A művész a zongoristák számára megkerülhetetlen Chopinnel kapcsolatban - akinek műveit nagy örömmel jelentette meg a Hungarotonnál -, elmondta, a lemez anyaga a négy ballada és a négy impromptu, de a koncerten ezt még kibővíti az f-moll fantáziával. Ezek a zeneköltő életművében talán a legkomplexebb, legtartalmasabb és technikailag is talán a legnehezebb darabok. Liszt, Schumann, Chopin kortársak voltak, barátok, egymást inspiráló művészek, akikhez mindig is erősen vonzódott, nem véletlen, hogy Liszt-szólóalbummal debütált pályája elején. Felvetődött a kérdés, vajon a koncertteremben előadott és a stúdióban felvett zene között lehet-e különbség.
„Amíg a koncertteremben a közönség és az előadó között egyfajta energiaáramlás keletkezik, egymásból építkeznek, úgy ezt az energiát a stúdióban a négy fal között a művésznek önállóan kell létrehoznia. Bizonyos dolgok persze hűek maradnak minden helyzetben, de a darabok hangvétele, ereje, a művész teljesítménye a játék pillanatában adott hangulata, kisugárzása alapján változik. Ahogy elkészül egy-egy lemezem, azt a megjelenéskor visszahallgatom, és már tudom, hogy rengeteg mindent másképpen játszanék. A közönséget illetően van, aki szeret részese lenni az izzó, élő és aktív kreatív pillanatnak, de sokan vannak, akik a több napos munka eredményeképpen született felvételt szeretik újra és újra hallgatni” – kaptuk az alapos választ.
Abból a romantikus gazdagságból, amit az említett szerzők művei tartalmaznak, mit és hogyan lehet a japán tanítványoknak átadni, érdeklődtünk tovább. Kiderült, az egyetemen nagyon megbecsülik és tisztelik Gábort, a sok-sok tanítvány is ezt bizonyítja. Diákjai felkészültek, szorgalmasak, lelkesek, mindent meg szeretnének tanulni, ez rendkívül jól esik neki. A kultúrájukból fakadóan az egyetlen nehézség számukra az érzelmek megélése, kimutatása, és azok megjelenítése a darabokban. Érzelmek nélkül mit sem érnek az üres hangok. Farkas Gábornak az jelenti a kihívást, hogy mint egy jó pszichológus, bátorítsa és hozzásegítse őket az érzelmi fejlődéshez, kinyíláshoz. Mivel felesége is zongoraművész, aki Japánból jött Pestre tanulni, nem csoda, hogy már gyermekeik is zongorázni kezdetek.
Megtudtuk, hogy a távol-keleti szigetországban érdekes módon a szülők kezdik el gyermekeik hangszeres oktatását, hogy mire megkezdik iskolai tanulmányaikat, megfelelő módon tudjanak nekik segíteni. A japánok nagyon intenzíven részt vesznek gyermekeik oktatásában, legyen az bármi, zene, sport, tudomány. A művészházaspár nagyobbik fia négyéves, őt már tanítja Yuki, a feleség. A kicsi még csak két esztendős, de úgy tűnik, ő még kíváncsibb a zongorára és zenére. „Azonban jobb lenne, ha hamarosan más tanítaná őket, hiszen a gyerek mindig másképp viselkedik a szüleivel, mint a tanáraival, én szeretnék az apukájuk maradni, akihez persze lehet fordulni a zongorával, zongorázással kapcsolatosan is – jegyzi meg Gábor.
Na de, térjünk vissza a művészhez, hogyan alakul most élete zongoristaként? „Kíváncsi vagyok a zeneirodalom izgalmasabbnál izgalmasabb műveire, azok fölfedezésére, a titkok megfejtésére. Kétségtelen, hogy jelen pillanatban a romantikus zongorairodalom szerepel túlnyomó többségben a műsoromon, ugyanakkor hallatlanul felemelő érzés a gazdag barokk vagy klasszikus repertoárból meríteni” – derül ki a feleletből. Farkas Gábor koncertjei miatt gyakran ingázik Tokió és Budapest között, valamint Ázsia számos országában is fellép, Budapestre egy kínai turnéról érkezik, majd New Yorkban vesz részt a Classical Bridge fesztiválon szóló-, illetve kamarahangversenyen, és mesterkurzust is tart ott. „Fantasztikus helyeken, fantasztikus művészekkel lépek fel, de a legjobban az itthoni közönségnek szeretek játszani” – szól a vallomás.
Info:
2019.06.05. Pesti Vigadó Farkas Chopinje
Chopin Négy ballada, Négy impromtu, f-moll fantázia
