Magyarország csupán közepes osztályzatot kapott a sajtószabadság szintjére a Freedom House éves jelentésében. Sőt, a dokumentum külön kiemeli, hogy Orbán Viktor, illetve a szerb elnök sikeresen számolja fel a hatalmat bíráló újságírást és a médiát baráti üzleti köröknek játssza át, amivel példát nyújt más populista vezetőknek. A magyar sajtóorgánumok csaknem 80 %-a már a hatalom szövetségeseinek kezében van. Az összeállítás rámutat, hogy a sajtószabadság általában véve is visszaszorulóban van a világban, mivel demokratikus kormányok követik a tekintélyuralmi rendszereket és megkísérlik elnyomni a független tájékoztatást. A tekintélyes nemzetközi civil szervezet jelentős visszaesést tapasztal ezen a téren Európában, míg Trumpról azt írja, hogy az elnök sorozatos kirohanásai csak még inkább megingatták a bizalmat a mértékadó média iránt. És ami a szabad sajtó helyzetét igazán veszélyessé teszi, az a demokrácia állapota.
Több demokratikus államban a lakosság nagy része nem jut elfogulatlan hírekhez, és ezt csak tetézi, hogy populista vezetők úgy állítják be, mintha a sértett többség védelmezői volnának a liberális elittel és etnikai kisebbségekkel szemben. Próbálják lejáratni a szuverén sajtót és elnyomni a nyílt vitát. Vagyis támadás alatt áll az az alapvető jog, hogy független források terjeszthessék az információkat. A gond azzal párhuzamosan merült fel, hogy a jobboldali populizmus előretört egy sor országban és aláássa az alapvető szabadságjogokat. És a példa ragadós, lásd a Strache-videót. Európában egyre gyakoribb, hogy „baráti” szerkesztőségek kapják az állami hirdetéseket, illetve hogy a kormány ösztökéli az üzleti partnereket: vásárolják fel a vele szemben kritikus kiadványokat, tévéket, rádiókat, portálokat.
A dokumentum hangsúlyozza ugyanakkor, hogy példák igazolják, így Malájziában és Örményországban, hogy a szabad sajtó képes hamar visszaállni akár sokéves elnyomatás után is. De mindenképpen gyorsabban, mint a jogállam. Mindenesetre folyamatosan védelmezni kell, merthogy épp annyira fontos az erős és fenntartható demokrácia szempontjából, mint a szabad és tisztességes választás.
Már exportálják a modellt
A Freedom House európai és ázsiai kutatási igazgatója külön tanulmányban foglalta össze a tanulságokat, miután antidemokratikus vezetők, így Orbán Viktor, új eszközökkel darálják be a szabad sajtót, hallgattatják el a kritikus újságírókat. Magyarországon a hatalom immár csaknem teljes egészében ellenőrzi a médiát. Párhuzamos valóságot épített ki, a kormányzati üzenetek és az álhírek egymást erősítik. Hasonló a helyzet Szerbiában is, de ilyen viszonyokat idéz elő másutt is az, hogy megrendült a bizalom a média iránt, özönlenek a hamis hírek, és nincs megfelelő üzleti modell. Márpedig ez kaput nyit rosszindulatú politikai szereplők számára.
Csáky Zselyke megállapítja, hogy Orbán és Vucsics sikerében igen fontos szerepe volt a sajtónak, segíti szándékukat, hogy hatalmon maradjanak. Ezek a politikusok nem folyamodnak cenzúrához, erőhöz vagy nyílt megfélemlítéshez. Ehelyett inkább jogi, jogon kívül, és gazdasági módszereket vetnek be, hogy nyomást gyakoroljanak a független orgánumokra, ugyanakkor támogassák azokat, amelyek közel állnak hozzájuk. Ékes példa minderre Magyarország. A folyamat folyamatosan és lopakodva halad előre, és egy pont után nehéz megfordítani. A Fidesz megmutatta, miként kell visszaélni a piaci feltételekkel a szerkesztősége megszerzésére, a politikai hatalom kiterjesztésére. Mészáros Lőrinc egész médiabirodalmat épített ki. De a hatalom közeli orgánumokat mára a KESMA irányítja.
És akkor még ott vannak jogszabályok, amelyek beleavatkoznak az újságírók munkájába, megfélemlítik a sajtómunkásokat, illetve megfosztják őket az anyagi forrásoktól. Lásd, amit a Médiahatóság művelt a Klubrádióval. Viszont nyílt zaklatás ritkán fordul elő Magyarországon. Az idén egyszer még az is megtörtént, hogy független újságírókat hívtak meg Orbán sajtótájékoztatójára. Viszont a kormánybarát orgánumok megtámogatásához lényeges az állami reklámok egyoldalú elosztása, adókedvezmények nyújtása, stb. Ennek következtében teljesen felborult a magyar médiapiac, aratnak a lojális szerkesztőségek.
A kormánypolitika nagy hangsúlyt fektet arra, hogy eljuttassa mondandóját a célközönséghez. Elárasztja saját üzeneteivel a sajtót, ily módon uralja a közbeszédet, eltereli a figyelmet a kényes kérdésekről és végső soron manipulálja a közéletet. Ebben nagy szerep jut a közrádiónak és –tévének. A közpénzekből megítélt támogatások folytán az MTI uralja a hírpiacot. Ma már az állami média a hatalom szócsöveként szolgál. A kormánnyal együtt a párhuzamos valóság narratívájának elsődleges forrása. Bennfentes körök elismerték, utasításokat kapnak a miniszterelnöki hivataltól arra nézve, miként kell tálalni olyan kérdéseket, mint a migráció.
A Fidesz már ott tart, hogy exportálja a modellt, így Macedóniába és Szlovéniába, továbbá angol nyelvű hírügynökséget alapított Londonban. Talán nem meglepő, de egyik induló anyagát elsőként a szerb Tanjug vette át. Közben a pár megmaradt független orgánum kemény harcot vív a fennmaradásért, mert hatnak az illiberális eszközök. Megrendült a hagyományos üzleti modell, a tulajdonosok a bevétel érdekében a szenzációhajhászást erőltetik. A rengeteg fake news és tévinformáció csak fokozza a politikai megosztottságot. A következmény: a mind nagyobb bizalomvesztés. Mindez azután előkészíti a talajt az illiberális hatalomátvételhez.
