe, a PIM jött ide: a székház ugyan az állam tulajdonában marad, ám most a PIM a tulajdonosi jogok gyakorlója lett. Kissé át is rendezi az írószövetség életét: az a mintegy 1300 négyzetméter ugyanis, ami felett eddig az írószövetség rendelkezett, nagyrészt kihasználatlan volt. A szövetség 1100 négyzetméterről le is mondott a PIM részére, hogy benépesüljenek az üres irodák – derült ki az írószövetség elnöke, Szentmártoni János beszámolójából. Hogy milyen írószervezet lesz itt új lakó, az nem derült ki: a Fiatal Írók Szövetsége jelenleg is az épületben működik, a Szépírók Társasága pedig nem kívánt élni a lehetőséggel, hogy a PIM biztosítson itt neki ingyenes – bérleti és rezsidíjmentes − otthont. Helyet kínálnak a József Attila Körnek (JAK) is – miközben a PIM főigazgatója, Demeter Szilárd reményét fejezte ki, hogy a JAK nem szűnik meg.
A Károlyi-palota a Magyar Irodalom Háza, a Bajza utcai villa pedig a Magyar Írók Háza lesz – idézett meg több mint húszéves elképzeléseket Demeter Szilárd, aki szerint többek között új klubszoba, co-working iroda fogja az életet felpezsdíteni a Bajza utcai villában. Főzelékszag viszont továbbra sem lesz: az írószövetség korábban megszüntetett éttermét nem fogják feltámasztani.
Nagy érték az írószövetség 110-120 ezer kötetes könyvtára – ez a írószövetség tulajdonában marad. (Mint kiderült, még nem katalogizálták a könyvtárt.) Hetvenöt éves irat- és dokumentumtárát ugyanakkor − mintegy 70-80 folyóméter − a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumnak ajándékozta.
Demeter Szilárd beszámolt arról is: a PIM több ingatlanját 4-5 milliárd forintból újítanák fel – ideális esetben 2024-ig −, ebből az összegből az írószövetség székházának rekonstrukciójára 1,2 milliárd forintot terveznek. (A felújítás költségei nem tartoznak bele a PIM jövő évre tervezett 7,5 milliárd forintos költségvetésébe.) A rekonstrukciókat a Beruházási Ügynökség intézi, így a PIM-re a korrupció árnyéka sem vetülhet – fogalmazott Demeter Szilárd.
